Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-127

127. orgiáges liléi 1892. deexember 20-án, kedden. 208 a mely ő mellette szól. Ha a kereseti adó növekedésének valódi okait méltóztatik fürkészni a t. képviselő úr, arra a következtetésre fog jutni, , hogy nem a már adó alá vont egyes polgárok nagyobb mérvű megadóztatásában, hanem az új adókötelesek bevonásában van ezen növekedés oka. Nem akarom tagadni, t. ház, hogy magok az adótételek is emeltettek ; nem akarom tagadni, hogy az az adó sokakra nézve terhelő és egyenetlen: de merem állítani, hogy tulajdonképen a jövedelmi többlet nem a meglevő adók fokozásának, hanem annak tulajdonítható, hogy újabb adóköteles felek, kik eddig ezen adó alól magokat kivonták, helyesebb összeírással ezen adó alá vonattak. (Élénk helyeslés jobb felől.) A t. képviselő úr még az 1891-iki eredményeket bírálván, arra az eredményre jutott, hogy nagyobb a jövedelmi eredmény, mint a tulajdonképeni évi előírás. Ennek egyik okát maga is megmondta és ez abban rejlik, hogy a regalekártalanítás 1891 ben folyósíttatván, már a kártalanításokat megelőző évben egyes közszolgáltatásokra a kártalanításból eredő jövedelem felhasználása reményében, nagyobb mérvű halasztások adatván, ezen kártalanítások nemcsak a folyó, hanem a régi adóhátralékok kielégítésére is befolyással voltak s ezen egyenes adó jövedelmét nagyobb mértékben emelték. De van, t. ház, egy másik körülmény is, mely igen természetessé teszi, hogy ilyen rendkívüli viszonyoktól eltekintve is az egyenes adókból eredő tényleges befizetés nagyobb, mint az évi előírás. És ennek indoka abban rejlik, mert mindig igen tetemes adóhát)alékaink vannak. Azt hiszem, t. ház, hogy súlyt kell fektetni az adóhátralékok rendezésére, azoknak liquidálására és azoknak fizetési képességhez mért könnyebb behajtására, a mi azután természetesen azt eredményezi, hogy még évek hosszú során nem a folyó előírás fogja képezni adójövedelmünknek mértékét, hanem hogy a hátralékok rendezésével kapcsolatosan a folyó előírás által nagyobb jövedelmet miképen tudunk a hátralékokból beszedni. Ugyancsak a hátralékok, fokozatos rendezésének keresztülvitelében rejlik indoka annak, hogy az illetékeknél oly nagymérvű a leírás és a visszatérítés, nem mintha helytelenül lettek volna ezek kiszabva, hanem mert a hátralékok rendezésével kapcsolatban nagyobb volt a leírás, mint más években. Mikor pedig a régi évek hátralékait bírálat alá veszszítk és liquidáljuk, nagyon természetes, igen tetemes összegek azok. melyek behajthatatlanság czímén leírásba hozat nak. A t. képviselő úr, midőn azt óhajtotta feltüntetni, mily óriási az a teher, mely a a kizárólagosság folytán a szeszre háramlik, a mit én — mellesleg mondva — soha sem tagadtam, sőt a kizárólagosságot, épen azon indokból kértem fentartani, hogy a törvényben biztosított 15 forintos adótételnél magasabb tétel legyen érvényesíthető az előirányzott jövedelem biztosítására, de azért a túlzásoktól mégis óvakodnunk kell. Akkor, mikor reális előirányzatot készítünk, hogyha egy oly jövedelemmel szemben, a mely tényleg 19 milliót eredményez, csak 15 millió indokolására soroljuk föl a fogyasztási adóra vonatkozó adatokat, nagyon természetes, hogy sem a borra, sem a sörre nézve nem a valódi adótételeket soroljuk fel, hanem ezeknél kisebbeket terjesztünk elő, mi a valóságban, hogy arányt használjunk, úgy viszonylik egymáshoz, mint 19: 15-höz, vagy 18: 15-höz. De ezen több jövedelemnek egy része nemcsak a szeszre, hanem a borra és a sörre is esik és csak a tényleges fogyasztásra eső nagyobb jövedelmi rész levonása után fenmaradó összeg írható a kizárólagosság rovására. T. ház! Habár ezen kizárólagosságot fenn is tartottuk, a mit különben a múltkor is bátor voltam e tekintetben felemlíteni, nem tagadható, hogy a biztosítás jobb irányba való terelése tekintetében óriási előhaladást kell constatálni. Azt az elvet állítottuk fel, t. ház — és ezt a törvényhozás is helyeselte — hogy épen ezen szolgáltatások elviselhetőbbé tétele végett lehetőleg szűk térre szorítsuk a bérlőket és a községeket vonjuk be ezeknek kezelésébe. (Igaz! Úgy vem! a jobboldalon.) A községeket az újabb biztosításnál nem remélt mértékben sikerült belevonni. Hogy ezen biztosításokkal szemben elégületlenségek merülnek föl, az kétségtelen. Akkor. a mikor egész társadalmi osztályok, mint az italmérők és a fogyasztási adóbérlők ezzel elesnek kenyérkeresetüktől és helyettök a községek bevonása mellett a községek utján hasznosíttatik az adó és ők csak a községek közvetítésével vehetik az italmérést igénybe; akkor, a mikor, bár a szeszgyárosok érdekeit megóvni kívánjuk, de azokat is szűkebb térre akarjuk szorítani, mert a míg eddig sok község területén ők ruháztattak fel a kizárólagos italmérési joggal, most a községekre ruházzuk ezt, úgy, hogy szesztermelőinknek módot nyújtunk arra, hogy elfogadható feltételek mellett piaczi áraknál még jobb feltételek mellett értékesíthessék az általuk termelt szeszt. E téren sem forog tehát fönn indok arra, hogy az italmérők megillető nyereségét és hasznát, a szesztermelők és a gyárosok egyedül dugják zsebre. Mondom, a mikor ilyen széles társadalmi kör, mint a minő az italmérők osztálya, elesik eddigi keresetforr ásától: akkor nem azon lehet csudálkozni, hogy egyáltalában merülnek föl panaszok, hanem azon, hogy azok nem szélesebb inertéiben nyilvánulnak, a mint az eddig történt. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr beszédével foglalás*