Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-132

318 192. •magos ülés 1898, január 12-én, csutfirtBko'n. használtassák olyan, a mely minket a mi közösügyi institutioinkban is megillet, (Úgy van! bálfelől.) Azt is mondja a t. nemzeti párt, hogy nekik egyik kívánságuk abban áll, hogy a csendőrség alkalmazottjai ne használjanak fekete sárga kardbojtot. De már, t. képviselőház, miért félúton ma radui a programúiban? Ha az a fekete-sárga szín,í mint az osztrák császárságnak a színe, meg nem illet egy tisztán magyar institutiot, tudniillik a csendőrséget, hogyan illeti meg a honvédséget, a mely szintén tisztán magyar institutio ? De hogyan illeti meg egyszersmind a közös institutiot is, a melyhez nekünk a dualismus ebénél fogva egyforma jogunk van az osztrákkal ? (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Igenis, helyes, hogy a nemzeti pártnak a programmjában ez benne van, de azt gondolom, sokkal helyesebb volna, ha arra az álláspontra helyezkednének, hogy a fekete-sárga szín szoríttassák ki arról a, helyről, mely azt meg nem illeti és a hol Magyarország színeinek legalább is van annyi joga, mint az osztrák császárság színeinek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De az osztrák császárság színeinek ezen fellépése közös és tisztán magyar insti tutiokban nem egyéb, mint tiszta usurpatio, (Úgy van! a szélső baloldalon) mint kiszorítása a magyar színeknek, a magyar államiság jelvényeinek. (Igaz'. Úgy van! a s:első baloldalon.) És nem csak a magyar zászlót szorítja ki az azt megillető helyről a fekete-sárga szín, hanem egyszersmind kiszorítja az uralkodóháznak a családi színeit is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindezt, t. képviselőház, szó nélkül nem hagyhatjuk. (Helyeslés a szélsőbalon.) Oly dolog ez, a melyen a ministeriumnak segítenie kell; minden erővel igyekeznie kell, hogy a feketesárga szín kiszoríttassék arról a helyről, a mely azt meg nem illeti, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hogy annak a helyét ott, a hol kell, elfoglalja Magyarországnak a színe és ott, a hol kell, elfoglalja az uralkodóház családi színe, a mely

7 — a mint mondottam — a vörös-fehér. Erre nézve, t. képviselőház, határozati javaslatot is nyújtok be

; (Halljuk! Halljuk!) a mely határozati javaslatnak a czélja épen abban áll, kiszorítani arról a helyről is a fekete-sárga színt, a hol az uralkodóház színének volna helybe, arról a helyről is, a hol a magyar birodalom színeinek volna helye. Gr. Károlyi Gábor: Asbóth szívéből is! Hoitsy Pál: Onnan nem lehet! (Derültség a szélső baloldalon.) A határozati javaslat, melynek elfogadását kérem, a következőleg hangzik : (Olvassa.) »Határozati javaslat. A képviselőház utasítja a kormányt, tegyen haladéktalanul intézkedést arra i nézve, hogy úgy Magyarország állami zászlaja, valamint a felséges uralkodóház családi zászlaja az őket megillető jogokba visszahelyeztessenek és azon külső tiszteletben részesüljenek, mely azokat megilleti*. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? Madarász József: T. képviselőház! Előttem szólott r, képviselőtárs ím csakis a törvény végrehajtását kívánja Magyarországra nézve. Én nem szólok arról, a mi javaslatában a királyi háznak családi czímerét illeti, de arról, a mit a törvények rendelnek, a mit a, ministereknek eddig is kötelességük lett volna teljesíteni és ha nem teljesítettek, az ellenzéknek mindenkor hivatása, hogy arra a kormányt figyelmeztesse, ehhez igenis hozzájárulni kötelességem. (Helyeslés bal felől.) Azokat a visszaéléseket, a melyek Magyarország nemzeti színeivel és czíraerével történtek, ecsetelte t. képviselőtársam, de ismerjük az életben, a gyakorlatban mindnyájan. Midőn az 1848-iki törvények megalkottattak, habár igen kevés idejük volt az akkori törvényhozóknak rendezni mindent, de mégis a Magyar-ország ezímere és színei ellen történt visszaéléseket megorvoslandók, meghozták a XXI. törvényczikket, melyben az foglaltatik, hogy: »a nemzeti szín és az ország ezímere ősi jogaiba visszahelyeztetnek.* A második szakasz intézkedik, hogy az ország minden középületén, minden nyilvános ünnepélyen és így bizonyára akkor is, a mit a t. kormánypárt tagjai is ünnepélynek tartanak, midőn Magyarország koronázott királya Budapestre jön, akkor a magyar nemzeti színű lobogó tűzessék fel. Csatlakozom tehát t. képviselőtársain határozati javaslatának e részéhez és remélem, hogy a t. kormány, a mely az alkotmány, a haladás és a szabad kor felvilágosodott intézményeit nemcsak biztosítani, de ezentúl, ha kell, nálunk meg is honosítani akarja, legelső kötelességének fogja tartani az eddigi mulasztást helyrehozni és a törvénynek érvényt szerezni. (Helyeslés bal felöl.) Gr. Apponyi Albert! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy Hoitsy t. képviselő úr directe erre a pártra hivatkozott, melynek tagja lenni szerencsém van és annak programmjára, tartozom neki néhány rövid kijelentéssel, mely a mi helyzetünket és a mi álláspontunkat — nem akarom mondani — tisztázza, mert hiszen az tisztázásra nem szorul, hanem azt az álláspontot, mely az előzményekre vonatkozik, felvilágosítja az általa felvetett kérdésekkel szemben. Előre bocsátom, hogy az ő határozati javaslata ellen semmi kifogást nem teszek. Határozati javaslata azt tartalmazza, hogy