Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-133

Iá* ors»ág«s ülés 1898. január iS*án, péntek™. 345 lásról beszél, annak jó lesz meggondolnia, hogy miképen nyilvánultak eddig a kormánypártnak tettei, mikor a nemzeti érzületről volt sző. (Úgy van! a szélsőbalon.) Mert ha az a párt hivatkozik a nemzeti érzületre, a mely kimondta Kossuth Lajos hazátlanságát, (Úgy van! a szélsőbalon.) a mely párt megszavazta a fekete sárga jelvényeket mindenütt, a mely párt mindig meghátrált, valahányszor szavazatával, tehát tettel erőteljes kifejezést kellett adni a parlamentben a nemzeti színek megvédésének, az a párt licitálhat a nemzeti érzületekre, de tetteiben nem adta ennek jelét. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hanem mi, az ellenzék, mi nemcsak beszélünk, de teszünk is a nemzeti érzületek mellett; mi nem valljuk azon elvnek helyességét, a mit hangoztatnak, hogy mindennek majd megjön a maga ideje, hogy nem változtat a dolgon az, vájjon három .vagy négy év múlva lesz-e magyar katonai akadémia. Sebmerling is azt mondta egykor, hogy »wir können warten*. Emlékezetem szerint nem három, négy év ota, hanem 23 év óta van napirenden a katonai akadémia kérdése, önök pedig most három, négy esztendőről beszélnek. Ily elvek mellett még újabb 25 évfog letelni és önök mindig azt fogják mondani, hogy: wir können warten. Mi ebből a Imitációból nem kérünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. képviselő úr becsületes munkának nevezte azt, ha itt a parlamentben személyekről nem beszélünk. Nagy különbséget találok én abban, vájjon személyeskedünk-e vagy személyekről beszélünk. Mert a ki a közéletben működik, az mindig ki van téve annak, hogy az ő személyéről beszéljenek és midőn én most személyekről fogok beszélni, teszem ezt tárgyilag annyiban, hogy nem személyeskedem. Megmaradok a személyek iránti tisztelet mellett, de clmoudom tárgydag azt, a mi igaz, ha esetleg annak a személynek talán kellemetlen is. (Tetszés és helyeslés a szélsőbalon.) Azt mondta az előttem szólott t. képviselő úr, Horváth Gyula t, képviselő úr beszédére reflectálva, hogy azt, vájjon bizonyos munkakörben egyes férfiak képességei a hozzájuk fűződő várakozásnak és a rájuk nehezedő kötelességeknek meg fognak-e felelni, ő bona üde fogadja mindig és csak utólag hoz bírálatot. Az én meggyőződésem szerint a politikai életben, az állami igazgatás életében ez a lehető legrosszabb nézet, mert itt a férfiakról előre kell bírálatot mondani és csak azután venni igénybe szolgálatukat. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Engedjen meg az előttem szólott képviselő úr, az nem szenved kétséget — más példa hamarjában nem jut eszembe — hogy ha nadrágot akarok magamnak varratni, nem megyek a csizmadiához és csak azután fogok mondani biráKÉl'VH. NAPLÓ. 1892 — 97. VII. KÖTET. latot, hogy tud-e Ő nadrágot varrni. (Tetszés a szélsőbalon.) A ki 25 éven át a mérnöki téren foglalkozott mindig és állandóan, az meggyőző désem szerint nem igen fog megfelelni kötelességének, ha öt pl. valami orvosi állásra nevezik ki. (Úgy van! a szélsőbalon.) Az állami életben igenis meg kell fontolni, vájjon valamely hivatalra alkalmazott egyén addigi életével, tanulmányaival, tapasztalataival és működésével bebizonyította-e képességét vagy sem, mert ha, ez nem történt, legjobb akarata, legjobb szorgalma daczára sem felelhet meg a rá várakozó kötelességnek. (Úgy van! a szélsőbalon.) Megengedheti magának egy magánember, hogy például gazdaságában nem alkalmaz végzett gazdatisztet, hanem alkalmaz egy végzett hivatalnokot vagy egy volt finánczot. De az állam ilyen kísérleteket nem tehet, (Igaz! Úgy van;! a szésöbalon.) mert az állam az illető hivatalnokot a közadókbói fizeti és mert az állami hivatalok nem arra valók, hogy azokkal kísérletezzenek, hogy talap egyik vagy másik embernek személyes sympathiából kellemes, kényelmes helyzetet teremtsenek, (Úgy van! a szélsőbalon.) hanem hogy arra hivatottsággal biró egyénekkel töltsék be az állásokat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Engem a balsorsom azon kényszerhelyzetbe hozott gr. Pongrácz Károly és Horváth Gyula képviselő urak által, hogy személyekről szóljak és miután én magam Nyitramegyéből a választók szabad akaratából választott és nem a kormány által beliferált képviselő vagyok, hivatkozhatom rá. hogy jogom van az ottani viszonyokról a t. házat felvilágosítani a képviselők liferálása tekintetében. (Helyeslés. Hall juk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A nagytapolcsányi kerületben a báró Stuuimer családnak van befolyása és volt mindig, de nem döntő, hiszen a mostani választásnál felhasznált minden megengedett és némelyek mondása szerint meg nem engedett eszközöket is és a többséget előteremteni még sem tudta. (Derültség szélsőbalról.) Sajátságos összejátszása, találkozása a véletlennek, hogy eddig az a befolyásos család, az a nagybirtokos —mert 44.000 holdas birtokot nagybirtoknak kell elismerni — eddig mindig a kormánypárti jelölt mellett fejtette ki minden buzgóságát és befolyását; és igaz, mondom, a véletlen találkozása, hogy minden választás után történt valami, a mi neki nagyon kellemes volt. (Derültség a szélsőbalon.) Vagy bárónak nevezték ki, vagy érdemrendet kapott, vagy két vejének adtak báróságot, de valami jóban mindig részestílt. (Derültség a szélsőbalon.) Azt is tudjuk, hogy az egyiknek a hitbizományi igen sokáig ellenezte még Szilágyi Dezső igazság44