Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-132

||2 1SS. orsíáges ölés 18»8. jaMiár Í2 éu, wflt8irtíikif*. sokkal és gyanúsításokkal hátban is támadjanak.. (Szűnni nem akaró zaj a bal- és szélső baloldalon.) Áttérek tehát, tisztelt ház, a válaszra. Hoitöy Pál t. barátom telemlítette, hogy, a mikor Ferencz császár látta, hogy a római szent birodalomnak és evvel a római császárságnak is nemsokára vége lesz, már 1804. augusztus 11-én fölvette az osztrák császári ezímet. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Malijuk! jobb felől.) Méltóztassék válaszom megadhatása és annak indokolása, illetve állításom bebizonyíthatása érdekében megengedni, hogy ezen pátensből egy pár rövid, de igen érdekes részt felöl vághassak. (Halljuk! Bálijuk!) Ugyanakkor intéztetett a magyar palatínushoz is leirat, sőt a megyékhez is intéztek egy pátenst. Hogyha tehát én nem ezeket idézem, hanem felolvasom az eredeti német nyelven uzerkesztett pátenst, ezt azért teszem, mivel azt az ellenvetést lehetne tenni, hogy az előbbiekkel csak ad usum delphini Magyarország lecsillapítására adták volna ki és mintha azokban a valódi intentiot megtalálni nem lehetne, tehát olvasom azért, mert az eredeti és a valódi intentiot híven visszatükrözi. Az idézeteket német nyelven fogom olvasni és magyarul fogom commentalni. (Halljuk! Halljuk!) A bevezetés az, hogy Ferencz császár nem látja szükségét annak, hogy a maga positioját engedje, mert neki, mint a római szent birodalom császárjának olyan positioja van, a melyet emberi ambitío felül nem múlhat, de minden eshetőséggel szemben — mert már akkor ő is látta, hogy a római szent birodalmi császárságnak nemsokára vége lesz — biztosítani akarja családjának az első rangú európai fejedelmi házak között az öt megillető hasonló helyet. (Nagy zaj.) Az említett pátens azután következőkép folytatj a. (Olvassa) : »Wir sehen uns demnach zu dauerhaften Befestigung dieser vollkommenen Kangesgleichheit veranlasst und berechtigt, nach deu Bcispielen, welche in dem vorigen Jahihuudert der russische kaiserliche Hof« — a mely ugyan akkor emelte császári méltósággá a maga fejedelmi házát— »und nunmehrauch der neue Beherrscher Frankreichs . . .« —nem mondta tehát: »der Kaiser . . .« — (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) xgegeben hat, dem Hause vom Oesterreich«, vagyis; a háznak, az az a családnak >in Hinsicht auf (lessen unabhängige Staaten, den erblichen Kaiser Titel gleichfalls bcizugeben«. Kolozsváry Kiss István: »Erblk-he Staaten* van említve ott és az nem Magyarország. (Nagy zaj a baloldalon.) Asbóth János előadó: A t. képviselő úr nem jól értette, mert itt nem »erbliche» hanem »unabhängige Staaten* vau említve s ez az, ami épen Magyarországot illeti. (Zaj és felkiáltások balról: Helyre ! Helyre ! Nem lehet hallani!) Elnök: Szíveskedjenek a képviselő urak helyeikre menni! (Helyeslés jobb felől.) Asbóth János előadó: Méltóztassanak az idézetet tovább meghalgatni! »In Gemä8sheit dessen habén Wir nach gepflogener reiflichster Ueberlegung beschlossen für Uns« — nem mondja tehát, hogy valamely államterületre, hanem »für Uns« »und für unsere Nachfolger iu dem unzertrennlichen Besitze Unsere Unabhängigeu Königreiche und Staaten, den Titel und die Würde eines erblichen Kaisers von Oesterreieh«. (Nayy zaj és felkiáltások: Helyre! Helyre!) Elnök: Kérem at. képviselő urakat méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Helyeslés jobb felől.) Asbóth János előadó: ... és itt méltóztassanak meghallgatni azt, a mi zárjel között következik »als dem Namen unseres Erzhauses« tehát nem mint valamely államterületnek, vagy nem is mint egy újonnan megállapítandó császári államnak, hanem »als dem Namen unseres Hauses« mert akkor már századokon át szokásban volt az uralkodó házat, a diplomáczai és nemzetközi összeköttetéssekben nem »Habsburg háznak, hanem »Maison d' Autriche-nek nevezni »desgestalt anzunehmen und festzusetzen, dass Unsere sämmtlichen Königreiche, Fürstenthümer und Provinzen ihre bislierigen Titel, Verfassungen, Vorrechte und Verhältnisse fernerhin unverändert beibehalten sollen. Gleiehwie aber allé unsere Königreiche und andere Staaten vorbesagter Massen in ihren bisherigcn Benennungen und Zustande ungeschmälert zu verbleihen habén, so ist solches insbesoiiderbeit von Unseren Königreiche Ungarn und den damit vereinigtcn Länder zu ver*tehen.<s Az egész pátensben sehol egy szó sincs arról, hogy a császári czím egy újonnan alakítandó császári államra, császárságra, qua államra van vonatkoztatva . . . (Halljuk! Halljuk!) Horváth Gyula: Olvassa fel inkább a Glockét! (Nagy derültség.) Asbóth János előadó: . . . és egy szó sincs arról, hogy valamely új osztrák állam vagy császárság qua külön állam alapíttatnék. És ilyen nincs is. Most, t. ház, rátérek egyenesen a Polónyi Géza képviselő urnak adandó vhh\>izi&.(Halljuk! Halljuk!) Ugyanezen pátenssel kapcsolatban Ferencz császár, a beállott változások következtében újonnan megalapítja souverain jogánál fogva a maga személyes czímerét, személyes jellege a czímernek ott explicite ki is van emelve. Sem akkor, sem azóta sehol osztrák csá-