Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-127
Í2Í. orsíásos ülés 1892. december SO-itn, kedden. 209 méket; (Mozgás és zaj a szélsőbáloldabn. Felkiáltások: Leszavazták! Halljuk! Halljuk! jobb felől.) hogy 1873-tól parlamenti bizottságoknak kész munkálataival fog e tekintetben találkozni és merem mondani, ha arra a i-e$ultatumra jut, ezen elvek nem egy párt érdekei, hanem a nemzeti követelmények oly általános kérdései voltak, melyek minden párt közkincsét képezik : (Felkiáltások a szélsőbalon: Leszavazták!) akkor sem a polgári házasság, sem a vallásszabadság monopóliumát nem fogja a maga részére — ezt különben nem tette —- de pártja részére sem fogja követelni. (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Wekerle Sándor ministerelnök: Bocsánatot kérek, minthogy látom, hogy kellemetlenek e részletek, nem fogok ezekbe bocsátkozni, (Mozgás a szélső baloldalon.) de programmtmk minden eszméjére ki tudnám mutatni, hogy az eredetileg nem onnan kölcsönöztetett, nem idegenből vétetett át, hanem annak eredete, a mag elhintégc saját kezdeményezésünkre vezethető vissza. (Ellenmondás a szélsőbalon.) Mert hisz, t. képviselőház, akkor, midőn az eszméknek kisajátításáról, helyesebben mondva elsajátításáról szólnak, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) egyet ne méltóztassanak elfeledni: hogy a politikai .életben, ha valaki az auctorságot vindikálja magának eszmékre nézve, nem az adja meg az auctorságot, hogy az eszmét felvesse, mert hisz akkor, ha valaki e>gy egész politikai kézikönyvet felhasznál felszólalásai során és azt itt recitálja, minden eszme ősatyjaként szerepelhetne. (Zajos derültség és tetszés a jobboldalon. Ellenmondás a bal és szélsőbalon.) A politikai életben az eszmék elsajátítása, nz eszmékre való tulajdonjog, hogy úgy fejezzem ki magamat, ott kezdődik, midőn valaki nemcsak felveti az eszméket, hanem azokat az eszméket akkor veti fel, mikor a talaj alkalmas azok megvalósítására, (Nayy zaj és taps a bal- és szélsőbaloldalon. Elénk helyeslés a jobboldalon.) és a puszta vágyódáson kívül többet is tesz. (Zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon. Elnök csenget.) A képviselő uraknak ez nem tetszik. Tessék elhinni, hogy nemcsak a szakácsmíívészetnek, de a politikának is egyik alapelve, hogy ne mindig oly eszméket tálaljon fel, melyek tetszenek, hogy aztán a később felhozottak esetleg annál jobban tessenek. Kun Miklós: Ilyen nincs a szakácskönyvben ! (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Wekerle Sándor ministerelnök: Senkinek az argumentumai elől nem zárkózom el; reflectálok is az argumentumokra, még pedig kellő tárgyilagossággal és tisztelettel szoktam reüectálni s ezért engedjenek meg, egy iránt KÉPVll. NAPLÓ. 1892—97. VII KÖTET. talán jogosultan támaszthatok kérelmet; hogy az én felszólalásomra argumentumokkal, de ne zajongással méltóztassanak válaszolni. (Élénkhelyeslés és tetszés a jobboldalon.) Én a parlamenti vitatkozásnak és pedig úgy a modort, mint a következetességet tekintve, minden erkölcsi fegyverével kívánok küzdeni; meg nem engedett fegyvereket nem szoktam használni, de akkor ezen kérésem támasztása több, mint jogosult, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azoknak befejezéséül, a miket e tekintetben mondani kívánok, megjegyzem, hogy nem elég, hogy az eszmék akkor vettessenek fel, midőn a talaj alkalmas azok megvalósítására, hanem ahhoz, hogy valaki atyaságot támaszthasson azon eszmére, még az is szükséges, hogy legalább a valószínűségét birja nyújtani annak, hogy azon eszméket sikerrel érvényesíteni is tudja. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Ha a t. képviselő úr ilyen eszméket méltóztatik felvetni, legyen meggyőződve, én leszek az utolsó, a ki ha ilyen eszméket elidegenítettem tőle, azon eszmék keletkezésére nézve az atyaságot meg merném tagadni. Gr. Apponyi t. képviselő úr mai felszólalásában ismét azon differentiákat méltóztatott ecsetelni, melyek köztünk vannak a politikai kérdésekben. (Halljuk! Halljuk!) Első different.áúl ismét az administrativ kérdésekben fennálló differentiát hozta fel, a mely abban összpontosul, hogy míg mi a garantialis törvényjavaslatok mindegyikére nézve nem kívánjuk ma azt a kötelező ígéretet tenni, hogy azokat csak együttesen léptetjük életbe, ő azt mondja, hogy ezen ígéret megtétele nélkül nem viseltetik bizalommal ezen kormánv működése iránt; a múltkor okát is adta annak, hogy miért nem viseltetik bizalommal : mert magában nem elég a kormánynak elhinni, hogy ezt komolyan valósítani kívánja, mert van itt egy klikk vagy általában olyanok a pártviszonyaink, hogy máról holnapra arra ébredhetnénk, hogy a kormány az ígéretet, melyet tett. beváltani nem képes. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Én csak ezen differentiának az értékét kívánom itt kellőleg kimutatni. Ha mi az ígéretet megtennők arra nézve, hogy e reform-kérlésre vonatkozólag az összes törvényeket csak együttesen kívánjuk valósítani, akkor e tekintetben ugy-e bár a t. képviselő Úr közt és köztünk semminemu differentiák nem lennének ? De vájjon nagyobb értékkel birna-e az, mint mai álláspontunk? Hiszen ha itt oly viszonyok vannak, hogy mi ezt a reformot valósítani képesek nem vagyunk, akkor a t. képviselő úrra tökéletesen mindegy, akár megteszszük az ígéretet, akár nem, mert hisz nem az ígéret megtételén,