Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-132

1*3. orwtágo* ftiéi 1898. január 12-én, fti*t«rt8k5n. ggg kötelező ígéretet fejezett ki, sőt az albizottságban még azon mód is megállapíttatott, a melyen a hadügyminister a magyar ipar tényezőivel érintkezésbe léphet 8 a melyen tudomására lehet juttatni azon erőket, a melyek ezen szükségletek előállítása szempontjából Magyarországon rendelkezésre állanak. A mikor tehát 1 delegatio ily aggályosan és körülményesen és minden részletre kiterjeszkedőleg figyelembe vette az ország e tekintetben! érdekeit, azt hiszem, megvárhatjuk, hogy működésének legalább e részére vonatkozólag ily vád a képviselő urak által ne f'ormáltassék és a t. képviselő urak akár azon részesedési arányt tekintik, a mely ma a magyar iparnak jut, akár azon módokat veszik figyelembe, a mely szerint a delegatio jövőre is eljárni kíván, azt hiszem, hogy csak megelégedhetnek azon buzgalommal és eljárással, a mit a delegatio e tekintetben kifejtett. (Helyeslés a jobboldalon.)

r Bernáth Dezső: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. ház! Föívettetett itt a közös activák kérdése. Méltóztassék megengedni, hogy erre nézve egy-két igen rövid észrevételt tegyek, tegyek pedig a tárgy fontosságánál fogva. (Halljuk! Halljuk!) A kérdés maga oly bonyolódott jogi és pénzügyi kérdéseket tartalmaz és más oldalról az egyes részletek és ténybeli körülményeknek oly beható ismeretét követeli, hogy nagyon természetes, hogy én mindezeknek a kérdéseknek elemzésébe és fejtegetésébe belebocsátkozni nem akarok. Epén azért igen helyesnek tartom, hogy Ugron Gábor t. barátom ezeket a kérdéseket felvetette, helyesnek tartom azért, hogy a tényállással megismerkedhetünk és főleg azért, hogy a mennyiben szükséges, az országnak és a törvényhozásnak jogai ebben a kérdésben megóvássanak. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ezek a közös activák több részből állanak. Állanak először is bizonyon ingóságokból, tőkékből és értékpapírokból és azoknak hova fordított befektetéseiből. Pulszky Ágost t. barátom hivatkozott arra, hogy e tekintetben pár évvel ezelőtt a pénzügyi bizottságnak bizonyos előterjesztések és bizonyos kimutatások bocsáttattak rendelkezése alá. Azonban a pénzügyi bizottság nem a törvényhozás, nem a képviselőház és azt, a mi a pénzügyi bizottságban történik, mi nem tudjuk. Nemcsak a pénzügyi bizottságnak, de nekünk is jogunk van ezen tényállás megismerésére s ennek következtében én múlhatatlanul szükségesnek tartom, hogy erre nézve a kellő adatok a képviselőháznak is rendelkezésére bocsáttassanak. (Ügy van! Helyeslés a bal- és szélső halóidálon.) A közös aktivák másik részét az ingatlanok teszik A t. ministerelnök úr méltóztatott, gondolom a tegnapi napon, szólani arról, hogy ezen ingatlanok jogi hovatartozását illetőleg a két állam között egy bizonyos megállapodás történt. (Halljuk! Halljuk!) Én azt tartom, t. ház, hogy az ország vagyonáról nem a kormány, hanem a törvényhozás disponál, ennek következtében azon egyezményhez a törvényhozásnak okvetetlenül hozzá kell járulnia, mert a míg az hozzá nem járul, az jogilag semmi, (ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Azután, t. ház, egy bizonyos distinctio is tétetett itten. E distinctiot Pulszky Ágost t. képviselőtársunk tette részint az ingatlanokat, részint a fölszerelést illetőleg. Mnes ezen distinctio ellen úgy első látszatra, prima facie, semmi kifogásom. Készséggel elismerem, hogy a mi az ingatlanokat illeti, itt leghelyesebb az az elv, hogy az illető állam területi fenhatósága elismertessék, hogy a mi a magyar állam területén van, az a mienk, a mi az osztrák állam területén van, az az övék. Azonban nem anynyira ez bír fontossággal, t. ház, hanem fontossággal bír azoknak az ingatlanoknak a fölszerelése, a várak és a különböző katonai intézetek fölszerelése, az arsenalé Bécsben, Pólában, etc. etc. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Ezeknek a felszerelésére Magyarország is jelentékeny összegeket fordított a múltban és fordít a kiegyezés óta is. Készséggel elismerem, hogy mindaddig, mig a közösügyek elintézésének ez a módja létezik, természetes dolog, hogy azok közös czélokra használtatnak fel és ez irányban az ország érdekeinek elég van téve. Azonban megtörténhetik, hogy a közösügyeknek egy más elintézési módja is foganatosíttatnék és akkor azután egyáltalában abba belenyugodni nem lehet, hogy itt, az uti po«sidetis elve szerint járjanak el, (lilénk helyeslés bal felől.) hogy az összes felszerelés, a mely Ausztriában van, daczára annak, hogy Magyarország pénzén szereztetett, úgy vétessék, mintha egyesegyedííl Ausztria vagyona volna. Ennek következtében szükségesnek tartom, hogyha ez egész kérdés a kormányok közt megbeszélés tárgyát fogja képezni és a törvényhozáshoz előterjesztések fognak történni, hogy már akkor kimondassák az az elv, hogy azokhoz a felszerelésekhez, melyek Ausztriában vannak, Magyarországnak is joga van és ha esetleg a különválasztás megtörténik, akkor Magyarországot ez irányban kárpótlás kell hogy illesse. (Élénk helyeslés és tetszés hal felől.) Ezeket kivántm elmondani. (Helyeslés bal felől.) Elnök: A ministerelnök úr kivan szólaui, Wekerle Sándor ministerelnök: T. haz! (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor t. képviselő úr tegnap szóba hozta egyrészt a magyar kormány, SS*