Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-133

34f !•*. orsíAfei ílléi lftSS. jdtitsér ll-án, péntektn. abból ne származzék, ha egyik-másik közeg kötelességét pontosan és híven nem teljesíti. A másik kérdés, n melyet szóba óhajtottam hozni, azon meggyőződésemen alapul, hogy a mostani viszonyok közt nem hiszem, hogy akár milyen erélyesen és nagy szorgalommal történjék is a reform előkészítése, az egy pár év alatt életbe léptethető legyen. De ha nem is lesz egy pár év múlva életbe léptethető, mindenesetre nagyon sokat lehet csinálni még ÍI reform életbe léptetése előtt, hogy maguk a jó törvények azután jó végrehajtást is kapjanak. Szükséges a közigazgatási közegek purificatioja, mert a közigazgatás el van halmozva megbízhatatlan közegekkel (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) s akár milyen jó reformintézkedéseket hozna is ma a törvényhozás, azoknak végrehajtása a kellő sikert és kellő eredményt nem fogja biztosítani, mert azokon a közegeken fog megtörni, a kik ma a magyar közigazgatást elrontják. A közigazgatás megszabadítása a selejtes elemektől, egytől függ, attól, hogy milyen szigorúan alkalmazzak a fegyelmi törvényeket. A fegyelmi törvényeket pedig ma szigorúan alkalmazni, úgy, a hogy azok meghozattak, nem lehet, mert oly lazák. Polónyi Géza: Mert nincsenek! Miklós Gyula: Bocsánatot kérek, vannak, de lazán alkalmaztatnak mert annyira lehet azokat jobbra és balra is magyarázni, hoiry szigorú eljárást absolute nem lehet remélni. Ezért kértem és kérem a belügyminister urat itt is, hogy még a reformok életbeléptetése előtt vegye revisio alá a fegyelmi törvényt s adja meg a kellő módot arra, hogy a közigazgatást ellenőrző összes tisztviselők az ő intentioi és a fegyelmi törvényt a legszigorúbb eljárást gyakorolhassák. Minek beszéljünk most magukról a reformokról. Nincs ember e hazában, ki nem volna meggyőződve arról, hogy azok sürgős életbe léptetése a legnagyobb haszon és áldás lenne az országra, de hiába akaijuk mi a reformokat sürgősen életbe léptetni mindaddig, a míg a t. ellenzékkel két kérdésre nézve le nem számolunk. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik kérdés az, a mit úgy neveznek, hogy nemzeti érzület és nemzeti kívánalmak. Ezekre nézve én abban a meggyőződésben vagyok és voltam elejétől fogva, hogy nagyon rossz hazafi az, a ki képes másik hazafi testvéréről és magyar állampolgárról feltenni azt, hogy hazafiúi érzületére nézve rosszabb volna, mint ő. Én azt hiszem, hogy ezt nem szabad feltételezni — s ez épen Magyarország szempontjából volna a legnagyobb hiba — hogy valaki akár a saját érzületét a mások érzülete fölé Hezitálja, akár engedje, hogy mások érzületüket az ő érzülete fölé Hezitálják. Ezt nem lehet tűrni s nem szabad megengedni, mert valamennyiünknek egy közös anyánk és egy közös érzésünk van, a magyar hazaszeretet (Élénk tetszés a jobboldalon.) s a magyar hazaszeretet nem olyan érzés, melyben liczitatiot akár elfogadni, akár adni szabad volna vagy lehetne. (Helyeslés a jobboldalon.) A hazafiúi érzület senkitől nem kíván jjkevesebbet, mint önzetlen hű szolgálatot a haza érdekében s azt hiszem, hogy senki sincsen jogo sítva polgártársaitól megtagadni, hogy ebben másokkal concurrálhasson. A hazafiúi érzületnek van azután egy szerény vonása is, mely elis meri azt, hogy vannak bizonyos polgártársaink, kiknek nem enged semmit érzületre nézve ott, a hol hazafiúi érdekek forognak szóban, de a kik jellemök és tehetségüknél fogva e tekintetben inkább hivatvák, hogy érvényesítsék befolyásukat a haza ériekében. Ez teszi az embereket államférfiakká, de nem a hazafiúi érzület, mert azt az embert nem is szeretném a szemem előtt látni, a ki hazáját nem őszintén 8 nem híven és becsületesen szereti. Ha így áll a kérdés, pedig így áll, t. ház, akkor én nem tudom micsoda értelme van, hogy minden egyes kérdésnél, minden egyes vitatkozásnál, minden egyes tárgynál külön felvetik azt. a nagy nemzeti érzületet. (Nyugtalanság bal felől.) Hát azt hbzik a t. képviselő urak, hogy mi bennünk itt nem ugyanaz a magyar vér pezseg, (Nagy zaj és nyugtalanság bal felől.) hogy mi nem ugyanazon ragaszkodással viseltetünk a magyar haza iránt; (Egy hang a szélsőbalon: Az a magyar vér aluszik!) az a magyar vér mindig ott volt, a hol tenni kellett és ha nem lármáz is, nem aluszik, hanem nyugodtan szereti a hazát. (Élénk tetszés és helyeslés jobb felöl.) Ez az, t. képviselőház, a mivel egyszer szembe kell szállani s a mivel egyszer le kell számolni. Mi ezen a párton azt állítjuk, hogy egyetlen kérdése sincsen nem az ellenzéknek, hanem ennek az országnak, a mely az érzületre vonatkozik, a melyet mi nem óhajtanánk szintén kielégíteni és az u. n. nemzeti kívánalmak között egy sincsen, a miről mi el nem ismernők, hogy az jogos . . . Hock János: De ellene szavaznak! Miklós Gyula: és hogy azoknak a végre hajtását és teljesítését szintén eszközölni kell, (Nagy nyugtalanság bal felől) csak a sorrendre nézve van köztünk különbség, (Felkiáltások bal felől: És az időre! Zaj.) igen, mert nekem, a mióta az eszemet tudom, az a meggyőződésem, hogy itt politizálhatunk és disputálhatunk és Hezitálhatunk érzületek és kívánságok felett, de boldog ez az ország csak akkor lesz, ha jó közigazgatása lesz, (Élénk helyeslés jobb felől.) Gr- Károlyi Gábor: Ha független lesz! Attól függ minden! Miklós Gyula: mert a közigazgatástól