Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-130
254 ÍM. •rsin e »g öléi 189t. jaanir 10-én, k*íé«*. azt a szempontot kell érvényesíteni ezen kérdéseknél, hogy itt nem újabb eszméknek, újabb irányzatoknak, újabb követelményeknek a megvalósítását akarjuk, hanem rendezni akarjuk ezt úgy és akkép, a mint ez törvényeinkben, minden kétséget kizárólag meg van alapítva. (Élénk helyeslés) Mivel pedig ilyen kérdésekkel szemben ezen helyről, megfelelő előtanulmányok nélkül, végleges álláspontot foglalni képes nem vagyok, de másrészt mert hiszen, hála Istennek, a trónöröklés kérdése nálunk olyan, hogy ezek a kérdések a kiszámíthathm jövőre, akut jelleggel nem bírnak, úgy, hogy semmi indok siuet-'en itt praecipitált tárgyalásra vagy határozathozatalra: igen kérem a t. képviselő urat, hogy határozati javaslatának mai felvetéséhez ne ragaszkodjék, és a házat, a mennyiben a t. képviselő úr fen tartaná a határozati javaslatot, hogy az általam felhozott indokoknál fogva azt mellőzni és a költségvetési tételt elfogadni méltóztassék. (Élénk hlyeslés jobbfélől.) Elnök: UgroD Gábor képviselő úr kíván személyes kérdésben szóla.d. (Halljuk!) Ugron Gábor: T. képviselőház! A t. íuinigíerelnök úr nyilatkozata után két kijelentést kell tennem. (Bálijuk!) Egyik az, hogy én egy pillanatig sem állítottam, hogy kétségben volnék vagy Magyarország hatóságra kétségben lehetnének a trónöröklési rend iránt. Csak azt mondottam, hogy praesumptiv trónörökösről és trónörökösökről össze-vissza beszélnek, tehit a közvéleményben •A fogalmakat tisztázni kell. Arra nézve osztozom a ministerelnök úr felfogásában, hogy a trónöröklés kérdésében valami veszély, valami viszály most be nem következhetik, akképen áll a trónöröklésre nézve az uralkodóház családfája jelenleg. Másrészről a ministereinők úr azon kijelentése után, hogy t. i. a kérdést elég fontosnak és lényegesnek tartja arra, hogy bővebb tanulmányokat tegyen és szükségesnek tartja, hogy Magyarország Önállóságának, közjogunk hiányainak pótlása tekintetében e kérdés tanúlmányoztassék: engedek a ministerelnök úr felszólításának és határozati javaslatomat visszavonom. (Általános helyeslés.) Elnök: Pázmándy Dénes képviselő arat illeti a szó. Pázmándy Dénes: T. képviselőház! Lehetetlen, hogy azokra, a miket a t. előadó úr elmondott, zárbeszédeinben ne refleetáljak. (Ralijuk!) T. ház! Mindenekelőtt tartozom azzal a kijelentéssel, hogy az előadó úr messze túlment azon, a parlamenti szokások által körvonalozott szerepen, a mely egy bízottság előadóját a magyar törvényhozásban megilleti. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert az előadó mindig a bizotíságnak hivatalos orgánuma és a házban körülbelül csak azt mondja el, a mi a bizottság tárgyalásai alatt előfordult vagy a tárgyalásokkal "kapcsolatban vau. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már pedig . én, miiit a pénzügyi bizottság tagja és— hivatkozhatom a többiekre is, kik itt vannak — egy szót sem hallottam a bizottsági tárgyalások alatt azokról, a miket a t. előadó úr elmondott; ezek ott nem fordultak elő (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) és így az Ő véleménye nem lehet a bizottság véleménye, ezekre ő megbízatást nem kaphatott, csak az ö egyéni véleményét képezhették azok az eszmék. (Igás! Úgy van! a szélső haloldalon,) De nagyon szomorú is volna, ha akadna Magyarországon parlamenti bizottság, mely azokat az eszméket és azokat az elveket elfogadná, melyeket a t. előadó úr itt fejtegetett. Ismerjük mi azokat; nem újak reánk nézve. Horváth Gyula : Itt a parlamentben újak ! Pázmándy Délies: Ott vannak ellenségeinknél, az osztrák íróknál, a német íróknál, kiknek könyveiben benne vannak, kezdve attól, hogy Magyarország hódított tartomány, a Habsburgok hódított földje, mert a törököktől visszavették, kezdve ettől az elvtől egészen addig. mely a magyar királynak a színeit, czímereit egyszerűen összehasonlítja egy börzebáró jogaival, mint egy magántulajdonnal. Ezekből az eszmékből nem kérünk; ezekre a történeti fejtegetésekre ne n is felelek, mert ezekre megfeleltek évtizedekkel ezelőtt hőseink, azon eszmék érvényesítésére megfelelt 1848 — 1849-ben houvédeink kardja. Hanem egy pár történeti tévedésre mégis felhívom a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Azt méltóztatott állítani, hogy Kossuth a magyar koronát felajánlotta a muszka ezárnak. Ez történeti falsum; nem ajánlotta fel. Azután a t. előadó úr összehasonlította, hogy csak in parenthesi mondjam, az angol királyné titkárát, Fonsomby lordot a mi Kabinet-Kanzleiunk fejével Angliába. Ez az állás kívül áll a parlamenti ellenőrzésen, mert a czíme is mutatja már: privát secretarius — magán titkár. Asbóth János előadó: A ftmetioja ugyanaz ! Pázmándy Dénes: Először is nem ugyanaz a fnnctioja, másrészt a költsége nincs is benne az angol budgetben és így ez a hivatal nem tévesztlietö össze a mi kabinet-irodánkkal, a mely Magyarországon parlamenti ellenőrzés alatt áll, mert annak költségeit az országgyűlés szavazza meg. A t. előadó úr azt mondja, hogy a magyar udvart;; rtás korlátozná ő Felsége személyes szabadságát. (Zaj a szélső baloldalon.) Ez teljesen új theoria, m^rt mi a magyar udvartartást épen
