Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-132

118, ársnHnn ülés TSftS. jwwér If én, *t*tBrt*Ít«a. § j | emelkedéséből ered. A fenmaradó összeg — 288.745 frt — onnan származik, hogy először fordul itt elő ezen a czímen az arad-temesvári vasét elsőbbségi részvény-adósságának évi törlesztésijáradéka. Ennek ellenében azonban, t. ház, az államé lesz ezen vasútvonalnak a tiszta üzleti bevétele és az állam megkíméli a kamatgarantiát. Ismétlem tehát, hogy a költségemelkedés csak látszólagos. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Kíván-e szólani valaki ? Ha senki sem kíván, a vita be van zárva. Méltóztatnak-e a tételt elfogadni? (Elfogadjuk!) A ház a tételt megszavazza. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): 65 millió aranyforintnyi részösszeg után 17% ot meghaladó 2°/o felpénztöbblet 130.000 frt. Elnök! Megszavaztatok. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) Az osztrák-magyar allamvasúttársaság által a magyar kormány rendelkezésére bocsátott 5 millió forintnyi előleg évi törlesztési járadéka 250.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) .• Arad-temesvári vasát elsőbbségi és rész vényadósságának évi törlesztési járadéka 288.745 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) -• Előlegezések a vasúti kamatbiztosítas alapján. Rendes kiadások: IX. fejezet, 753408 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Horvát-Szlavonországok belig-azgatási szükséglete. Rendes kiadások: X. fejezet. Kiadás 7,106,947 forint. — Herich Károly! Herich Károly: T. képviselőház! Minta horvát-szlavon-dalmát országgyűlésnek a magyar korona országainak országgyűlésébe kiküldött egyik tagja, (Halljuk! Halljuk!) szerencsém van a t. házat testvériesen üdvözölni. Nem vagyok egészen ismeretlen a t. képviselőház előtt. Szerencsém volt tizennyolcz esztendőn át szolgálni a közös magyar hazát, sőt azon szerencsében is részesültem, hogy többször a magyar kormányt Bécsben, Berlinben, Parisban és a Svájczban képviselhettem. Viszonyaim akként fejlődtek, hogy szűkebb hazámban, Horvát-Szlavooországban politikai közérdekű tevékenységre vállalkoztam és ezen minőségben szerencsém van itt megjelenni. Az alap, a melyen mi, Horvát-Szlavonország küldöttei állunk, azon kiegyezési törvény, mely Magyarország és Horvát-Szlavón Dalmátország közt köttetett, mert én csak úgy vállalkozhattam ezen feladatra, hogy egész múltamból vonható következetesség fonalán ezentúl is a közügyeknek használni kívánok (Helyeslés.) és ha önök j becses ügyeimét néhány percz^e igénybe venni I bátorkodom, teszem ezt azért, mert a közös haea érdekeinek jó szolgálatot tenni esetleg képe* leszek. (Tetsms.) A jóakarat megvan. Időszerűnek tartom pedig azért, mert hisz hivatkozhatom több nyilatkozatra, nevezetesen a legutóbbi időben gróf Ápponyi Albert képviselő úr egyik megjegyzésére, hogy t. i. a magyarok a horvátokkal és megfordítva, a horvátok a magyarokkal nem igen, vagy legalább nem eléggé törődnek, pedig a kölcsönös törődés okvetlenül szükséges, mert hiszen Horvát-Szlavon-Dalmátország egyik alkotó része a magyar czímernek és Horvátország egyik része a magyar államnak, közös a király és közös az állam s ennélfogva az érdekek is közösek. A kiegyezési törvények megalkottatván, azóta 25 év folyt le és a kiegyezési törvénynek már is látjuk maradandó következményeit, mégis, fájdalom, azt kell mondani, hogy mint minden államban ezen a téren is, még korántsem éretett el a végleges megállapodás, sőt sok tekintetben nézeteltérések forognak fenn. De ez talán abból következtethető, mert végleges, tökéletes állapot sehol a világon el nem érhető. A fejlődés, a haladás vágya mindig megvan. A kiegyezési jegyzőkönyvbe az a tétel vétetett fel, hogy Magyarország nem elégszik meg azzal, hogy a közte és Horvátország között fentartandó kapocs csupán törvény által legyen kifejezve, hanem megkívánja, hogy a közös egyetértéssel megalkotott törvények a közös érdek, az igazságosság, valamint a szeretet kölcsönös érzete adjon erőt és életet. Mégis, fájdalom, előítélet uralkodik, szenvedélyesség egyrészt, másrészt pedig nem kellően ápoltatnak a közös érdekek. Horvát-Szlavón országban t. i. az az előítélet uralkodik, hogy a magyar rész túlsúlyát akarja érvényesíteni és nevezetesen a magyar nyelvet akarja mindenáron terjeszteni. Ezen előítélettel szemben hangsúlyoznom kell azt, hogy a kiegyezési szerződés a hűség, igazságosság és a kölcsönös szeretet alapelvei alapján lett megkötve s ezért azt hiszem, e tekintetben azok közt, kik a magyarországi, és horvátországi barátság és közös összetartás barátai, soha nézeteltérés nem volt és nem is lesz. De ha mégis vannak e tekintetben kifogások, ezek talán onnan erednek, hogy az unió barátai kívánják és jogilag meg is kívánhatják, hogy a magyarok minél többet érintkezzenek a horvátokkal és a horvátok minél inkább a magyarokkal és óhajtandó és kívánatos, hogy minden horvát értsen magyarul és a közügyekkel foglalkozó magyarok értsenek horvátul. (Helyeslés.) Mai n ipság, mikor annyi nyelvet tanulunk, ez nem oly nagy áldozat, tekintve azon elérni