Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-120

m 130. omágex riié* 1898. de«i»mber 18-én, bétfon belső egység ily hiánya mellett, lehet-e kormánynak arra vállalkozni, hogy messzemenő reformokat valósítson meg, hol minden egyes tagnak szüksége van reá, hogy a többi őt lelkesen, önzetlenül, fáradhatlanúl támogassa, hol egymás segítségére és egymás szeretetére van az embereknek szükségük, nem pedig az irigységre és torzsalkodásra? Ily kabinettel akarja a t. ministerelnök úr azt a messzemenő nagy kört felölelő programmot megvalósítani, melyet előterjesztett ? Hisz ez képtelenség, hisz ez lehetetlenség! hisz ha a t. ministerelnök úrnak semmi egyéb nem lesz útjában és akadályára; ha programmja ellen senkinek sem lesz kifogása: akkor is a megvalósulbatásnak feltételei és akadályai ott vannak a saját cabinetjében, saját cabinetje miatt lesz lehetetlen a ministerelnök urnak, nem mondom, hogy hosszabb ideig maradni a kormányon, de akármily messzemenő programmot megvalósítani. De t. képviselőház, az én legjobb meggyődésem szerint a ministerelnök urnak valami nagy kilátása nincs arra, hogy hosszabb ideig maradjon azon a helyen, melyet most elfoglal. De ez ne csüggeszsze el a t. ministerelnök urat. Rövid idő alatt néha sokkal többet lehet csinálni és arra való kormányférfi rövid idő alatt sokszor sokkal többet tesz, mint mások hosszú idők alatt, kiknek azonban elmúlván politikai multjok, nem marad egyéb ntánok, mint egy-két roskadozó' palota, egy-két alkalmatlannak mutatkozó pályaház, egy-két leroskadó kőfal, rakpart, mindenütt a fényes feliratokkal, hogy: épült ennek meg ennek a rninisterelnöknek az idejében. (Derültség a szélső halon.) Gr. Károlyi Gábor: Monogramra is van! (Derültség a szélső baloldalon.) Hoitsy Pál: "És megmarad utánok még a rossz emlékezet. Vannak nekünk olyan sebeink,! ministerelnök úr, a melyeket, hogy úgy mondjam, csak ujjával kell érintenie és behegednek magoktól és sok időn keresztül nem is fakadhatnak fel ismét. Használja fel azt az időt, mely rendelkezésére fog állani, mert hiszen szükség volt az ő személyére, szükség volt rá, hogy megtisztíttassék Magyarországon még a levegő is. Vegye kezébe legelső sorban azt, hogy a választási visszaéléseknek egyszer végre valahára vége vettessék. Ezt is olyan dolognak tartom én, t. ministerelnök úr, hogy csak rá kell az ujjait tennie, csak egy két példát kell statuálni, hogy itt respectálni kell a törvényt mindenkinek, hogy itt pártatlanoknak kell lenni a választási elnököknek, hogy itt visszaéléseket nem engedhet meg magának senki, akármilyen magas fokon álljon és akármilyen párt szolgálatában követi el és legyen meggyőződve, hogy rövid idő nmlva nem lesznek meg többé e visszaélések. Hiszen vannak időközi választások, ügyeljen fel és ügyeltessen fel arra, hogy ott valósággal a választóknak saját meggyőződése érvényesüljön és sem igéret, sem pénz az ő elhatározásokra befolyással ne birjon és akkor, ha még talán a törvény nem volna is oly jó, mint a minőt mi kívánunk és kérünk, még akkor is sokkal több lesz téve magoknak az eszközöknek alkalmazása által, mint hogyha akármilyen jó törvényeket hoznak, de nem gondoskodnak arról, hogy azok végre is hajtassanak. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Azután, t. ministerelnök úr, öntsön lelket, öntsön új, friss szellemet abba a pártba is, a mely támogatja; értesse meg saját pártjának tagjaival, hogy nem veszi rossz néven azt, ha ott mindenki őszintén kimondja a maga véleményét. Szoktassa hozzá az embereket, hogy hiszen az ő akaratuknak kell érvényesülni, hogy ők nem azért vannak és nem azért tagjai a szabadelvű pártnak, hogy mindenben csak a kormány akaratát és javaslatait helyeseljék akkor is, mikor lelkiismeretök ellen van. (Belyedés bal felől.) És, t. ministerelnök úr, én e tekintetben teljes elismeréssel tartozom önnek, teljes elismeréssel tartozom azon incidens alkalmából, mely a szabadelvű pártban most néhány nap előtt lefolyt és ha mindig így beszéltek volna a szabadelvű párt tagjaival, akkor méltóztassék elhinni, hogy nem érlelődtek volna odáig az állapotok, mint ma vannak és akkor megtörténnék az, hogy pl. itt a házban alkalmunk lenne a a kormánypárti férfiakkal is találkozni a törvényjavaslatok támogatói közt. Hiszen kérem annyira sajátságos e felfogás e tekintetben, hogy mikor most a ministerelnök úr először ide belépett és új programmot adott, maga a szabadelvű párt sem ismerte előbb azt a programmot, először hallotta itt. Természetes lett volna, hogy a szabadelvű párt részéről felállott volna valaki, vagy talán többen és azt mondták volna: mi e programmot eddig nem ismertük, most megismertük, helyesnek találjuk, ennek alapján támogatni vagyunk készek a kormányt. De senki sem állt fel, hanem természetesnek találták, hogy akár mit mond a kormány, akármi lesz a programmjában, azt támogatni kell és még indokolni sem szükséges, hogy miért támogatják. Hu pedig a szabadelvű párt soraiból itt a képviselőházban is többen fognak felszólalni, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy magának a parlamentnek tanácskozásai is más mederben fognak folyni és hogy sokkal jobbak lesznek az állapotok, mint a minők ma, mert a magunkbaszállás óráiban valljuk be, hogy nem minden megy úgy a parlamentben, a mint kellene. (Ugy van! Ugy van! a szélső baldda-