Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-132
iéí. »rsiáfM fílés ÍS»9. JMinár Í5-én, wiitSrtifc*B, *$£ keztében ezen számadatok után az van ide nyomtatva: »A bizottság ez összegeket* —- tehát a most felolvasott összeget is — »az 1867: XII. tcz. értelmében elfogadásra ajánlja.« Én az 1867: XII. tcz.-et hazánkra nézve átkos és veszedelmes egyezménynek t\rtom. De bármi veszedelmes legyen is, mégis igen szeretném, ha a t. előadó úr megmutatná nekem az 1867: XII. tcz.-bői azt, de szó szerint és valóban, nem ám kivonva az egyik bettíből a másik bettíkövetkeztetést, hogy az 67: XII. tcz. megrendelte, hogy Bosznia és Herezegovinában leendő és elhelyezendő csapatokra nézve Magyarország, a mint itt van 1,134.168 frtot fizessen. Erre igen ki váncsi volnék. De kifejtettem, hogyha benne van is az 1867 : XII tcz.-ben, a minthogy nincs benne és ezt csak azért hoztam elő, mert igen szeretném, hogy a bizottság mondja meg őszintén a valót, hogy az bizony nincs benne az 67 : XII. tcz.-ben, hanem a ház többsége természetesen elfogadta azt annak következménye gyanánt, reá fogván az 1867: tcz.-re, hogy az benne van. Dehát ha így volna is, akkor is figyelmeztetem a t. házat, hogy például lesz majd szó arról, hogy itt ez országban kisdedóvodákat kellene állítani. Gondolják meg a t. képviselő urak, hogy 1,134.168 forintot adnak ki majdnem évenkint, néha többet is, egy idegen országnak egy idegen államnak, a magyar nemzet nemzeti érzületével sokszor ellentétes; arra sokszor vészt hozó fajnak vagyonosítására és érteimesítésére; gondolják meg, nem jobb lett volna-e mindenha már azóta, mióta Bosznia és Herczegovina elfoglaltatott, azon milliókat Magyarország népének, gyermekeinek értelmesítésére, a magyar nemzet iránt való ragaszkodásra, a magyar nyelvben való okulásra fordítani? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mit gondolnak önök, ha például 20 év óta vagy csak tiz év óta is egy-egy milliót fordítottak volna önök az ifjú nemzedéknek, a más nyelven beszélő magyar állampolgárok gyermekeinek oktatására, nevelésére: nem százszorta inkább javára szolgált volna-e az az országnak, nemzetnek és az alkotmánynak, a mit most kivetnek önök a magyar nemzetnek — adja az Isten ne legyen valaha! — kárára. Arra kérem tehát a t. házat, ha már önök az 1867: XII. tcz. következtében, mely, elismerem, az önök progra marjának alapja, a rendes és rendkívüli közösügyi alapokra megszavazták azokat a milliókat, ezt a milliót meghaladó pénzösszeget törüljék; törüljék azért, hogy a magyar nemzet szegény és reászorult népe gyermekeinek oktatására ebben az évben egy millióval többet lehessen a költségvetésbe beállítani, mint a mi feltéve van. Ne adják önök idegen nemzet polgárainak és gyermekeinek felsegélésére azt az Összeget, melynek minden fillérére szükség van, hogy itt benn a hazában megnyerjük a haza iránti hűségnek és szeretetnek az e hazábau lakó más fajú és nyelvű népek gyermekeit. Kérem ezen összegnek itt törlését és azután a kisdedóvodák tételénél annak felrételét. (Helyeslé* bal felöl.) Wekerle Sándor ministerelnök T. ház! Áz előttem szólt t. képviselő úr oly igazságokat hangoztatott, melyeket alig tudnék kétségbe vonni. Felszólalásának veleje t. i. az, hogyha a hadügyi kiadások egy részét közoktatási kiadásokra fordíthatnók, mennyivel nagyobb eredményeket volnánk képesek elérni. Rzt a tételt tökéletesen magamévá teszem; de ez még korántsem változtat azon, hogy ezen tételek megajánlása szükséges. És ebben e tekintetben csak az az egy megjegyzésem van a t. |képviselő úrnak, hogy mi nem idegen czélokra, nem idegen emberekre és azok gyermekeire, hanem saját hadseregünk szükségleteire fordítjuk ezt az összeget; hadseregünknek épen olyan szükségletére, mint a minő az a szükséglet, mely a közösügyi rendes kiadásokra fordíttatik ég épen azért esik ez az 1867: XII. tcz. alá. Mielőtt a közösügyi kiadásokról szóló tétel tárgyalása befejeztetnék, engedelmet kérek, hogy korábbi felszólalásom folyományaképen, mely szerint a közösügyi activák kimutatásának tárgyalására tartottam utasítandónak a pénzügyi bizottságot, erre vonatkozó javaslatomat azonban írásban be nem adtam, most erre vonatkozólag írásban adhassam be határozati javaslatomat, mely a következőleg hangzik: »A pénzügyi bizottság utasíttati k, hogy a közös activákra vonatkozó kimutatásokat tárgyalás alá vévén, azokra vonatkozólag tegyen jelentést*. (Helyeslés.) A másik kérdést illetőleg, hogy a ház asztalára letett irományok kinyomattassanak, nem tartom szükségesnek írásbeli indítványt beadni, mert itt a házban kifejezett hangúlathoz és kívánalomhoz képezt a t. elnök úr ez iránt a saját hatáskörében is intézkedhetik. (Helyeslés.) Elnök: Ha senki sem kíván szólni, az első kérdés az lesz: méltóztatik e a fc. ház a tárgyalás alatt levő tételt 1,134.168 írtban elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A kik elfogadják méltóztassanak felállani. {Megtörténik.) A ház többsége a tételt elfogadta. T. ház! Ezzel kapcsolatosan a ministerelnök úr indítványa szavazásra kerül. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a benyújtott indítványt elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Az indítvány elfogadtatik. Gr, Esterházy Kálmán jegyző (olvassa.) Az 1849. évtől az 1867. évig tényleg fennállott központi kormány közegeinek nyugdíjai. Rendes kiadások: V. fejezet. Kiadás 41.985 forint.