Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-129

132 189- *rstágos alés 18í>». j»nnir 9-én, hétfő*. 1867 : XII. törvénycikkben foglalt és Ausztriával kötiitt egyezményt míiradandó alkotásnak ne tekintené. (Élénk helyeslés.) Sőt azt merem mondani, hogy -AZ ottani irányadó politicusok ezt a saját közviszonyaikra nézve ép oly biztosítéknak tekintik, mint a hogy mi tekintjük. Azt hiszem tehát, hogy nem egyes elejtett nyilatkozatokból, nem egyes nem irányadó politicusok törekvéseiből, eszmefuttatásából, hanem az erre hivatott tényezőknek a mienkkel minden tekintetben megegyező nézetéből kell az ott uralkodó felfogást megítélni. (Élénk helyeslés.) A másik kérdés, a melyet a t. képviselő úr fölemlített, az udvartartásra vonatkozik. Azt mondta ugyanis a t. képviselő úr, hogy azért kell magyar udvartartás, hogy a király kellőleg informáltussék. Bocsánatot kérek, én minden indokból el tudnám fogadni a magyar udvartartást, csak ebből az egy indokból nem, hogy az udvartartás informálja a királyt. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Ha a t. képviselő úr azt említette, hogy sokat gondolkozott a kérdések fölött, engedje meg, hogy ne olyan nyilatkozatnak tekintsem ezt, a mit ily értelemben fentartani kívánna, hanem azon kérdések közé sorozzam, a melyek fölött t. képviselőtársam talán nem gondolkozott. Beöthy Ákos: Hát az angolok nem értik a dolgot? Még a beszédemet se hallgatta, meg a ministerelnök úr! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Wekerle Sándor ministerelnök: A másik, a mire megjegyzéssel tartozom, Ivánka Oszkár képviselő xír felszólalása, a ki engeai igen sok váddal illetett azért, mert programmomban positiv ígéreteket tettem Eddig azzal a váddal találkoztam, hogy nagyon sok teljesíthetetlen ígéretet tettem s ma a képviselő úr fölfedezi, hogy nem tettem ígéreteket. (Tetszés jobb felől.) Hogy határozottan nem nyilatkoztam egyes dolgokban, azt megengedem a képviselő úrnak; de felszólalásának ama része ellen, hogy én a felállított programmot valósítani nem akarom, a leghatározottabban tiltakozom. Ilyen megjegyzésekre nem szolgáltattam semmi okot, minden föllépésem mindig a progr.imm komoly valósítása mellett tanúskodott és a személyes tekinteteket félretéve s egész addig a határig menve, a meddig mehettem, mindenkit felszólítottam, hogy ezen kérdések megoldásában támogasson. (Igaz! Ügy van!a jobboldalon.)Ha a \ képviselő úr komolyabb bizonyítékokat képes felhozni arra, hogy e programmot valósítani komolyan akarja, ám álljon elő ezekkel a bizonyítékokkal, azt hiszem, be fogja látni maga is. hogy komolyság tekintetében a végső határig elmentem. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) És engedje meg a t. képviselő úr azt a megjegyzésemet, hogy mivel úgy tudom, hogy programmunknak legalább egy részét, az egyházpolitikai részt, ő maga is osztotta, nem jó szolgálatot tesz azoknak az eszméknek, ha úgy tünteti fel azokat, mintha azok kezdeményezői vagy legalább felvetői komolyan megvalósítani nem akarnák. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A másik megjegyzésem, a mivel a képviselő úrnak tartozom, hogy ő akkor, a midőn a nemzeti politikáról mondottakról szólott, engem úgy tüntetett fel, mintha Bécs felé beszélnék... Linder György: Hazafelé! Wekerle Sándor ministerelnök:... vagy hazafelé. Nohát, t. ház, mi jogosította fel annak feltevésére, hogy én Bécsnek beszélek? Ezzel szemben én csak azt constatálhatom, hogy én mindig ide beszélek és hogyha ott beszélek is, a gyökere mégis itt van. (Élénk tetszés a jobb oldalon.) És ezt be is bizonyítottam és pedig nehéz és kényelmetlen kérdésekben, olyan esetekben is, a melyek rövid politikai működésem alatt már törvényekben is kifejezést nyertek. (Igaz! Úgy van! a jobbon.) Ilyen körülmények közt minden jogosultságot nélkülözőnek kell a t. képviselő úr ebbeli állítását tekintenem. (Élénk helyeslés jobb felől.) Magát a kérdést, az udvartartás kérdését sem sorozhatom azon kérdések közé, melyeket onnan ve.tünk kölcsön. Polónyi Géza: Nem onnan, hanem innen! Wekerle Sándor ministerelnök: Onnan sem, t. képviselő úr. mert ha jó! emlékszem, két esztendeje annak, midőn — nem ugyan itt e házban — de ő Felsége elnöklete alatt tartott egy ministeri tanácsban a kérdést felvetettem. Ez, t. ház, megint csak annak bizonyítéka, hogy nem keressük mik a kényelmes, mik a könnyű kérdések, hanem azt, hogy azokat a kérdéseket, melyeknek megoldása, legalább bizonyos irányban való megoldása szükséges, felvessük akkor és úgy, a mikor és a hogy lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Magára az udvartartás kérdésére áttérve, először is Pázmándy képviselő úr a kir. udvartartás kifejezését hangsúlyozta. Hiszen ha megnézi a költségvetést, ott a királyi udvartartásról van szó. Pázmándy Dénes: Az előadó úr bevezető szavaira mondtam! Wekerle Sándor ministerelnök: Bocsa natot kérek, akkor félreértettem; azt hiszem tehát, legalább e tekintetben differentia köztünk nincs. Nem is a jogosságot említettem, hímem azt mondtam, hogy a jogosság mellett a czélszertíséget is figyelembe kell venni. Ez volt állításom. Azokat, a miket mondtam múlt évi áprilisban egy fölszól alásomban, hogy nem ugyan elkülönített udvartartás létesítése által, hanem az által, hogy az udvar külső megjelenése és