Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-130

ÍM. «naif*i tléi IStt. JMaár I«k4n, lefitK. 251 elégítheti ki az, hogy a királyi tevékenység az év egy időszakára korlátőltassék, hanem e tevékenységnek szakadatlannak és folytonosnak kell lenni, akár itt van a király, akár pedig másutt tartózkodik. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Madarász Józsefi Arra való a nádorság! Wekerle Sándor ministerelnök: U^ron Gábor t. képviselő úr, felkarolva Beöthy Ákos képviselő urnak felszólalását, azt az eszmét vette védelmébe, hogy az udvar úgy rendeztessék be, hogy szükség esetében informáljon is. Én tegnap elmondottam erre vonatkozó nézeteimet — és ezt Beöthy Ákos képviselő urnak is megjegy zem — hogy ö talán abban tévedett, uiidőn az angol példákra hivatkozott, hogy azok az angolok nem azért rendezték be az udvart úgy, mint a hogy berendezték, hogy az a fejedelmet bizonyos irányban informálja, hanem talán egy újabb biztosítékot akartak szerezni abban a tekintetben, hogy helytelen irányban ne informáljon. (Általános helyeslés) így elfogadom a tételt. Már két év előtti felszólalásomban, midőn — ha jól emlékszem, Helfy Ignácz képviselő úr az olasz és angol udvarok példáját hozta szóba — voltam bátor utalni arra, hogy mások a viszonyok ott és mások a viszonyok nálunk. Nekünk számolnunk kell azzal, hogy a mi királyunk egy más országnak is alkotmányos fejedelme és ha mi berendezünk egy belső berendezésében is elkülönített udvartartást, mely esetleg informatív teendőket is teljesít — a mit én megengedhetőnek nem tartanék — (Helyeslés jobb felől) akkor másutt is így rendeznék be az udvart és akkor nem az alkotmánynak biztosítékát fogjuk abban találni, hanem a fejedelmet előre ki nem számítható befolyásoknak fogjuk kitenni. (Elénk helyeslés jobb felől.) Ezt tehát megengedhetőnek nem tartom. Két évvel ezelőtt tett felszólalásomban bátor voltam jelezni, (Halljuk! Halljuk!) hogy mim den.fnlkotmányos országban kell hogy a kormányt az udvartartás belső berendezéseért is bizonyos alkotmányos felelősség terhelje; de ezen alkotmányos felelősség határát akkor s most is úgy vonom meg, hogy oda kell törekedni s arra kell garantiát nyújtani, hogy az a belső udvar, a mely a király személye köríti van s ennek bizonyos tekintetben magánjellegű udvarát képezi, ne legyen fészke, ne legyen melegágya az alkotmánynyal vagy a mi viszonyaink közt, a dualismussal ellenkező tendentiáknak, (Élénk helyeslés jobb felől.) hanem számoljon a mi alkotmányos életünkkel nemzeti aspiratióinkkal. (Élénk éljenzés jobb felől.) A másik kérdés, a mit Ugron Gábor képviselő úr felvetett, vonatkozik a trónöröklégi rendre g felszólalásomnak tulajdonképen az képezi ezélját, hogy erre vonatkozólag adjam elő röviden nézeteimet és álláspontomat. (Halljuk.' Halljuk!) A t. képviselő úr két szempontból tárgyalta a mai trónöröklési rendet. Először azon szempontból, hogy nálunk a trónöröklési rend nincsen annyira tisztázva, hogy annak törvényileg való tisztábahozatala kívánatos szükséges ne volna, A t. képviselő úr felszólalásának e részében nem osztozom ; mert én azt hiszem, hogy az 1723 : II. tcz. jelesül pedig annak 7. §-a egyáltalán nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a trónöröklési rend nálunk milyen, (Úgy van! jobb felől.) és utalhatok is arra, hogy ezen törvénynek száz évet meghaladó fennállása óta kétely vagy vitt soha hozzá nem fért, (Ügy vanl jobb felöl.) utalok arra í. képviselő úr, hogy ez a kérdés public'stikailag tudományosan fel van dolgozva, és ágy közép, mint különösen felsőbb iskoláinkban tudományosan kidolgozva, a tantárgyak közé van felvéve a nélkül, hogy valaha közjogunknak ezen részéhez kétely vagy vita férhetett volna. (Úgy van! jobb felöl.) Én tehát azt, hogy nálunk a trónöröklési rend egészen tisztába hozva nem lenne, el nem ismerhetem. Egyet elismerek t. képviselő tír, (Halljuk: Halljuk]) azt t. i. hogy maga ezen trónöröklés! rend minden körülírássá!, minden részletével magába a törvénykönyvbe nincsen felvéve, hanem utalás történik egy más, hogy úgy fejezzem ki, házi szabályra, a melynek rendelkezései, a nélkül hogy taxatíve leisoroltattak volna, a mi törvényünk által közvetve recipiáltattak. Ez az álláspontom az egyik kérdésben. A másik szempont a trónöröklési rend nyilvántartása. (Halljuk! Halljuk!) Erre vonatkozólag elismerem, hogy a tróuöröklési rend, forma szerint, ma alkotmányos tényező által nyilván nem tartatik. Nem tárta tik nyilván azért, mert a közös külügymin ister. mint a császári ház minis tere, közös ministernek tekinthető nem lévén, a mennyiben e minőségében tartja nyilván a trónöröklési rendet, ő e minőségben s ezt el kell ismernem, alkotmányos befolyás alatt, ellenőrzés alatt nem áll. E kérdést, ha jól tudom, épen a t. képviselő úr volt szíves most egy vagy két esztendeje megpendíteni. Én a magam részéről ezt a kérdést tanulmány tárgyává tettem. Komolynak is tekintem azt, s ezért tanulmány tárgyát is kell annak képezni*;. Megfelelően elő kell azt készíteni és alkalom adtán meg is kell azt oldani. (Élénk helyeslés.) Sokkal fontosabb e kérdés, sem hogy ezzel szemben ma már végleges álláspontot foglalhatnék el. Az ilyen kérdéseket, minden ízükben, minden részletükben a legalaposabban kell előkészíteni, úgy, hogy homály, kétely, félreértés ahhoz ne férjen. (Ügy van! jobbfeW.) Másodszor