Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-132
III. oriüfipos Még IMI. jawsir ít-én, ei«tl>rtSkBn. 3Q { ügyi bizottságnak tényleg elő van már terjesztve. (Helyeslés.) Bernáth Dezső jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. képviselőház! Én a dolog érdemébe magába belemenni nem akarok. Az tény és nem állította senki a felszólalók közfíl az ellenkezőjét, hogy ők a dolog iránt kellő tájékozottsággal nem bírnak, sőt mindegyikök hangsúlyozta, hogy csak az a tájéko zottság, a melyet épen megszerezhetett, érlelte meg benne ezt vagy azt a véleményt. Hanem van egy érdemleges része a dolognak, a mely a tájékozottságnál még fontosabb, a mely iránt azonban, azt hiszem, hogy e házban mindenki tájékozott. Ez az, hogy egyáltalán egyezmények, melyek a magyar állam ingatlanait illetik, vagy pedig egyezmények, a melyek a birtoklási viszonyt szabályozzák kis vagy na^y dolgokban a monarchia másik állama és Magyarország közt, hogy ily egyezmények akár helyesek akár helytelenek, akár az igényeknek és kívánalmaknak megfelelők akár nem, pusztán a kormány által nem köthetők s ha ilyenek köttetnek, azok nak semminemű hatálya nincsen. (Élénk helyeslés bal felől.) A dolog úgy áll, hogy e fölött az ország törvényhozása iiletékes határozni (Úgy van ! balfelöl.) és a kormány maga csak az esetben köthet ily egyezményeket, ha arra az ország törvényhozása őt meghatalmazta. (Úgy van f halfeléi.) Itt tehát tulajdonképen nem az a sérelem, hogy ilyen, vagy olyan egyezmény köttetett. Az az egyezmény, amint az igen t. ministerelnök úr előadni méltóztatott s a hogy én első hallásra megértettem, olyan lehet, legalább én azt hiszem, a mely az ország igényeit kielégíti. De itt az a kérdés, hogy a t, ministerelnök urat megelőzött kormányok éppen oly kevéssé voltak jogosítva egyezményt kötni, mint a nainisterelnök úr a mily kevéssé jogosított arra az egyezményre úgy hiratkozni, mint a két állam közti viszonyok kötelező megállapítási módjára. (Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök: Hát ki hivatkozott arra? Horváth Gyula: Ez a törvényhozás elé tartozik, — illetőleg abban az esetben, ha köttetett is egyezmény, a mely iránt alig fog kétség fennforogni, hogy az a magyar állam érdekeinek megfelel: azzal minden kormány tartozik, hogy azt a törvényhozás elé terjeszsze, mondván: íme én kötelességemnek megfelelőJeg egyezményt kötöttem, a mely az állam érdekeinek, u nemzet kívánalmainak megfelel, neked törvényhozásnak, van jogod, hogy azt megbírálván vagy megerősíted vagy megtagadod a a megerősítést. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez oly jog. a melyet kétségbe vonni nem lehet. Ennek a kérdésnek felvetésére indította, azt hiszem Ugron Gábor t. képviselőtársamat és barátomat is az a kérdés, a melyet csakis az előterjesztéssel lehet elintézni, hogy az az előterjesztés a háznak tudomására szolgálván, a ház azt jóváhagyja, vagy ha nem felel meg, azt vissza vegye. De a kérdés részleteire vonatkozó felvilágosítások a kérdést magát nem oldják meg, hanem csak az iránt adnak a háznak tájékozást, hogy vájjon annak a kormánynak szándékában volt-e az ország érdekeit megóvni! ? És ez áll nézetem szerint a közös activákra vonatkozólag is. A közös activákra vonatkozólag szükséges, hogy a háznak előterjesztés tétessék, a melynek folytán, ha szükségét látja a határozatnak, határozatot hozzon, ha pedig nem látja szükségét, az előterjesztést tudomásul veszi. Az kérem, alig tűrhető dolog, hogy egy nemzetnek legyen megszámlálhatatlan milliókra menő közös vagyona és 25 év alatt ne legyen soha alkalma az ország törvényhozásának arra, hogy ezeknek a millióknak mibenlétéről valaha tuí domást szerezzen. Ezek az állapotok nem olyanok, melyeket | fentartani czélszerü és üdvös volna: ezeknek az. j állapotoknak ily létezéseért a ministerelnök úrnak, j a jelenlegi kormánynak szemrehányást tenni egy| általán nem lehet, itt csak azt lehet constatálni, ! hogy vannak hiányok, vannak mulasztások, mely hiányok pótlása, mely mulasztások helyrehozása a parlamentaris kormány és az állami hatalom érdekében szükséges. Ezek folytán magam részéről nem adok be ugyan indítványt, de kérem a t. ministerelnök urat, h»gy ezt az egyetlenegy alkotmányos megoldási módot méltóztassék elfogadni, mert itt nem az egyének megnyugtatásáról van szó, hanem az állami hatalom jogáról, a törvényhozás jogaiuak respectálásáról: ezt pedig minden körülmények közt fenn kell tartani. (Helyeslés a baloldalon.) Wekerle Sándor mioisterelnök: A t. kép viselőház szíves engedelmével kénytelen vagyok felvilágosítással szolgálni. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen ha azt az álláspontot foglalnék el, hogy itt új jogok szerzéséről vagy jogok feladásáról van szó, kétségtelen, hogy ily fontos kérdésben, mikor az államjavaknál, nem tudom, minden tíz forintos ingatlanra nézve kikérjük a törvényhozás felhatalmazását, mielőtt intézkedünk, mondom, kétségtelen, hogy ebben a kérdésben is kikérnők a ház határozatát. De épen azért, mert 1867. óta az álláspont mindig az volt, hogy mi nem új jogokat szerezni, vagy jogokat feladni akarunk, hanem a bennünket kétségtelenül megillető jogok szabályozása iránt — tehát nem jogok feladása és szerzése iránt — jött létre a
