Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-133
§46 ito- •rsíág»8M*sl89é.j»á 1I árÍ8-án, péntekéit. iigyminíster ár is, de végre mégis megkapta ezt is. (Derültség a szélsőbalon.) Hogy a mostani választásnál a báró Stummerek nem állottak a belügyminister úr pártjára, annak különös localis oka van. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Nyitramegye eddig mindig kormánypártiak által lévén képviselve, nem birt a maga javára semmit sem kieszközölni. Végre azonban feltűnt egy megyei közérdekké vált vasút kérdése. Ezen vasát -nem játszik bele a Stummer bárók terveibe, ők tehát e nagy vasút ellen vannak és az ő pártjuk a megyei bizottmányban voksolt is — einundzwanzig Mann hoch — a vasút ellen. Ezóta a Stummer bárók ellenlábasai a megye vezérférfiainak, a főispánnak és az alispánnak és mert a vasút kénlése ily ellentétet fejlesztett ki, ezért voltak most is minden ellen, a mit a főispán és az alispán akart. Kun Miklós: Tiszta politikai meggyőződés ! (Derültség a széhö baloldalon.) Mérey Lajos: Midőn azonban arra került a sor, hogy mégis jó volna a belügyminister urat Tapolesáuyban megválasztatni, b. Stummefék azzal álltak elő, hogy nekik saját jeiöltjök van, a ki véletlenül ügyvédjük, a ki szintén kormánypárti, kivéve, hogy a polgári házasságot ellenzi. Ekkor alkudozásokba bocsátkoztak és tudomásom szerint, de nálunk köztudomás szerint is az igazat nyiltan és férfiasan kimondva, a belügyminister urat illeti az az érdem, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy a jelöltségtől visszalépett, látván és Egyessy Géza úr által, ki Tapolcsányban járt, meggyőződvén, hogy tiszta választás útján bajos lesz a kerületet megkapni. Szomorú azonban, hogy ezen kormánypárt is megragadta a belügyminister érdekében mindazon eszközöket, melyek azelőtt járták a 15 évi Tisza-tatárjárás alatt. (Derültség a ssélsőbalon.) Megtörtént most is, hogy az odavaló főbíró hirtelen beteg lett, hogy más járásból lehessen oda dirigálni egy főbírót, ki már szerzett érdé meket a korteskedés terén. Megint a véletlen találkozása azután, hogy a mint a belügyminister úr visszalépett, az a főbíró rögtön ismét egészséges lett. (Derültség.) Tökéletesen igaz, hogy gr. Pongrácz Ká rjly képviselőtársamat nem liferálta be sem b. Stummer, sem a főispán; hanem én ő rá hivatkozom, hogy a mit róla mondandó vagyok, az szórói-szóra úgy történt. (Haltjuk! Halljuk!) Faktum akart létre jönni az ellenzék és a kormánypárt között a, megyében és idősebb Ocskay Rudolf úrnál volt az illető tanácskozás, a melyen kijelentette az akkori főispán, hogyha az ellenzék beéri két képviselővel, akkor megengedi, hogy az a két képviselő megválasztassék. Sajnos, nálunk oly nyomorultak a viszonyok, hogy az ellenzék ezt is győzelemnek vette és hajlandó volt ebbe beleegyezni. Ámde erre azt mondták az ellenzéknek: csak azon feltétel alatt kaptok képviselőket, ha én fogom megmondani, hogy kit választhattok. {Derültség abal- és szélső baloldalon.) Ebbe az ellenzék nem egyezett bele s akkor valamelyik előkelő kormánypárti férfiú azt mon dotta : majd meglássátok rátok eresztjük a mi buldogjainkat — ez volt a szó — és majd megadjátok ti az árát, a mint meg is adtuk, mert mind a 1 í kerületben kormánypárti lett a képviselő. A vágujhelyi kerület jelöltje az akkor még mérsékelt ellenzéki, most nemzeti párti gr. Pongrácz Adolf vágujhelyi prépost volt, a ki méltán köztiszteletben részesülő férfiú, a ki a választás napján, 300—400 szavazati többséggel jött be a választási székhelyre, a kit azonban •— a véletlen talán megint összejátszott — megbuktattak 200 voksnyi többséggel. A választási elnök, ha jól emlékszem, igen előkelő férfiú volt: Komárom mostam főispánja, Rudnay Béla. Nem mondó a, hogy ezért kapta a főispánságot. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Pongáez Adolf népszerűségénél fogva mindig biztosan számíthatott arra, hogy megválasztják. Történt az az eset, (Halljuk! Halljuk!) hogy az egyik kerületben és ez volt a verbói kerület, gr. Pongrácz Károly mostani kerülete, második választásnak kellett lenni, inert a választás alkalmával, — azt mondják, hogy a Komlóssy úrnak nagy többsége volt — véletlenül kigyulladt egy ház és a választást bekellett szüntetni. Gr. Károlyi Gábor: Be sok itt a véletlen ! (Dei ültség bal felől.) Mérey Lajos: A pótválasztásnál gróf Pongrácz Adolf, habár a kerület őt jelölte és meg akarta választani, méltó elkeseredésében a jelöltséget többé elfogadni nem akarta, hanem hogy békesség legyen, maga proponálta és a választók is elfogadták, hogy gr. Pongrácz Károly, mint pártonkívüli választassák meg. Megválasztatott tehát mint pártonkívüli; de nemsokára azután, talán néhány nap mulva, belépett a kormánypártba. Polonyi Géza: Még írott reverzálist is adott! (Mozgás) Mérey Lajos: Én a t. ház elbírálására bizom, hogy ez liferálás-e vagy sem ? de az én nézetem szerint a nép akarata által ily minőségben megválasztva nem volt. Gr. Károlyi Gábor: Kisül utoljára, hogy még az összeget is liferálták! (Derültség bal felől.) Mérey Lajos: A törvényhatóságokról szóló törvény világosan azt mondja, hogy a főispán a megyékben a végrehajtó hatalom képviselője. Mindaz tehát, a mit a főispán tesz, azt a végrehajtó hatalom képviseletében teszi. A főispánnak
