Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-132
ÍM; owtgos ttlés 1898. j«n*ár Í2-éa, esBtSrt»k«ii. 321 mikoi? ott megjelenik, tűzze ki, de nem az állam középületein. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És erre vonatkozólag, midőn nekünk világos törvényünk van, (Igaz! Igaz! a szélső halon.) én nem is azt kérem a ministerelnök úrtól, a mit Ugron t. barátom kért, hogy törvényjavaslattal rendeztessék a kérdés, hanem azt kérem, hogy hajtassék végre az erre vonatkozó 1848-iki törvényezikk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Miután lloitsy barátomnak határozati javaslata tényleg erre czéloz: én ahhoz feltétlenül hozzájárulok s kérem a ministerelnök urat, hogy igyekezzék ezen kérdést ilyen irányban megoldani, mert csak akkor fogjuk elérni azt, hogy végre valahára ezen kérdés itten többé vita tárgyát ne képezze és a napirendről a nemzet közérzületének megfelelően levétessék. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Bernáth Dezső jegyző: Polcnyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Ha néhány pillanatra szót kérek, kizárólag azért teszem, hogy a t. ministerelnök úrhoz egészen apodictice egy kérdést intézzek, melyre tőle szíves feleletet és fölvilágosítást kérek. (Halljuk! Halljuk!) Az iránt köztünk nincs véleményeltérés, hogy a magyar parlament, mint mindenben, ágy e kérdésben is a tisztelet legnagyobb fokával respectálja a souverain fejedelmet mindenkor megillető azon jogot, hogy magának heraldicai szempontból színeket választhasson. Ez iránt köztünk véleményeltérés nincsen. A miben véleményeltérés van, az az, hogy mi azon felfogásban vagyunk, hogy a fekete-sárga szín az osztrák császárság színe, melyet pedig Magyarországon azon körülmény tesz gyűlöltté, hogy az 50-es évek absolutisticus reminentiáinak ma is egyik simboluma Magyarországon. Hogy a harcz köztünk eldöntessék jés e vita egy kérdéssel eldöntessék, kérdem a ministerelnök úrtól, minthogy ő azt állítja, hogy e színek a Felség családi színei és nem az osztrák császárságéi: {Zaj. Halljuk! Halljuk!) legyen oly kegyes l Magyarország közvéleményét megnyugtatni az | által, hogy mondja meg nekünk, mik az osztrák császárság színei? (Hosszantartó zaj. Felkiáltások jobbról: Ez nem tartozik a dologhoz! Nagy zaj a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Nem fogják ide belopni ! (Zaj a szélsőbalon. A jobboldal egy képviselője felé:) Nem is kellene itt magát mutatni! Szegy élje magát! (Felkiáltások jobb felől: Rendre!) Elnöki Gróf Károlyi Gábor képviselő urat illetlen közbekiáltásaiért ezennel rendreutasítom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Polónyi Géza: Mihelyt a ministerelnök úr e kérdésben megnyugtató választ fog adni, igaz, hogy én akkor sem fogok lemondani a rieinzet azon jogáról, hogy törvényben biztosíKÉPVH. NAPLÓ 1892—97. VIL KÖTET. tott, intézményekkel garantirozott jogunknál fogva középületeinken és minden oly helyen, a hol a magyar király nem mint családfő, hanem mint magyar király jelenik meg, a nemzet színei alkalmaztassanak, de ez legalább szelídíteni fogja azon felfogásomat, mely jelenleg vezérel, midőn azt hiszem, hogy ez nem csak törvényellenes, hanem egyenes provocatioja a magyar nemzetnek (Helyeslés a szélsőbalon.) és minden magyar embernek, a ki a nemzet jövőjére valamit tart és múltjára büszke. Ezért és még egyszer egész tisztelettel kérdezem, akár Tisza Kálmán képviselő urat is, ki ezt a theoriat köztünk sokszor vitatta, legyen szíves előállani tudományával és mutassa meg, melyek az osztrák császárság színei és akkor capitulálni fogok heraldicai tudománya előtt. (Zaj.) Azért szólaltam fel, hogy ezt a kérdést felvessem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A hallgatást is kénytelen leszek feleletnek venni, arra nézve, hogy önök nem tudják bebizonyítani, hogy az osztrák császárságnak mások volnának, a színei, mint a fekete-sárga. (Nagy zaj.) Elnök: Szólásra senki sincs följegyezve, ha tehát szólani senki sem kíván ; a. vitát ezennel bezárom. Szavazás előtt szolid kíván még az előadó úr. Ásbóth János előadó : T. ház! (Nagyzuj. Halljuk! Halljuk.) Ha azon kérdés, melyet Polónyi Géza t. képviselőtársam az imént a ministerelnök úrhoz intézett, (Zaj.) komoly és a t. képviselő urak csakugyan azzal a szándékkal vannak, hogy arra választ kapjanak: akkor, méltóztassanak engem egy pár perezre szíves üirelemmel meghallgatni. (Ralijuk! Halljuk!) Én, t. ház, a választ erre meg fogom adni, mert ezt a választ megadni annak, kinek úgy, mint nekem, kötelességem volt ezen kérdésekkel foglalkozni, igen könnyű. Csak azt jegyzem meg, hogy az argumentatio terén nagyon szívesen felveszem a harczot, de ha a tüdők terén méltóztatnak a harczot kívánni, ezt nem vehetem fel. (Halljuk! Halljuk!) Ha, mint mondom, komolyan kívánnak választ a kérdésre, (Nagy zaj a baloldalon.) a választ én meg fogom adni annak koezkáztatásával is. (Nagy zaj.) Horváth Gyula: Ne fenyegetőzzék! (Derültség.) Asbóth János előadó : Ha nem méltóztatnak kívánni, leülök és hallgatok. (Nagy zaj. Egy hang balról: Komolyan?) Igen, komolyan; egészen komolyan és még annak koczkáztatásával is, meg fogom adni a választ, hogy mikor én egy exponált és nehéz helyzetben nyílt és lovagias küzdelemben vagyok, nyílt politikai ellenfelekkel, engem, ezt az alkalmat mások alkalmasnak tartják, hogy alattomban besúgá41
