Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-133

340 Ml, ftmágot Illés l&tt. Jaguár IS-iti, péntek**, akár általam, akár befolyásom útján meg nem engedett és nem tisztességes érdekek érvényesüljenek ; én tehát erkölcsileg jogosítottnak érzem magamat arra, hogy minden jogosulatlan befolyásolás ellen, mely akár az ellenzék, akár e párt részéről, akár itt a házban, akár künn az országban érvényesülni akar, a leghatározottabban tiltakozzam. Es minthogy ez a meggyőződésem, mindjárt azon kezdem, hogy én is arra kérem a t. kormányt, hogy hazánk nagy érdekében szabadítsa fel a közigazgatást minden politikai pártbefolyás alól. (Élénk helyeslés halról.) Mert nekem is az a meggyőződésem, hogy mindaddig, a míg a közigazgatásnak végrehajtó és ellenőrző közegei más ezímen is gondolnak maguknak érdemeket szerezhetni, mint tisztán és egyedül becsületes munka és a közigazgatás terén rájuk váró nagy feladatok pontos és hu megoldása ezímén, addig Magyarországon a közigazgatás jó, megbízható, gyors és pontos sohasem lehet. (Élénk helyeslés bal felől.) N a gyón örülök, hogy a t, képviselő urak helyeslik ezen nézetemet, mindig az volt a nézetem és az is fog lenni ezentúl is. Polónyi Géza: ise maradjon mindig csak a nézeteknél, hanem meg is kell csinálni! Miklós Gyula: Épen azért, mert meg kell csinálni, directe azt a kérdést intézem a t. belügyinmister úrhoz — és erre azután semmit sem adok, ha azt hiszik, hogy ebben érdek vagy nem érdek vezet, mert lelkiismeretem e tekintetben nyugodt, — ne tűrje tovább, hogy a főispánok politikai kortes-szolgálatokkal igyekezzenek maguknak érdemeket szerezni. (Zajos helyeslés balról és fölkiáltások: Esi tessék helyeselni!) De ha ezt nem fogja tűrni a t. belügyminister úr, akkor arra is kérem, hogy azt se tűrje, hogy az ellenzéknek akármelyik tagja politikai érdekből oly izgatást vigyen véghez, a mely az urszág politikai nyugalmát s közbékéiét zavarja fel. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ónody Géza: Ki tette ezt ? Miklós Gyula*. A t. képviselő urnak saját személyére is szolgálhatok statistikával. És ha a t. minister úr így fog eljárni, jót állok érte, hogy a mily szigorúan fogja venni egyrészt saját közegeinek hívatlan eljárását, ép| oly szigorral fog eljárni azokkal szemben, — legyenek azok bármily hatalmas politikai ellenfelei — a kik az ország törvényeivel, köznyugaímával és közbékéjével ellentétbe jönnek. (Helyeslés jobbról.) Gr. Károlyi Gábor: Kezdjük Sehopperen ! (Derültség a baloldalon.) Miklós Gyula: Arra a térre sem fogom követni Horváth Gyula t. képviselő urat, hogy politikai műkritikus legyek. A t. képviselő úr végig ment a legutóbbi kinevezéseken és a menynyire agyondicsérte a belügyinmistert, ép oly képtelennek tartotta őt azon állásra, mint a mily nagy elismeréssel szólott gr. Andrássy Gyuláról, de e mellett határozottan kijelentette, hogy sem őt, sem a másodállamtitkárt nem tartja hivatottnak ezen állások betöltésére. Én előzetesen nem szoktam megítélni az embereket. Nekem az a szokásom, hogy előbb adatokat várok és akkor, azt hiszem, igazságos lesz a kritikám; (Helyeslés jobbról.) addig azonban — bona fide — mindenkinek elismerem a hazafiságát és annak a megítélését, hogy valaki valamely állásra képes-e vagy nem, előzetesen az illető • jogának tartom. (Ellenmondás balfelöl. Zaj. Gr. Károlyi Gábor közbeszól: Parancsol Károlyi Gábor gr.?!) Fogat csak fogorvos húzzon, azt mondta. Miklós Gyula: Hát igaz, hogy neki már nincsenek fogai, azok nem harapósak, azokat nem lehet kihúzni. (Zaj.) Horváth Gyula képviselő úr határozottan azt állította, hogy valamennyien képtelenek ezen állások betöltésére. Én azon szempontból indulok ki, hogy be kell várni, mit tesznek és az ő cselekedeteik után, azokkal szemben fogom a szigorú kritikát gyakorolni. Mondom tehát, én a politikai műkritika terére nem lépek, de egyet nem hallgathatok el, hogy ő, a ki a kormánynak abból is szemrehányást csinál, hogy mindig erdélyi kérdésekkel szokott előállani és azt állítja, hogy 20 év óta vannak bizonyos bajok, a melyeket eddig soha sem bírtak orvosolni, mert mindig olyan hivatatlan embereket küldöttek Erdélybe, a kik befolyásukat nem az erdélyi közviszonyok emelése érdekében érvényesítették, a midőn ezzel a váddal méltóztatik fellépni, miért nem méltóztatott azon hibákat megakadályozni abban az időben, a midőn ezen az oldalon ült és nagy befolyása volt? Horváth Gyula: Nem volt! Miklós Gyula: Mióta én képviselő vagyok, nem volt; de én mindig úgy hallottam, hogy azelőtt igen is nagy befolyása volt a közügyek intézésére és nem tudom, hogy megakadályozta volna azokat Erdélyben, a miket most, mint a múltban elkövetett hibákat, annyira korhol. Gr. Károlyi Gábor: Nem hallgatott rá a vén bűnös! (Zaj.) Miklós Gyulai Azt, hogy az erdélyi köznemesség annyira tönkre ment, a kormány hibájának rója fel a t. képviselő úr. Lehet, hogy a kormány nem ismerte az ottani viszonyokat, de a képviselő úrnak módjában volt őt azokra figyelmeztetni. En nem tudom, hogy az erdélyi köz-. nemesség a kormány ignorantiája, vagy rossz intézkedései folytán ment-e tönkre, de azt hiszem, ott is úgy történt, mint Magyarországon, hogy nem a kormányzat hibája következtében ment tönkre, hanem inkább egyéni hibák következte-