Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-132

3iJ ISI. mi*f« Sléa 1S*.JMWÍT ít-éii, Mlttrtftklt*, kívánt cjcélt, hogy a közügyek terén működő egyének érintkezhessenek egymással. A horvátországi ellenzék a Strossmayer és Starcsevies pártokból áll. Ha politikai viszonyunkat történetileg veszsziik — mert hiszen minden fejlődésnek meg van a története — azt látjuk, hogy minden pártnak meg volt a maga keletkezési oka és így a természetes leíolyása is előrelátható. A Strossmayer-párt félig-meddig Bécsből indulva ki, a Reichsrath felé kaczérkodott, egy ambitiosus pap, mint központ körül csoportosult és a meddig lehetett, támogatást nyert a társadalomban s ennélfogva szerepelt is. Azután ereje kifogyott, most már alig tartja fenn magát, sőt tudvalevőleg legutóbb fusio Útján iparkodik némi erőt nyerni. Nézetem szerint egy ambitiosus papról lévén szó, avval szembe kell állítani egy másik papot, a kinevezendő zágrábi érsek személyében, (Helyeslés a szélsőbalon.) a ki azon fáradozzék, hogy azon félrevezetett és bizonyos időben máshonnan táplált ideákból központosított és bizonyos tevékenységre kiélesített pártot végleg megszüntesse. A második párt a Starcsevies párt. Ennek a keletkezése is nagyon eredeti, mert a Starcsevies párt zöme Fiume mögött van, a Karszt vidékén, azon a rossz vidéken, a hol semmi sem nő. Egés2 Slävoniában, egész Horvátországban alig van Starcsevics-párt, kivéve a, fiatalság körében, melynek mindenütt az tetszik, a hol a legnagyobb érzelmi kifakadások vannak. Azt hiszem, hogy az a fény, melyet Fiume áraszt, negatíve provocálja azt a szegénységi érzetet. Nekünk érdekünkben állna azt a szegény vidéket, az egész tengerpartot lehetőleg emelni, mert minden képviselőkertíletnek politikai hitvallása bizonyos ott létező viszonyoknak a kifolyása; az ottani földrajzi, természeti, nemzetiségi, vagyoni és foglalkozási viszonyok teszik ki, hogy egyik választókerületből természetesen mi fejlődik ki, a hol úgynevezett tiszta választás van. De valamely választás mindig természetesen fejlődik ki, mert a választás mindig bizonyos erők kifolyása. Már most az erőknek jogi szempontból való megítélése természetesen megint különféle praemissákból különbözőleg folyik. Beszédem ezen részét azzal szeretném befejezni, hogy azt hiszem, hogy jelenleg, külö nősen a mi genialis bánunk működése folytán (Éljenzés.) Horvát-Slavonországban a népesség túlnyomó többsége a horvát-magyar kiegyezés az unió mellett van és annak meggyőződött . híve és azt vagyok bátor kijelenteni, hogy nem képzelhetek igazán hazafias érzelmű és hazájának érdekeit megértő horvát embert, a ki összes aspiratioinak súlypontját ne a magyar korona .terűhtére helyezze, (Élénk helyeslés.) minden kokettirozás nélkül akár Ausztriára, akár ä külföldre. (Élénk helyesléi.) Ha még Dalmácziára nézve szabad megjegyzést tennem, (Halljuk! Halljuk!) az. is ott szerepel a magyar korona czímerében, a kiegyezési törvényben és mint a politikában minden, Dalmáczia kérdése is — nézetem szerint — csak a türelem, tapintat és természetes fejlődés kérdése. Mert hogy Dalmáczia a magyar koronáé, az iránt kétség nincs, csak a kivitel az, a mi, mint minden kivitel, saját politikájának művészetét igényli. Ezt különösen azért hangsúlyozom, mert nálunk a nyilvánosan szereplő emberek legnagyobb része azt mondja, hogy mi horvát képviselők nem merjük a szánkat kinyitni, nem merünk beszélni s ezek a kérdések noli me tangere kérdések. Én ismerem a magyarokat, mert itt voltam állami szolgálatban és tudom, hogy a magyarokkal őszintén kell beszélni, ki kell beszélnie magát az embernek s a ki kimondja a nézetét, az tévedhet, de azt kivívhatja, hogy őszintének tartják. (Általános helyeslés.) Azt mondottam, hogy előítélet uralkodik a magyarizálás és a kölcsönös szenvedély dolgában. Már most áttérve a positiv részre, a kölcsönös érdekeknek ápolását vagyok bátor ajánlani. Bocsánatot kérek, ha egy kicsit hosszasabban veszem igénybe a t. ház türelmét. (Halljuk! Halljuk!) A kölcsönös érdeklődés összhangzást, kölcsönös íölviiágzáet, boldogságot fog előidézni, ha egyik a másikra büszke, a dicsőségben közösen osztozkodnak. Ez pedig mit kivan? Positiv tevékenységet s valóban alapos érdeklődést egymás iránt. És hogy lehet ezt szerény nézetem szerint elérni? Akként, hogy a politika terén lépten-nyomon egymás iránt mindig tekintettel legyünk. Horvát országnak közjogi helyzete, autonómiát és közös ügyeket ismer. Azt lehet mondani, hogy Horvátország szellemileg önálló, anyagilag Magyarország közös kormányához tartozik; mert hiszen a vallás-, közoktatás-, igazság- és az összes belügy horvát, ellenben a többi, az ipar-, kereskedelem-, közlekedés-, a pénz- és hadügy nem. Tehát a szellemi rész, a mely az állami résznek — mondhatni — legfontosabb része, mert hiszen ha valamely ország vallásában, oktatásban s az igazságszolgáltatásban önálló és végre belügyeit is kezelheti, akkor egy olyan ország körülbelül elért mindent, csak az anyagi érdeket kezeli mással egyetemben, És mikor nálunk az ellenzék azt mondja, hogy Horvátország Magyarország gondnoksága alatt áll, én azt szoktam felelni, hogy a gondnokság nem rossz dolog, hogy ha a gondnok ráfizet; (Élénk derültség. Általános helyeslés.) akkor a gondnok jót tesz. (Úgy van! Ügy van!)