Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-127

129, orraiig#§ llés IMS. twaeiukor $0-án, k«ddtii. |} g azt hiszem a nemzet minden tagja, ki részt vett ez áldozat hozatalban, méltán megkövetelheti az ország intézőitől, hogy továbbra is megmaradhasson a nemzet munkása és hasznos polgárának. Kétséget nem szenved, hogy az egyensúly a szeszadó óriási emelése által jött létre shogy ép a földmíves nép az, mely a legnagyobb szeszfogyasztó s így leginkább hozzájárult amaz áldozathoz. T. báz! Szomorú dolog az a pálinka ivás, minél rosszabbul táplálkozik valaki, annál nagyobb szüksége van rá, mert az a különös természete van, hogy elhiteti az üres gyomorral, hogy jól van lakva s a kifáradt kézzel, hogy még dolgozhatik. Szívesen hozta-e meg e néposztály ez áldozatot, nem tudjuk, mert hisz nem kérdeztük meg. Hisz az akkori töbség nem vette fel program arjába a szeszadónak oly óriási emelését, hisz a választásoknál oly bőségesen, ingyen, egy kis meggyőződésért öntött pálinka azt hitette el a néppel, hogy nagyon is olcsó lesz a pálinka ezentúl. Az ember, a laicus azt hinné, hogy a gondos pénzügyi kormány tiszteletben fogja tartani ezt a jó adóalapot, mely az adócsavar ily energicus megszorítását kitartja és utána oly bőségesen önti az adót, hogy a pénzügyminister úr elmoshatja vele a deficitet. A mór megtette kötelességét, a mór fizetett, a mór mehet, ügy látszik, ez a pénzügyi tudomány netovábbja, mintha erre a mórra nem volna többé szükség és vándorbotot nyomnak a kezébe, Az ország sok vidékére és így azon kerületre is, a melyet én vagyok szerencsés képviselni, az isteni gondviselés óriási csapást mért. A munkásnépnek fő kereseti forrása teljesen elapadt. Mintegy villámcsapásra, az eddig jó módú szőlőgazdából anyagilag koldus lett. Isten adta^ Isten elvette, igy igazolja magát, az izmaiban levő erőt felhasználja, dolgozik, nélkülöz kimondhatlanúl, csakhogy magának a hazában megélhetési lehetőséget teremtsen és akkor, mikor az neki félig-meddig sikerűi, jön az, a ki nem adott semmit és mindent elvesz: az adó-executor. Elveszi lovacskáját, melyre a kenyérkeresetnél okvetlenül szüksége van; az élelmet, melyet nyáron keresett és télire eltett; elveszi dunyháját, melyben melegedni szokolt, ha nincs tűzifája. (Igás! Úgy van! a hal-és szélső baloldalon.) Kirántja a beteg gyermek, az asszony alól a vánkost, csakhogy fizesse azt a tartozást, mely azon időből maradt, midőn, nem tudott fizetni, mert szőlője nem termett. Hogy nem üres szavak ezek, ennek bizonyítékául tessék összeállítani oly szőlősgazdának a budgetjét, a kinek nincs egyebe,, mint szőlője és most munkabérekre van utalva. Én ily budgetet összeállítottam. Évenkint három heti aratásnál naponta egyfrtot keres, ez 18 frt a nálunk divó munka bérek szerint. Bocsánatot kérek, a mi vidékünkön 40 kr. I napszámot fizetnek aratáskor, széna kaszáláskor. Marad még 200 nap 25 krjával 50 frt; összes napszám-keresménye tehát 78 frt s ebből leütvén a lakásbért 10 frttal, aztán mindennemű egyéb adót, mint kereseti, községi pótadót, útadót, a körorvos díját, egyházi adót, összesen 8 frttal, marad egész évi keresetnek 60 frt; 16 krajezár naponta. Már most tessék ehhez hasonlítani azt, amit az államegy katonaló eltartásáért ad s azután tessék ismételni azon üres phrasisokat, hogy a törvény előtt mindnyájan egyenlők vagyunk, a midőn a lóról, baromról sokkal jobban gondoskodik az állam, mint a leghasznosabb munkásáról. Gr. Károlyi Gábor: Az elefántokról jól gondoskodik! B. Andreánszky Gábor: Smialovszky Valér t. képviselő úr arra kérte a ministerelnök urat, hogy Mátyás királyként álruháb in látogassa meg a felvidék városait; én meg arra kérem, jöjjön falura ós vizsgálja meg, vájjon txílzottak-e ezen adatok és hogy nincs-e ott szükség a szegény nép nyomorán valamiként segíteni. Mikor én az 189!. I-sŐ tez. tárgyalása alkalmával azon indítványt tettem, hogy a phylloxera által elpusztított szol iő-birt okokról az összes tartozást törülje : a minister úr azt mondotta, néni lehet úgy egyszerűen lemondani kilencz millióról. Ebben nagyon csalódik a minister úr. Itt niacs kílenez millió, hanem vannak egyes vidékek, a melyeket nem pusztított el a phylloxera. Ott tessék addig, a míg a szőlő terem, a végrehajtásokat eszközöltetni; (Köszbessólások a szélsőbalon. De nem egyszerre!) a míg a birtokos fizethet. Erre számítok egy milliót, marad 8 millió. Ennek egy jelentékeny részéről lemondott az állam az 1891. I-ső tez. 6. §-ában. Nekem itt nem állanak adatok rendelkezésemre, t. ház, azt hiszem, a végeredményre nézve a minigter úr sem rendelkezik adatokkal, de szerintem legfeljebb néhány 100.000 forintról lehet szó, erről is csak úgy, ha minister úr képes hatályon kívül helyezni azt azon tényt, mely az ismeretes német közmondásban uralkodik : »Wo nichts is, hat der Kaiser sein Recht verloren«, tudniillik ha képes behajtani azon né hány 100.000 frtot. Én a számítást azért teszem, mert azt hiszem nem fogok nagyon eltérni a valóságtól. Először annak a szőlőnek egy negyed része teljesen elpusztult, parlagon hever, az egész leíratik, marad 6 millió; 8

/* része feltöretett, be van ültetve nagyon sovány kukoriczával, vagy krumplival egy pár esztendeig, azután az is elpusztul, de tegyük fel, hogy föl vettetik szántóföldnek, akkor is határozottan rosszabb annak aminősége, mint a helybeli 8-ik osztályú-é, úgy, hogyha igazságosak akarunk lenni, fel kell állítanunk 9-ik