Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-127

IS?, oruáges ülés 1892. keresztülvinni, időközben enyhítéseket léptettünk életbe. {Igaz! ügy van! jobb felöl.) A másik vonatkozik az általános jövedelmi pótadóra. Igaz, hogy itt nyomtatványokat nem kézbesíttetünk. Bocsánatot kérek, ez a legnagyobb pazarlás lenne. Horánszky Nándor: Hát a bevallásoknál miért pazarolnak ? Wekerle Sándor ministerelnök: Megmondom miért. (Halljuk! Halljuk!) Azért, mert a bevallás minden embert illet, a tehervallomás pedig csak azokat, kiknek adósságuk van. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Az egyiknek lehet kézbesíteni, a másiknak pedig nem, mert nem tudhatom, hogy kinek van adóssága. (Tetszés jobb felől) Tessék elhinni, oly ember is akad, nem a képviselő urat mondom, a ki, ha küldök egy ívet, hogy vallja be adósságát, sértve érzi magát, hogy miképen suppanálhatom én, hogy neki adóssága van. (Élénk derültség jobb felöl.) Szóval íveket ott lehet kézbesíteni, a hol tudjuk, hogy kinek lehet kézbesíteni; de a hol nem tudjuk, hogy kinek lehet kézbesíteni, ott nem is kézbesítünk. (Helyeslés jobb felől.) Horánszky Nándor: Rubricát lehetne alkalmazni. Wekerle Sándor ministerelnök: De nem ilyen tréfával kívánok én e kérdésben keresztűlsiklani, hanem annak bizonyításával tartozom, hogy itt is gondot fordítunk arra, hogy méltányosabb eljárást kövessünk; gondot fordítunk pedig két tekintetben. Először is, mikor a tehervallomások ideje elérkezik január hó folyamán, meg szoktuk keresni a hírlapokat a végett, hogy a közönség figyelmessé tétessék, hogy lejár a terminus január 31-én, addig adja be vallomását. Másodszor méltányosabb eljárást követünk azért, mert míg azelőtt a legnagyobb merevséggel alkalmaztatott az, hogy ha valaki ezen határidőig tehervallomását be nem adta, utólagos vallomása figyelembe nem vétetett, e tekintetben is változtattunk és méltányos viszonyok között az utólagos vallomások alapján is leírjuk az általános jövedelmi pőtadót, bizonyítékául annak, hogy itt sem növekedik a szigor, hanem a méltányosságnak megfelelően átmenetileg is enyhíttetik az eljárás szigorúsága, (Helyeslés jobb felől.) a mig t. i. egy átfogó adó reformot létesítünk. (Helyeslés jobb felöl.) A t. képviselő úr azon állításommal szemben, hogy a mi közterheink apadtak, egy más kimutatással lépett fel, a melyben az a lényeges differentia van közöttünk, hogy ő a conversio eredményét kihagyja abból a kimutatásból vagyis számításból. Engedelmet kérek, de én a eonversiok eredménye nélkül nem számíthattam ; nem pedig azért, mert azt hiszem, hogy akkor, midőn azt ítéljük meg, hogy közterheink kamatai fejében mit fizetünk ma és mit esseaher S-Ö-ÉÍS, ked<Unu §05 fizettünk azelőtt, nagyon természetes, hogy a conversiokat figyelembe kellett venni. Azt mindenki tudja, hogy mi oly óriási összegeket tőkében nem törleszthetünk, ámbár e téren is jelentékeny összegeket fizetünk és hogyha a kamatmegtakarításokat az utolsó öt esztendőben három millió 500 ezer forintra tehettem, nagyon természetes, hogy ezen megtakarítások jelentékeny része éppen a eonversiokra esik. Én tehát, midőn híí képét kívántam föltüntetni Magyarország hitelképességének és az állami adósságokra fordított kamatszükségleteinek, akkor finaneiánk javításának oly jelentékeny és jogosult tényezőjét, mint a eonversiok, figyelmen kivú'l nem hagyhattam. De nem is erre méltóztattak a súlyt fektetni; én paralellát vontam a mi viszonyaink és a többi európai államok közt és azt mondhatom, hogy alig fognak felmutathatni államot, melynek az utóbbi esztendőkben adósságokra fordított kamatszükségletei ne nőve kedtek, hanem apadtak volna, tekintet nélkül arra, hogy a többi állam is convertált és erre való tekintettel állapítja meg mostani kamatszükségleteit úgy, mint mi. A t. képviselő úr mellesleg odavetette, hogy a legutóbbi conversio nem volt indokolt. Én, t. képviselőház, sohasem tagadtam, hogy ez a conversio nem a legidealisabbak közé tartozik, hogy meg van az a hátránya, hogy az évi megtakarítás túlnyomó része majdnem kizárólagossággal . arra esik, hogy az államadósságokat hosszabb időre osztottuk be és így jelentékeny összeg esik az évi kamat-megtakarításokra. De van ennek egy nagy előnye és nagy financpolitikai hiba lett volna azt annak idején meg nem valósítani, (Igaz! Úgy van!jobb felöl.) még pedig két szempontból. Először, mert pénzügyi kibontakozásunknak ez képezte egyik segédeszközét és másodszor azért, mert állami és magánhitelünknek ezen eonversiok létesítése képezte a kiindulási pontját. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) És most engedje meg a t. ház, hogy ezen pénzügyi részszel kapcsolatosan szóljak azon közgazdasági kívánalmakról, a melyek egyes képviselők részéről különösen a felvidék tekintetében felhozattak. (Halljuk!Halljuk!) Hogy a felvidéknek és az erdélyi vidékeknek — mert ezeket is azonosítani kell azokkal (Helyeslések.) — gazdasági viszonyaik nem kedvezők, hogy épen ezek képezik hazánk azon területét, a hol az iparfejlesztésre kiváló súlyt kell fektetni, ez nem új tétel. Gr. Zichy Jenő: A kisipart, a hazai ipart kell meghonosítani! Wekerle Sándor ministerelnök: Én most az iparról általánosságban beszélek. Ez, t, ház, oly igazság, a melyet senki kétségbe nem von és a melyet a kormány is felvett programra-