Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-120
20 120. orsíátros fi lés 18W. deoaembsr 13-én, hétfőm hogy azok megújulhatnak, ennek mindig az 1867-iki kiegyezés az oka, mert ha e kiegyezés úgy köttetett volna, hogy megfelelne a nemzet valódi szükségének, jogainak és nemzeti irányzatának, akkor ily megújuló támadásokkal többé nem találkozhatnánk. De azt is látjuk, tapasztaljak ég mondják és irják, hogy az udvar haragszik ránk. (Halljuk! Halljuk! Mozgás szélsőbal felöl.) Hiszen olvastuk, liogy az udvari vadászatokat feladták, hogy a magyar lapokra és irodalmi termékekre a burgban többé nem fizetnek elő. En azt hiszem, hogy az ország valami rendkívüli nagy anyagi kárt ez által nem fog szenvedni. De symptomaticus dolog az, hogy midőn a t. ministerelnök úr épen ki akarja vinni ezeket a nemzeti kívánalmakat, ugyanakkor arra ilyen választ adnak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tavaly felhoztam volt, hogy Budapesten a királyi palotában ma is idegen emberek parancsolnak. Ott van az az idegen Schlosshauptmann ebben a magyar fő- és székvárosban, a kiről csak ma kaptam egy kis életrajzot, (Hall' juk! Halljuk!) melyben az mondatik, pedig ez magából a budai várból jön :»A. budavári királyi palotában, a magyar király residentiájában oly német szellem uralkodik, hogy valóban szégyen, gyalázat a nemzetre nézve ezen állapotokat tovább is tűrni. A várkapitányi hivatal élén egy szándékosan itt felejtett Bach-beamter. valami Supp nevű magyar faló német áll, ki a palota megtekintése czéljából a tőle magyarul engedélyt kérőket, mint azt személyesen is volt szerencsém hallhatni, ezen szavakkal utasít vissza: »F versteh nix nngrixeh, reden's deutsch!« (Derültség a szélső baloldalon.) Itt egy pár nem épen kellemes epitheton következik. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Csak halljuk!) »Ezen — etc. — kivűl még mint második szerepel az, hogy a palotában levő várkapitányi hivatal fölött csupán német föliratot szerepeltet. Nem foglalkoznék sokat ezen emberrel, ha csupán róla volna szó, de a német szellem, a mit mindenkire a magyar királyi palotában ráerőszakol, tűrhetlen állapot, mely alapos orvoslást igényel.*. A kiegyezés 25-ik esztendejében lehetséges az, hogy olyan viszonyok vannak a budai vár palotájában, hogy az a magyar ember, a ki oda felmegy, pirulni kénytelen. Én nem tudom összeegyeztetni ezzel azt, hogy mire támasztja a t. ministerelnök úr igéretét, hogy neki mégis sikerülendő e dolgokban gyökeres reformot keresztülvinni. Óhajtom nagyon, de kérem a t. ministerelnök urat, ne álljon meg ennél, mert nem lesz az se elég, ha a csendőrök kardbojtját pirosfehér-zöldre fogják festeni esnem lesz az se elég, ha a magyar gárda díszruhájáról a kétfejű sast leveszik, mert ezek olyan dolgok, melyeket már az első nap meg kellett volna tenni ; (Ügy van! Ügy van! a szrhő baloldalon.) csakis a magyar képviselőháznak és kormánynak évek hosszú során át tartó meghunyászkodása, mondhatnám gyávaságra, (Úgy van! Úgy van! bál- és szélső baloldalon.) tűrhette eddig ; ezek nem oly dolgok, melyek vívmányok, hanem melyek mulasztások voltak eddig. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha meg méltóztatik adni mindezen reformokat a t. ministerelnök úirnak, legalább reménynyel tekinthetünk a jövőbe, hogy ő ezen az úton tovább fog haladni. A függetlenségi párt, t. ház ! visszautasítja a költségvetést másodszor azért is, mert az annak alapjául szolgáló adókban és közterhekben Megígérte volt a t ministerelnök ur tavaly egyik beszédében, (Halljuk! Halljuk! a szélső faloldalon.) hogy a nemzeti aspiratiokat legalább némileg ki fogja elégíteni. Beszéltek akkor magyar külön udvartartásról, nem tudom, talán a színeknek és czímereknek az elismeréséről, vagy visszaállításáról, de erről a t. ministerelnök programmbeszédében hallgatott. Talán valami nehézségek merültek fel ott. Nem nagyon sokat adunk mi államéletünknek arra az úgynevezett ornamentikájára, mert hiszen nagy jelentőséggel nem bír, de bírnak annyival, hogy mégis megmutatnák azt, hogy az 1867-iki alapon belül is meg tudjuk tartani legalább azokat a vívmányokat, melyek ebbe le vannak téve. Ma ugyanis, t. képviselőház, álláspontunk még az 1867-iki alappal szemben is az egész országon mindig a védekezés. Hiszen önök még nem mentek el annyira sem, hogy azt mondanák, hogy az 1867-iki alapot kimerítették, hogy az ebből következő jogokat az országnak megszerezték volna. Ez a t. nemzeti párt programmja és azt hiszem, e tekintben nekik még sok munkára lesz szükség-ük. Mi úg-y állunk, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy alkotmányunk ornamentikáját talán hosszú időn át fogjuk nélkülözni. Én nagyon kérem a t. ministerelnök urat, hogy némi tájékoztatást adjon a t. képviselőháznak arról, hogyan óhajtja ő teljesíteni azon igéretét, hogyan conteplálja a magyar külön udvartartást és az ebből folyó dolgokat. Mert olyan lünetekkel állunk szemben, melyek azt tükrözik vissza, hogy ma talán még messzebb állunk ettől, mint valaha. En legalább nem hiszem, hogy ezen irányzatnak az ő Felsége személye körüli új minister meg: fog felelni; (Derültség. Úgy van! a szélső baloldalon.) az ő múltja legalább nem ad erre semmi garautiát, mert soha sem hallottuk az Ő szájából, hogy valami nagy lelkesedéssel hirdette volna a nemzeti aspiratioknak eme teljesülését.
