Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-132

Í32. orsségos illés 1898. január lS-ón, MütfortSlrSa. 3[í) a magyar nemzeti színeknek érvény szereztessék ott, a hol ezen színeknek törvény szerint kizárólagos joguk van. Ezt mi sürgettük gyakran, sürgettük a csendőrség! tisztek kardbojtjainál, valamint az ő határozati javaslata az uralkodóház színeinek is érvényt enged ott, a hol törvényeink és intézményeink szelleme szerint helye van. Tehát a határozati javaslat ellen semmi kifogásom nincs, ahhoz hozzájárulok. Csak ahhoz a magyarázathoz nem járulhatok egészen, a melylyelt. képviselőtársam ezt kíséri, ő tudniillik a fekete sárga színt, mint az uralkodóház színeit is kifogásolja. Hoitsy Pál: Nem, sőt bizonyítottam, hogy az nem az uralkodóház színe! Gr. Apponyi Albert: Igen, hiszen ez a eontroversia gyakran fordált elő és Thaly Kálmán t. képviselőtársam szokta a históriai érvek egész apparátusával bizonyítani, hogy ezek a színek történetileg nem az uralkodóház színei. Ebbe a történelmi controversiába nem elegyedem. Tény az, hogy az alkotmányosság helyreállítása óta mindenkor ismételt illetékes nyilatkozatok által az uralkodó nevében a kormány részéről a fekete-sárga szín, mint az uralkodóház színe lett konstatálva. (Úgy van! Úgy van! jobb felől. Zaj a szélső baloldalon.) Ennek folytán azokat a színeket ott, a hol az uralkodóház színeiről van szó, nem kifogásolóra, de abban t. képviselőtársammal kezet fogok, hogy a hol pedig intézményeink szelleme és törvényeink szerint kizárólag a magyar nemzeti színeknek van helye, ott más, bármi néven nevezendő színek becsempészése ellen erélyesen frontot fogok csinálni mindenkor. (Élénk helyeslés bal felöl.) Bernáth Dezső jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! Igaz, hogy 1867. után csakhamar azon valótlan állítás hangsúlyoz tattatott itt a képviselőházban, mintha a sárgafekete szín a felséges uralkodóház színét képezné. Ezen egyszerűen valótlan ténynyel szemben Hoitsy Pál t. barátom egész históriai apparátussal és részletesen bebizonyította, hogy az a római szent birodalom császárságának színe. Nincs kifogásom az ellen, ha az uralkodóház színéül törvény által deeretáltatik, de addig, míg az meg nem történik, (Zaj a jobboldalon.) az 1836-ban kiadott császári rendelettel szemben, mely azt az osztrák császárság színének declarálja, én nem ismerem el az uralkodóház színének és kérdeznem kell a t. házat, mondják meg, hogy akkor mi az osztrák császárságnak a színe? (Felkiáltások jobb felöl: Nincs!) Az ellen nincs kifogásom, hogy az uralkodáház színei az uralkodónak a fővárosban, vagy az országban lévő palotáin érvényesüljenek, midőn ő az országban vagy azon palotákban tartózkodik, de az ellen határozottan állást kell foglalnunk, hogy az osztrák császári szín Magyarország középületeire felhúzissék, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert abból az a következtetés vonható, mintha Magyarország Ausztriának alárendelt tartománya volna. (Helyeslés a szélső balaläalon.) Ezen feltevésben megerősít minket ezen ország története 1849-től 1867-ig, a mikor az egységes birodalomnak, az osztrák császárságnak jel vényekép erőszakosan mindig érvényesíttetett a sárga-fekete szín és a kétfejű sas, a melylyel szemben a nemzet mindig állást foglalt, mert úgy a kétfejű sasban, mint a sárga-fekete lobogóban a leigázásnak jelvényét és képét, nemzeti souverainitásának megtagadását látta. (Úgy van! Úgy van! a, szélső baloldalon,) Ez az, t, ház, a miért mi a sárga-fekete zászlót Magyarország középületein és a közös intézményekben nem szívelhetjük s ez nz oka annak, a miért a zászló, a czímer és a színek kérdésének törvényjavaslatok által való rendezését kérjük és óhajtjuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem most történik először és hogyha ebben nem jő létre végleges és törvényhozási intézkedés, mi nem szűnünk meg azon kívánságunkkal előállani, a mely szerint a magyar nemzetnek sonverainitása az osztrák császársággal szemben mindig szemmel láthatólag kifejezést nyert a czímerben és a lobogóban is. Én, t. ház, pártolom a Hoitsy képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot és kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök.* Szólásra senki sincsen följegyezve. Ha tehát senki sem kíván szólani... A ministerelnök úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Először is Ugron t. képviselő úrnak mostani felszólalásával szemben kénytelen vagyok constatálni azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy a fekete-sárga színek, mint azt minden hivatali elődöm, sőt a 67-iki kiegyezés megalkotói is itt. többszörösen konstatálták, minálunk nem a római szent birodalom, vagy más birodalom vagy császárság színeinek, hanem az uralkodó színeinek tekinttettek. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj bal felől.) Ezen értelemben nem tettünk mi az ellen kifogást. És ezt a mi jogi álláspontunk és felfogásunk megóvása és megvilgítása érdekében szükségesnek tartom itt ismételni és különösen kiemelni. (Felkiáltások jobb felöl: Deák Ferencz is mondta !) Igenis, Deák Ferencz, gr Andrássy Gyula, mind ilyenformán nyilatkoztak. (Helyeslés jobb felöl.) Talán szószerint is ismételhetem, a mit ők mondottak, hogy én sem vagyok a heraldicában annyira járatos, hogy azt merném itt vitatni, hogy a heraldica értelmében azok nem a királyi