Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-120
120. országos Ülés 1891. december 15-én, hétttta- Ji nem lát sem igazságos felosztást, sem igazságos arányosítást. Adóreformról beszélt a t. előadó űr is. Én is kívánom, hogy az mielőbb életbelépjen. Az igen t. előadó úr jelentésében igen burkoltan, sőt lehet mondani, érthetetlenül fejezi ki magát, mert azt mondja a nyomtatott jelentés: (Halljuk! Halljuk!) »szükséges az állam jelenlegi jövedelmeinek biztosítása mellett, hogy egyfelől egyenes adóink egyenletesen kivetve legyenek és termékeny, erőben arányos és ruganyos ténye zökön nyugodjanak. (Derültség a szélsőbalon.) másfelől hogy fogyasztási adóink és az illetékügy lehetőlegegyszeríísítessenek ós minden megbízhatlan tényezőtől, mik csak deperditákkal járnak az államra és kellemetlenségekkel a polgárokra nézve, szabadíttassanak«. Ez roppant dualisticns Stylus (Derültség a szélsőbalon.) abban 70 százalék német, 30 százalék magyar. Én látom benne a szándékot, liogy a t. előadó úr maga is óhajtja az adóreformot és azt elasticusabbá akarja tenni, hanem hogy hogyan és mikép, azt ebben kifejezve nem látom. Justh Gyula: Tiz év óta minden jelentésben benne van! Pázmándy Dénes: Igen, évek óta bálijuk ezt, de soha meg nem érjük ezen adóreformot. Kérem a t. kormányt, liogy ne elégedjék meg e tekintetben az előadó úr biztosításával, h nem a t minist.ereinök úr vegye erélyesen kezébe e kérdést és óhajtanám, ha a legközelebbi budgetben már találkoznánk egy gyökeres adóreformmal. A függetlenségi és negyvennyo'czas párt nem fogadhatja el a költségvetést harmadszor azért, mert nélkülözi a jelenlegi kormány programmjában is azon garamiakat, a melyet a polgáruk alkotmányos szabadságát biztosítják, nélkülözi, még azon keretben is, melyet a t. ministerelnök úr tett, különösen a választási törvény módosítását oly alapon, mely biztosíthatja mindenkinek szavazatát minden visszaélés, erőszak és idegen befolyás ellen. Ez, azt hiszem, t. ház, az egész háznak létkérdése, mert mindazon bajoknak, melyek a képviselőházban előfordulnak, kútforrása a mai választási törvény, illetőleg annak erőszakos alkalmazása. A nemzet elvesztette bizalmát a képviselőházhoz, de a képviselőház elvesztette, azt lehet mondani, még azt a nagy nymbust is, a melylyel azelőtt birt és valljuk meg, hogy ennek a képviselőház, a törvényhozás, mindenek felett pedig a kormány az oka. Az 1874 ben meghozott választási törvény hiányos volt ugyan, de intentioiban legalább megadta azon garantiákat, melyek egy szabad országban a képviselőválasztástól elmaradhaílanok, de annak kivitele a legnagyobb erőszakkal és szemfényvesztéssel járt. Tudjuk, ne tagadjuk, hogy Magyarországon már odajutottunk, hogy a választásokban nem a választók óhaja, hanem legtöbbnyire a kormány akarata nyilvánul. Ismerjük azon eszközöket is, a melyek a választókat annyira megmételyezték, hogy ha így tovább megyünk, az alkotmányos jogok gyakorlásától az ember mintegy undorral fordú.1 el. Erre nézve nagyobb garantiákat kérnénk a kormánytól. Magával a euriai bíráskodásról szóló törvényiiyel nem elégedhetünk meg. mert noha abban üdvös reformok vannak, de azok nem elégségesek. Kívánjuk és követeljük, liogy a kormány erre nézve alapos reformjavaslatot adjon be és különösen hogy a törvények végrehajtásában tartsa meg azt az őszinteséget és becsületességet, a mely T minden alkotmányos kormánynak kötelessége. (Helyeslés a szélsőbalon.) A múlt kormánydí ez ellen annyi sokat vétkeztek, hogyha a politikában igazság és következetesség volna, úgy azt expiálnia kellene azon pártnak, a mely ama kormányokat oly hosszú időkön át fentartotta. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha a választások őszintesége biztosítva lesz Magyarországon, akkor helyre fog állani az a tisztelet, mely a többség iránt Magyarországon a hatvanas években, 1861-ben, sőt 1887-ig megvolt, a mikor a magyar közvélemény megnyugodott a többségben; de ha azt helyre nem állítjuk, úgy sohasem fogunk Magyarországon valóságos alkotmányos életet élhetni. E három főindok az, t. ház, a melyeknél fogva a függetlenségi és 48 as párt a tárgyalás alatt levő költségvetést még az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatja el. Egy határozati javaslatot leszek bátor e tekintetben benyújtani, a mely így szól: (Halljuk ! Halljuk!) » Határozati javaslat. Tekintve, hogy az 1893-ik évre szóló, a törvényhozásnak beterjesz; tett állami költségvetésben Magyarország önállóságát és függetlenségét biztosító intézmények létesítése benn nem foglaltatik; tekintve továbbá, hogy az említett költségvetés fedezetéül szolgáló adók és közterhek továbbra is a mai, a lakosságot igaztalan módon és helytelen arányokban sújtó összegekben vannak felvéve; tekintve végre, hogy a kormány eddigi intézkedéseiben megnyugvást arra nem találhatunk, hogy a polgárok alkotmányos jogaikat szabadon gyakorolhassák, de sőt a kormánynak a választási törvény gyökeres megváltoztatására nézve tett ígéretei sem kielégítők: ezen indo-