Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-133

•r*ségog ll.és 189®. jfennif í&áu, péátsktii. könyveket szoktak olvasni és olvasással szoktak foglalkozni, hivatkozhatom, hogy igenis az erdélyi viszonyokról, körülményekről tüzetes munkát írtam, mely az egészet végig ismerteti és mely nem a kormánynak álláspontja mellett, hanem az ellen foglalt állást; onnan is látszik, hogy az akkori niinisterelnök úr felül volt emelkedve azon a pártálláson, hogy oly munkák kiadását nem vette rossz néven. Polónyi Géza: De nem hallgatott rájuk! Horváth Gyula: Az igaz ! (Élénk derültség a hal- és szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Ott a vén bűnös! (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) Horváth Gyula: Neki ép úgy teljesen jogában állott, liogy hallgasson reá, mint az, hogy ne hallgasson reá. Mindazokat a dolgokat tehát, melyeket itt az ellenzéken elmondtam, megírtam akkor könyvben is. No, olyannak ne tegyen a képviselő úr szemrehányást azért, hogy másként beszél itt, mint ott, kinek könyv szól tanúságára és minden tényezőt tanuúl hívhat fel arra, hogy a mit mondott itt, azt mondta ott. (Helyeslés és éljenzés balfelől.) És arra is figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy igenis beszél belőlem a lelkesültség vagy a szenvedély hangja, de nem beszél az, hogy hypoeritikus állítással áltassam és tévútra vezessem akár ellenfeleimet, ;ikár jó barátaimat. Ha önöknek ellensége vagyok, akkor ellenségük vagyok egészen, ha barátjuk vagyok, barátjuk vagyok egészen; de nem hazudom azt önöknek, a mit nem érzek. Ez az a mód, t. képviselő úr a mely szenvedélyes beszédre ragadhat, a melynek kártékony termékei nincsenek, de ellensége vagyok a faazudozásnak, a bypocrisisnek és simulationak, a mely akár hányszor ülte már orgiáit itt a házban. (Zajos helyeslés a bah és a szélső balo'da'on. Mozgás jobb felől.) Azért emeltem fel szavamat, hogy egyszer vége legyen az ország, a nemzet érdekében annak a kypocrisisnek és hazudozásnak, mely az országot végveszély felé viszi. (Élénk helyeslés bálfelöl.) Miklós Gyula: T. ház! Azt hiszem, hogy a t. képviselő úr azon szavai ellen, a melyeket ő hazudozás, hypocrisis, ostentatio czímén felhozott, nekem nincs okom tiltakozni, mert én absolute magamra nem veszem. A mi azt illeti, hogy beszélt-e a képviselő űr konczról vagy nem ; ha azt állítja, hogy nem beszélt, elhiszem, de fentartom magamnak a jogot arra, hogy megnézzem a gyorsírói jegyzetek azon passnsát, a melyre hivatkoztam és itt fel fogom olvasni. Horváth Gyula: Kérem! Miklós Gyula: Ha emlékezetem nem csal — méltóztatnak tudni, hogy rögtön a képviselő úr beszédje után szólaltam fel — a képviseli) úr a belügyminister urat figyelmeztette, hogy | saját pártjában van egy eotteria, mely a* orszáj got területek szerint felosztotta. Polónyi Géza: Most is ezt mondta! Miklós Gyula: Igen, most is ezt mondta... Horváth Gyula: Dehogy mondtam. Tes| sék a gyorsírói feljegyzéseket megnézni! Mikes Gyula: A képviselő úr talán tévedésben van a szabadelvű" pártok és a szabadelvű országos párt tekintetében. Mert a szabadelvű' országos párt tagjaira értette azt, hogy van egy

7 eotteria, a mely felosztotta az országot egymás között területekre és ott ajándékozza a patikákat, a főispánságokat, a regálét.... Horváth Gyula: Dehogy mondtam! Tessék elhozatni és elolvasni! (Hosszantartó mozgás és zaj a baloldalon.) Miklós Gyula: • • • mondom erre hivatkozott és én a képviselő úrnak köszönetet szavaztam, azért, hogy ezt elmondta, mert nekem erről tudomásom nem volt és legyen meggyőződve, a t. képviselő úr, hogy abban a pillanatban, a mint tudomásomra jut. én az elsők között fogok lenni azok között, a kik ez ellen felemelik szavukat. Tiltakozásának másik részét szintén csak félreértett szavainak helyreigazítása czímén tehette meg. Nekem kifogásom nincs az ellen, hogy megtette s oly végtelen önérzettel beszélt; ahhoz joga van, de ha szavaimat jól értette volna, ebből az alkalomból nem tette volna meg e felszólalását. Nem azt mondottam én, hogy a képviselő úr nem szólalt föl, ha az erdélyi közállapotok rosszak voltak, hanem azt, hogy szemére hányta a kormánynak, hogy tönkremegy az erdélyi köznemesség és azt mondottam, hogy ha a kormány intézkedése vagy azon érdekek elhanyagolása miatt ment volna tönkre az a köznemesség, a képviselő úr illetékes volt, hogy a kormányköröket figyelmeztesse és hathatós befolyásával odamííködhetett volna, hogy ne menjen tönkre, a cselekvés vagy nem cselekvés által egyik vagy másik kormány hibájából; hanem azt hiszem ; — ezt tettem hozzá — hogy ha tönkrementek, | épúgy mentek tönkre, a mint Magyarországon: I egyéni okokból és sem a kormány jósága vagy I rosszasága nem segített s nem ártott annak. Ezt I mondottam s a képviselő úr felhasználta itt az alkalmat arra, hogy saját könyvére hivatkozzék, — a melyet elfogok olvasni, mert eddig nem olvastam — tehát nem volt oka nekem szemre hányást tenni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk Tisza Kálmánt!) Molnár Antal jegyző: Mérey Lajos' Mérey Lajos: T. ház! Az előttem szólt képviselő úr azt a kérelmet intézte a házhoz, hogy ne Hezitáljunk a nemzeti érzülettel. Én a magam részéről kijelentem, hogy nem szoktam Hezitálni a nemzeti érzülettel, hanem a ki liczitá