Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-132

300 1Ü. «r*isátr«»s Illés l»fl|. jtós&r lf.én, esütMSköa, másrészt az osztrák kormány közt a közös minis­terek hozzájárulásával, ha jól emlékszem 1883. vagy 1 S84-ben kötött egyezményt, — tulajdonképen csak jegyzőkönyvi megállapodásról van szó — melynek értelmében a közös igazgatási ágak kezelése alatt álló ingatlanokra nézve az mon­datott ki, a mint az 1867. óta követeltetett, hogy azok azon állam területének tulajdonát képezik, a melyen vannak. Erre vonatkozólag már tegnap voltam bátor megjegyezni, hogy ép azon álláspontnál fogva, melyet Ugron Gábor t. képviselő úr elfoglal és melyet a magyar állam területi fenségjogánál fogva sértetlenül fen kell tartanom, én ez ingatlanok tulajdon­jogának kérdését másként szabályozhatónak nem is tartom, mint hogy azok annak az állam­nak a tulajdonát képezzék, melynek területén vannak. (Helyeslés. Mozgás) Egészen más kérdés, t. ház, az, a mit teg­nap Ugron t, képviselő úr is felemlített és most Beöthy Ákos képviselő úr fejtegetett, hogy a felszerelésekre nézve, a melyek szintén közös erővel szereztettek be, tulajdonjogunkat fel ne adjuk. Engedelmet kérek, semminemű egyez­mény, semminemű megállapodás, egyáltalában semminemű, bennünket bármiképen kötelező intézkedés nem tétetett a felszerelésekre nézve. A felszerelések ingóságok és ezek közös tulaj­dont képeznek s erre vonatkozó igényünk semmi­féle megállapodás által csorbítva nincsen, sőt miután tegnap Ugron Gábor t. képviselői úr felemlítette azt, bogy e kérdésnek jogi oldala mellett még pénzügyi oldala is van, jelesül az, hogy Ausztriában több ily közös kezelés alatt álló ingatlan van 7 ha tehát egyszerűen a terűlet szerint különítjük el a tulajdonjogot, akkor ezen ingatlanokra vonatkozólag elveszítjük jogunkat és nagyobb érték kerül Ausztria tulajdonába, mint a mennyi Magyarország tulajdona, mon­dom, erre nézve a mennyire emlékszem, — mert újabban ezen egyezményt behatólag nem tanul­mányoztam — határozottan mondhatom, hogy ebben az egyezményben erre vonatkozólag is provisio történt, a mennyiben kimondatott, (Hall­juk! Halljuk!) hogy először is az ingatlanok azon fél nevére telekkönyvezendők, a melynek területén vannak, másodszor azok az ingat­lanok, melyek felhagyatnak a közös igazgatási ágak által — hisz tulajdonképen esak a had­sereg használatában levő ingatlanokról van szó — azok az illető pénzügyminisíer kezelésébe bocsáttatnak, a felhagyott ingatlanok értékesít­tetnek, az értük befolyó pénzt a pénzügy­minisíer kezeli és nem használja fel az illető állam javára, hanem alapként kezeli azért, hogy ha a hadügyi kormánynak újból szüksége lenne valamely ingatlanra azon államterületen, az ebből az alapból fedeztessék. Oly kérdés ez, t. képviselőház, a melyhez, méltóztassanak elhinni, kellő előtanulmány nél­kül érdemileg hozzászólani igen bajos. Én, t. képviselőház, egy perczig sem kívánnám útját állani annak, hogy a mennyiben ezen egyez­mény akár pótlást, akár kiegészítést, akár módosítást igényelne, bogy ez megtörténhessék és semmiképen sem járulnék hozzá ahhoz, hogy egy egyszerű felszólalással itt a képviselőház­ban üssem el ebbeli jogunkat. (Élénk helyeslés.) És én épen azért azt hiszem, hogy mivel a t. képviselő urak a kérdés részletei iránt annyira tájékozva nem lehetnek, hogy ma érde­mileg szólhassanak ahhoz, talán a leghelye­sebb lesz, ha az erre vonatkozó iratokat be­tekintés végett a ház irodájában teszem le, (Élénk helyeslés a jobb oldalon) akkor minden t. képviselő urnak módjában van magának tüzetes tájékozást szerezni és ha szükségesnek látja ezt a kérdést itt újból felhozni. (Helyeslés jobb felöl. Mozgás bal felöl.) Úgy látom, hogy talán arra méltóztatnak gondolni, hogy talán terjeszszük elő hivatalosan a képviselőháznak? (Helyeslés bal felöl.) Én azt hiszem, t. ház, hogy ha ezekbe az iratokba, melyeket a ház irodájába fogok letenni, betekinteni méltóztatnak, minden képviselő úr meggyőződhetik arról, hogy a magyar állam jogai ezen kérdésben minden tekintetben megóvattak. Beöthy Ákos: Tessék kinyomatni és ki­osztatni. (Mozgás jobb felöl) Elég fontos ez, kérem! (Helyeslés a haloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök: Úgy látom, hogy az a differentia közöttünk, hogy én azt mondom: leteszem az iratokat a ház irodájába, ott tekintsék meg a képviselő urak, ha azután a kinyomatást méltóztatnak szük­ségesnek látni, ez a házban bármikor indít­ványozható. (Helyeslés.) Á felszólalásnak másik része a közös acti­vákra. vonatkozik. Engedelmet kérek, de én, vagy ministeri elődeim egyike már korábban kinyilvánította azt, hogy a közös actú'ákra vo­natkozó kimutatást bármikor hajlandók vagyunk a t. képviselőház elé terjeszteni. Nagyon jól tudom én azt, hogy a pénzügyi bizottság nem a képviselőház. (Úgy van! bd felöl.) A pénzügyi bizottság elé terjesztetett ez a kimutatás, még pedig a háznak tudomásával azért, mert ez a kérdés akkor ott tárgyaltatott. Én tehát azt hiszem, miután a pénzügyi bizottságnak a közös actívákra vonatkozó kimutatás már elő van ter­jesztve, leghelyesebb lenne ezen bizottságot uta­sítani, hogy azt újból vegye tárgyalás alá és szükséges észrevételeivel tegye meg a háznak jelentését, mert hiszen ezen kimutatás, habár nem a háznak, de a ház tudomásával a pénz-

Next

/
Thumbnails
Contents