Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-129

i». ei-siégo* ülés tóflÉ. január 9-én, aétíén. £33 érintkezése államjogi helyzetünknek megfelelő kifejezésre juttassák: ezt az alapeszmét az udvartartás rendje tekintetében fentartoin. A mit akkor mondtam, azt egész terjedelmében fentartom most is és ezt nem mint akadémikus jellegű tételt, hanem mint olyan tételt, a melynek gyakorlati megoldására mindannyian törekszünk. (Helyeslés jobb felől.) Ez a kabinet újabb constructiójában sokkal rövidebb ideje foglalta el e helyet, hiszen mindössze hét hete, hogy itt ülünk, hogysem joggal szemrehányást lehetne neki tenni vagy pedig kérdés volna intézhető, hogy mi történt már, mert annyi idő telt el ezeu kérdés felvetése óta. Annyit mondhatok, hogy ezen kérdésnek gyakorlati megvalósítására egész komolysággal és határozottsággal törekszünk. (Helyeslés jobb felől.) Alig van kérdés, a melynél annyi különböző szempontot kellene figyelembe venni, megóvni; alig van kérdés, a mely kényesebb természetű és nehezebben megoldható lenne, mint ez, mert itt a sima és megnyugtató megoldást semmi körülmények közölt sem szabad szem elől téveszteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Pázmándy Dénes: Melyek azok az akadályok!? Wekerle Sándor ministerelnök: Én most a kérdés részletainek kidolgozásával foglalkozom és mihelyt a részletekkel készen leszek, remélem közelebb azokat ő Felségének legmagasabb elhatározása alá terjeszteni és annak kinyerése után a t. házat e tekintetben közelebbről is tájékoztatni. Kérem a t. házat, hogy ezen egész komolysággal és határozottsággal tett Ígéretemmel beérni méltóztassék, mert méltóztassék elhinni, hogy ezen kérdésnek sikeres megoldását nem segítjük elő határozati javaslatok hozásával, hanem csak úgy, ha annak sima és megnyugtató megoldását bár egész határozottsággal követeljük, de határozati javaslatokban praeelusiv terminusokat nem kötünk ki. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr.Károlyi Gábor: Koldulgatni mindent! Wekerle Sándor ministerelnök: Kérem, t. képviselő úr, az ildomosság és a koldulás közt igen sok különbség van. Gr. Károlyi Gábor: De ez koldulásba mit csinálnak! Wékerlé Sándor ministerelnök: Az ilyen határozati javaslat, mint igen helyesen jegyezte meg — ha jól emlékszem — Darányi Ignácz képviselőtársam, csak a kormányra bírhatna hatással, azt kötelezné, hogy a szerint járjon el, pedig a kormányt kötelezni akarni ilyen kérdések megoldására, a mikor azokra egész komolysággal önként vállalkozik, szükség nincsen. (Helyeslés a jobboldalon.) Azért igen kérem a í házat, KÉPFH. MAPLÓ. 1892— 97. VII KÖTET. | hogy ezen nyilatkozatomban megnyugodván, a költségvetés e tételét fogadja el, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélsőbalon. Felkiáltások a szélsőbalon: Hát a neheztelés!) Gr. Károlyi Gábor: A haragot el tetszett felejteni ? Madarász József: Jobb is azt elfelejteni! Wekerle Sándor ministerelnök: Bocsánatot kérek, nehogy azzal vádoljanak, hogy kitérek egyes kérdések elől: a t. képviselő úr direct kérdést intézett hozzám most is, korábban is, igaz-e az, hogy a király haragszik, neheztel erre a nemzetre? Engedelmet kérek, t. ház, én erre a kérdésre sem korábban, sem most ilyen formában nem nyilatkozom. (Helyeslés jobb felől.) Nem nyilatkozom azért, mert egyik politikai alapelvem az, hogy valamint meg nem eugedettnek tartom akárki részéről, hogy úgy argumentáljon, hogy ez történjék vagy ne történjék azért, mert a király vagy más valaki neheztel, úgy nagyon veszélyes terrénumnak tirtanám azt, ha a kormány nyilatkozatai a király kisebb vagy nag-yobb sympathiájának hőmérőjévé válnának. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Óvjuk meg a mi politikai működésünket a sympathiák ezen hőmérőjének befolyásától. Ez oly alapelv, a melyet kormánynyilatkozataimban szem elől téveszteni soha sem fogok. (Helyeslés jobb felől.) De én nem ugyan ily formában, a mint a t. képviselő ór a kérdést hozzám intézte, hanem egy más formában, egyik korábbi felszólalásomban igen is feleltem erre a kérdésre. Azt mondottam, hogy a nemzet és a király között oly benső, oly maradandó jellegű, oly állandó sympathia, összeköttetés, oly szoros kapocs fejlődött ki, a melynek gyümölcsei mutatkoznak a mi közéletünkben. Ez a szoros kapocs sokkal állandóbb és maradandóbb, hogysem azt egyes külső jelenségek szerint lehetne megítélni. Ez az, a mit ismétlek ma is és a mit feleletül kérek tekinteni Helfy Ignácz t. képviselő úr kérdésére. (Élénk helyeslés jobb f lől) Ivánka Oszkár: T. ház! Szavaim félremagyarázása miatt vagyok kénytelen szót kérni. Az igen í. ministerelnök úr olyanokat mondat velem, illetőleg olyat ad a számba, a melyekből egész beszédemben egyetlen szó sem foglaltatik. A ministerelnök úr azt mondja, hogy én azt állítottam, hogy ő programmjában Ígéreteket nem tett s hogy én azzal törekedtem insultalni, hogy programmjába tett Ígéreteit valósítani nem akarja. Ez már magában véve contradictio lett volna, mert ha azt állítottam volna, hogy nem tett ígéreteket, hogyan insultalhattam azzal, hogy a mit nem tett, azt nem akarja valósítani? (Derültség a baloldalon.) En egész határozottan ismételni fogom azt, a mit mondottam. En azt mondottam beszédem egyik részében, hogy ezen •0