Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-130

254 ÍM. •rsin e »g öléi 189t. jaanir 10-én, k*íé«*. azt a szempontot kell érvényesíteni ezen kérdé­seknél, hogy itt nem újabb eszméknek, újabb irányzatoknak, újabb követelményeknek a meg­valósítását akarjuk, hanem rendezni akarjuk ezt úgy és akkép, a mint ez törvényeinkben, min­den kétséget kizárólag meg van alapítva. (Élénk helyeslés) Mivel pedig ilyen kérdésekkel szemben ezen helyről, megfelelő előtanulmányok nélkül, végleges álláspontot foglalni képes nem vagyok, de másrészt mert hiszen, hála Istennek, a trón­öröklés kérdése nálunk olyan, hogy ezek a kér­dések a kiszámíthathm jövőre, akut jelleggel nem bírnak, úgy, hogy semmi indok siuet-'en itt prae­cipitált tárgyalásra vagy határozathozatalra: igen kérem a t. képviselő urat, hogy határozati javaslatának mai felvetéséhez ne ragaszkodjék, és a házat, a mennyiben a t. képviselő úr fen tartaná a határozati javaslatot, hogy az általam felhozott indokoknál fogva azt mellőzni és a költségvetési tételt elfogadni méltóztassék. (Élénk hlyeslés jobbfélől.) Elnök: UgroD Gábor képviselő úr kíván személyes kérdésben szóla.d. (Halljuk!) Ugron Gábor: T. képviselőház! A t. íui­nigíerelnök úr nyilatkozata után két kijelentést kell tennem. (Bálijuk!) Egyik az, hogy én egy pillanatig sem állítottam, hogy kétségben volnék vagy Magyar­ország hatóságra kétségben lehetnének a trón­öröklési rend iránt. Csak azt mondottam, hogy praesumptiv trónörökösről és trónörökösökről össze-vissza beszélnek, tehit a közvéleményben •A fogalmakat tisztázni kell. Arra nézve osztozom a ministerelnök úr felfogásában, hogy a trón­öröklés kérdésében valami veszély, valami viszály most be nem következhetik, akképen áll a trón­öröklésre nézve az uralkodóház családfája je­lenleg. Másrészről a ministereinők úr azon kijelen­tése után, hogy t. i. a kérdést elég fontosnak és lényegesnek tartja arra, hogy bővebb tanul­mányokat tegyen és szükségesnek tartja, hogy Magyarország Önállóságának, közjogunk hiányai­nak pótlása tekintetében e kérdés tanúlmányoz­tassék: engedek a ministerelnök úr felszólításá­nak és határozati javaslatomat visszavonom. (Általános helyeslés.) Elnök: Pázmándy Dénes képviselő arat illeti a szó. Pázmándy Dénes: T. képviselőház! Lehe­tetlen, hogy azokra, a miket a t. előadó úr el­mondott, zárbeszédeinben ne refleetáljak. (Rali­juk!) T. ház! Mindenekelőtt tartozom azzal a ki­jelentéssel, hogy az előadó úr messze túlment azon, a parlamenti szokások által körvonalozott szerepen, a mely egy bízottság előadóját a magyar törvényhozásban megilleti. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert az előadó mindig a bi­zotíságnak hivatalos orgánuma és a házban körülbelül csak azt mondja el, a mi a bizottság tárgyalásai alatt előfordult vagy a tárgyalások­kal "kapcsolatban vau. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Már pedig . én, miiit a pénzügyi bizott­ság tagja és— hivatkozhatom a többiekre is, kik itt vannak — egy szót sem hallottam a bizottsági tárgyalások alatt azokról, a miket a t. előadó úr elmondott; ezek ott nem fordultak elő (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) és így az Ő véle­ménye nem lehet a bizottság véleménye, ezekre ő megbízatást nem kaphatott, csak az ö egyéni véleményét képezhették azok az eszmék. (Igás! Úgy van! a szélső haloldalon,) De nagyon szomorú is volna, ha akadna Magyarországon parlamenti bizottság, mely azo­kat az eszméket és azokat az elveket elfogadná, melyeket a t. előadó úr itt fejtegetett. Ismerjük mi azokat; nem újak reánk nézve. Horváth Gyula : Itt a parlamentben újak ! Pázmándy Délies: Ott vannak ellensé­geinknél, az osztrák íróknál, a német íróknál, kiknek könyveiben benne vannak, kezdve attól, hogy Magyarország hódított tartomány, a Habs­burgok hódított földje, mert a törököktől vissza­vették, kezdve ettől az elvtől egészen addig. mely a magyar királynak a színeit, czímereit egyszerűen összehasonlítja egy börzebáró jogai­val, mint egy magántulajdonnal. Ezekből az eszmékből nem kérünk; ezekre a történeti fejte­getésekre ne n is felelek, mert ezekre megfelel­tek évtizedekkel ezelőtt hőseink, azon eszmék érvényesítésére megfelelt 1848 — 1849-ben hou­védeink kardja. Hanem egy pár történeti téve­désre mégis felhívom a t. ház figyelmét. (Hall­juk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Azt méltóztatott állítani, hogy Kossuth a magyar koronát felajánlotta a muszka ezárnak. Ez történeti falsum; nem ajánlotta fel. Azután a t. előadó úr összehasonlította, hogy csak in parenthesi mondjam, az angol királyné titkárát, Fonsomby lordot a mi Kabinet-Kanzleiunk fejével Angliába. Ez az állás kívül áll a parlamenti ellenőrzésen, mert a czíme is mutatja már: privát secretarius — magán titkár. Asbóth János előadó: A ftmetioja ugyanaz ! Pázmándy Dénes: Először is nem ugyanaz a fnnctioja, másrészt a költsége nincs is benne az angol budgetben és így ez a hivatal nem tévesztlietö össze a mi kabinet-irodánkkal, a mely Magyarországon parlamenti ellenőrzés alatt áll, mert annak költségeit az országgyűlés szavazza meg. A t. előadó úr azt mondja, hogy a magyar udvart;; rtás korlátozná ő Felsége személyes sza­badságát. (Zaj a szélső baloldalon.) Ez teljesen új theoria, m^rt mi a magyar udvartartást épen

Next

/
Thumbnails
Contents