Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-120

m. •mtiem Illés 1S9S. «<*ge»%ef 11-én, fcétflto. fi: loti.J Egymás nézetei iránt nem viseltetünk kellő tisztelettel, (Igaz! Ügy van!) egymás hazafiságának nem adózunk oly mély tisztelettel, a minő azt megilletné; (Helyeslés.) türelmetlenek vagyunk és ez mind megszűnnék, mihelyt az Önök részéről is felállnának egyenkint a szónokok és a mi okainkkal szembe okokat állítanának, indokolnák saját megyőződésüket, megmondanák nekünk, hogy mily okoknál fogva támogatják ők a kormánynak ezt és azt a javaslatát, hosry kifejezésben is látnók az ő meggyőződésüket. És e tekintetben ne méltóztassanak azt gondolni, hogy elég lesz a helyzet megjavítására, hogy gróf Szapáry Gyula elment és Wekerle jött. Mi tette • ket, tényeket akarunk először látni és ha ezen tényeket látni fogjuk, akkor bennünk is meg lesz a hajlandóság arra, hogy ezen állapotokat megjavítsuk. Nem kutatom, hogy ki követett el micsoda hibákat és a másik fél is követett-e el hibákat, mert peccatur intra muros et extra, de igenis a kezdeményezésnek onnan (a jobboldalra mutat.) kell jönni és ha onnan jött és őszinte tetteket látunk, akkor lehet arra számítani, hogy állandóan megváltozik itt a helyzet. És e tekintetben ismét bizonyos elismeréssel adózom a ministerelnök árnak azon nyilatkozata alkalmából, a melyet ő Ugron Gábor barátom felszólalására tett, t. i. az osztályokban való tárgyalást illetőleg. Méltóztassék meggyőződve lenni a t. ministerelnök úr, hogy ha egyes úgyszólván elvi fontosságú kérdések először az osztályokban fognak tárgyaltatni, akkor sok vehementiának, animositasnak elejét fogja venni. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ha a közigazgatási törvény először az osztályokban tárgyaltatott volna, a hol minden egyes kormánypárti képviselő elmondhatta volna a maga aggályait, minden ellenzéki ember is; és ha a kormány nem ragaszkodott volna a betűhöz, hanem tett volna engedményeket ott, a hol az úgy sem volt lényeges és nem magával a reform lényegével összefüggő: nem vetett volna azon harcz oly hullámokat, a mekkorákat vetett. Még egyetlen egy kérdésre akarom felhívni a t. ministerelnök úr figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) Legyen elég bátor arra, a mire a volt kormányok tagjai soha sem voltak elég bátrak és képviselje a magyar nemzet érdekeit Bécsben is, ne csak Budapesten. (Élénk helyeslés bal felöl.) Sok mulasztás, sok bűn terheli a volt kormányok tagjait és lelkiismeretüket, de egy sem nagyobb ennél. Ha ők őszinték tudtak, vagy mertek volna lenni, nem támadt volna az a sok félreértés a nemzet és a korona közt, a melyek így előfordultak. (Helyeslés a baloldalon.) De a mikor nekik kifejezést kellett volna adniok a nemzet igazi aspiratioinak, a mikor úgy kellett és lehetett volna fellépniök, mint a magyar nemzet dignitariusainak, ők kényelmesebbnek tartották a közönséges lakájok szerepét és az ő uralkodáson való maradásukat a szerint mérték, az volt annak hévmérője, hogy hideg, vagy nyájas, avagy mérsékelten nyájas mosolylyal üdvözlik-e őket oda fenn. Hiszen a t. ministerelnök urat nem vezeti kicsinyes hiúság vágya; tudom, hogy nem kereste azt a helyet, a melyet most elfoglal, nem is lesz nehéz neki attól megszabadulnia. (Élénk derültség.) Használja fel hát befolyását. Tudom, hogy a bátorság sem hiányzik benne, tegye rá ujjait a magyar nemzetnek e fekélyeire és sebeire és meg fognak azok gyógyulni hosszú időkre. A t. ministerelnök úr talán meg fogja rövidíteni ezzel kormányzásának napjait, de akkor a köztisztelet fogja elkísérni a magán életbe, ha majd egyszer oda visszavonul, (Helyeslés balfelől) Ezeket kívántam elmondani; magát a költségvetési javaslatot, miután az a hatvanhetedik! kiegyezést fogadja el alapúi, nem fogadom el és erre vonatkozólag határozati javaslatot adok be. (Helyeslés szélső baloldalon.) Elnök.* Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Bernáth Dezső jegyző (olvassa): »Határozati javaslat. Miután az 1893-iki esztendőre összeállított költségvetési előirányzat az 1867-iki kiegyezést fogadja el alapúi, mondja ki a t. ház, hogy azt a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja. Beadja Hoitsy Pál.* Elnök: Ki következik? Bernáth Dezső jegyző: Bujanovics Sándor! Bujanovics Sándor: T. ház! (Halljuk!) A folyó 1892. évi állami költségvetés tárgyalása az országgyűlés indokolatlan feloszlatásának és a téli választások izgalmainak hatása alatt folyt le. Az 1893. évi költségvetés tárgyalása a kormányválság és az új kormány kinevezésének közvetlen hatása alatt indul meg. Kétségtelen, hogy ass akkori és a jelenlegi helyzet közt némi különbség van. Előttünk, közjogi alapon álló, de a kormányt nem támogató többséghez nem tartozó képviselők előtt kérdés csak az, vájjon a különbséget oly fontosnak és lényegesnek tekintjük e, hogy a múlt kormánynyal és a múlt költségvetéssel szemben elfogadott magunk tartását megváltoztassuk, módosítsak-e? Erre a kérdésre, figyelembe véve pártállásomat, de figyelembe véve a jelenlegi politikai és prlamenti helyzetet, határozottan tagadólag válaszolok. (Élénk helyeslés bal felől.) A párt, melyhez tartozni szerencsém van,