Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-127

!0g ítí. ortcágos ftlésä 1SS2. kívánja az állam minden polgárára nézve a házasságot szabályozni. Egységes jogelvek alapján való szabályozás alatt pedig mi azt értjük, hogy (Halljuk! Halljuk!) a házassági jog úgy a házasság keletkezésére, mint a házassági viszonyból eredő jogesetek elbírálására és a házasság felbontására vonatkozólag egységes és azonos elvek szerint bíráitassanak meg minden állampolgárra nézve, tekintet nélkül arra, hogy mely valláshoz tartozik. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás bal felől.) Én, engedelmet kérek, azt hiszem, hogy a t. képviselő úr ezen általunk is helyeselt állásponton áll és ezen marad is. (Félkiáltások bal felől; Azt mondta!) Ismétlem, t. képviselőház, nem differentiák eonstatálása, nem gyanúsítás végett hoztam ezt itt fel, hanem felhoztam azért, mert egész komolysággal súlyt helyezek arra, még pedig kiváló súlyt, hogy ezen eminens politikai kérdésben mi közöttünk differentia ne legyen (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és felhoztam azért, t. képviselőház — ismétlem egész komolysággal és minden utógondolat nélkül — hogy ezen kérdésnek megoldását sem egy párt érdemének, sem semmi tekintetben egy pártkérdésnek nem kívánom tekinteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Azért, mikor legkisebb kétely férhetett ahhoz, itt constatálni kívántam, hogy a t. képviselő úr i»enis ezen szempontok honorálása alatt ezen szempontoknak szem előtt tartását értetette, de ez által az egységes házassági jogra igen szépen praeeisirozott korábbi álláspontját gyengíteni nem kívánta. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Es én azt hiszem, t. képviselőház, talán a kulcsát is megadom ezen kérdésnek és a további félreértések elkerülésének. Megadom a kulcsát, mikor azt mondom, hogy igenis mi a polgári házasság szabályozása által a polgári viszonyokat kívánjuk szabályozni, de az egyházi kérdéseket érintet]enííl kívánjuk hagyni. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Ezek az egyházi kérdések álljauak ám fenn úgy a kath. egyházra, mint bármely egyházra nézve érintetlenül és sértetlenül saját egyháza körében, saját hitelvei szerint, de az általános házassági jog szabályozásánál egy szempont az egységes állami szempont, lesz irányadó. (Általános élénk helyeslés.) Miután, t. képviselőház, e tekintetben a félreértéseknek, azt hiszem, elejét vettem, kénytelen vagyok még egy, a táloldalról felhangzó vád ellen védekezni, (Halljuk! Halljuk!) a melyet Horánszky képviselő úr méltóztatott felhozni. Nem directe vádolt ugyan engem, vagy bennünket, hanem akkor, mikor közállapotainkról s ha jól emlékszem, a parlamenti tanácskozások nyugalmáról méltóztatott megemlékezni, a t képviselő ár egy kifejezést használt: hogy némber 20>án, kedden. a bajok tulajdonképeni kútforrása az, hogy először az elvhűség nem elég nagy, másodszor az eszméknek kisajátítását említette, harmadszor a talentumok megbecsülésének a hiányát, az eszméknek maguk a talentumok nélkül való acceptálását. A mi az elvhtíséget illeti, t. képviselőház, természetes az, hogy itt minden ember védekezzék a maga szempontjából, nemcsak ezen, hanem a túloldalon is. (Úgy van! Tetszés jobb felől.) Én csak a mai kormányra vonatkozólag tarthatom feladatomnak, hogy erre reflectáljak, azt pedig talán még sem mondhatja senki, hogy ez a kormány az elvhüségnek követelményeit a a legmesszebb menőleg nem tartotta szem előtt. (Helyeslés.) Olay Lajos: Helyes, hogy Tiszát nem védi! (Élénk helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök: Legyen meggyőződve a t, képviselő iir, ha a Tiszát szóba hozta, hogy sem Tisza Kálmánnak, sem a magyar közélet bármely államférfiának, a ki ezeken a kormánypadokon ül, nincs szüksége arra, hogy elvhűségét és a következetességét védjük. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás és zaj a baloldalon.) Sehol — és ezt azzal szemben hozom fel, a mit Horánszky képviselő úr említett, hogy a mi közállapotaink betegek — sehol sem fog találni államot, a hol az összes államférfiak oly önzetlenül szolgálták volna a közügyet, mint ezt minálunk a legutóbbi huszonöt év tapasztalása bizonyítja. (Élénk tetszés a jobboldalon. Zaj a haloldalon.) De hogy közbeszólások által beszédein folyamán magamat meg ne zavartassam, csak azt a kérdést vagyok bátor intézni a t. képviselő úrhoz, nem volna-e szíves megjelölni azokat az eszméket, a melyeket mi kisajátítottunk, mert ilyen általánosságban — engedelmet kérek — nem fogadom el ezt a vádat, hogy mi másoknak az eszméjéből élünk. (Nyugtalanság a baloldalon. Egy hang: Hát a közigazgatási reform ?) Meszlény Lajos: Hát Irányi eszméje, a polgári házasság ? (Derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök: Ugyan, t. képviselő úr, a ki a magyar közéletnek a polgári házasságra irányzott kívánalmait csak boldog emlékű Irányi Dániel felszólalásától tudja keltezni, méltóztassék egy kissé messzebbre visszatekinteni . . . Meszlény Lajos : A franczia forradalomig ! (Halljuk! Halljuk! a jobbo dalon.) Wekerle Sándor ministerelnök: . . és akkor, t. képviselőház, ha azt fogják látni, hogy 1867. óta lényegileg minden kormány egyházi politikájában kifejtette ezeket az esz-