Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-134

114. orsüitges Illés 18W8. junttár íí-éa, amvüinim, §g| Elnök: Áz interpellatio a szokott időben az ülés végén fog megtétetni. Következik a napirend: az 1893. évi állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása és pedig a belügyi tárcza költségvetése. Szólásra ki következik ? Bernáth Dezső jegyző: Ernuszt Kelemen! Ernuszt Kelemen: T. ház! Köviden akarok felszólalni; hogy az igen t. belügy minister ár figyelmét oly viszonyokra tereljem, melyek ugyan loealisaknak látszanak, mivel Vasmegyében történtek, de — a mint a t. ház felszólalásom folyamán tapasztalni fngja — mégis országos érdek ííek is és így megfelelhessek két kötelességnek, melyek egymást kiegészítik. Röviden szólalok^ fel, bármily fontosnak tartom is e tárczát. Magam is valamikor főispán voltam és most is lehetőleg részt veszek minden bizottságban .• nem tartozom azok közé, a kiket a minap Sporzon t. barátom ecsetelt, hanem elég alkalmam van a jelen rendszer miseriait igen jól megismerni. Tudom, hogy a közönség méltányos panaszai részben tintaözönbe fúlnak, részben megakadnak azon papirhalmazokban, melyek ide-oda vándorolnak, ki nem elégítik senki igényeit, hanem megakasztanak mindent. (Úgy van! balfeUl.) De minthogy ezek tudatától úgyis mindnyájan át vagyunk hatva, és mindnyájan kívánunk e téren változást, e kérdés pedig különben is kellőleg volt itt illustralva: nem untatom e dolgokkal a t. házat. De engem Horváth Gyula t. barátom tegnapi beszédében — megvallom — megdöbbentett az, a mit ő az erdélyi csendőrviszonyokról mondott, a mely viszonyokban én az államérdekek és jogok aláásását látom. (Úgy van! bal/dől.) Miután ezeket hallottuk az ország keleti részéről, legyen szabim átvezetnem a t. házat az ország ellenkező részére: nyugotra, oda, a hol Vas- és Zalamegye Ausztriával határos. De mielőtt ezt tenném, Miklós Gyula t. képviselő úr tegnapi beszédjének némely pontjára kell reflectalnom; csak egyéni nézeteimet fejezvén ki, mert pártomban e nézeteket nem volt alkalmam előadni, de mégis abban a meggyőződésben, hogy számos más képviselőtársam nézetét is fogom tolmácsolni. Nem mellőzhetem beszédének azon passusát, melylyel az ellenzéket apostrophálta és a mely természetesen engemet is érintett. Ide vágó megjegyzéseinek három részére kívánok felelni. Az egyikben igen szép szavakban ecsetelte, hogy mindenki ez országban magyar hazafi, mindenkiben magyar vér pezseg, s ne feltételezzünk róla és pártjáról oly érzelmeket, melyek a nemzeti érdeknek meg nem felelnek. Igen ' szép és nemes dolog, soha másról rosszabbat fel nem tételezni, mint Önmagunkról, de e szavakra én, mint régi gyakorlati ember, még sem fojthattam el egy kis mosolygást, mert tudom, hogy óriási különbség van az elmélet zöld remónynyel kecsegtető növénye és a hamuszínű gyakorlati élet között. Ixem a jelenből fogok példákat felhozni annak igazolására, hogy milyen individuális nézetek lehetnek a hazaszeretetről, a szabadság fogalmáról. Hogy a személyeskedés gyanúja se érhessen s egészen tárgyilagosan szólhassak, visszatérek a múltra. Sohasem láttam embert, a ki legalább előttem ne mondta volna magát jó magyarnak és szabadelvűnek. Ez így volt előbb is, mert az életben természetesen semmi új sincs. Tessék visszapillantani az ország történetére, nemcsak egyesek, de azon szomorú tényeket olvassuk országos történelmünk lapjain, hogy a törvényhozás faktorai között is oly eltérő nézetek voltak a magyar hazafiság tekintetében, hogy azokat kiengesztelni sehogy sem lehetett. Gondoljanak vissza azon időre, midőn még V. Ferdinad czímkérdéséről volt szó, hogyan állott akkor a magyar felső rendek háza szem ben az alsóházzal. Hét izenet sem tudta kapa citálni a magyarság fölfogásának, a történelmi, az államjognak helyes irányáról, míg utoljára maga a fejedelem meg nem oldotta ezt a kérdést. Emlékezzenek vissza a magyar nyelv kérdésére. Az még több izenetváltásba került és mindenki azok közül jó magyarnak, jó hazafianak tartotta magát. Isern akarom felütni történelmünk utálatos lapjait, hanem emlékezzenek vissza bizonyos muszkavezetokre az országban. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) így tehát egyénileg redukáljuk mi azt a gyakorlati életre és akkor máskép fogunk beszélni és megértjük, hogy az individuális fogalmaknak jogosultsága van. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) így voltunk a szabadelvtfség kérdésével is; Hogy ne untassam a t. házat, (Halljuk! Halljuk!) emlékezzenek vissza, mily éles ellentétek voltak, akár vallási, akár politikai szabadsági kérdésekban. Ha a jegegyenlőség kérdését érintjük, abból is azt tapasztaljuk, hogy egyéni felfogások vannak, lesznek és maradnak mindenkor és azok jognsúltságát tagadni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) Azt mondja t. barátom másodszor, hogy a nemzeti kívánalmakból egy sincs, a melyet az ellenzék felsorolt és a melyet ő és' t. elvtársai és barátai ne pártolnának. Épen akkor véletlenül nem volt alkalma hátratekinteni, házunk egy általam mélyen tiszteit tagja, gr. Andrássy Tivadar a fejével és a kezével tagadólag intett, (Derültség a bal- és szélső haloldalon.) hogy ő nem osztozik abban a nézetben, hugy mindazokat