Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-127

Í27, orssfcsres fllcs 1S92. deesember 20-án, kedden. |i)9 kívánják s így most is az az álláspontunk, hogy a közigazgatási reformhoz való hozzájárulásunk ezekhez a junctimokhoz, nem pedig újabb feltételekhez van kötve. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Igenis, a nemzeti követelmények létesítése feltétele annak, hogy valamely kormány iránt bizalommal viseltessünk, hogy annak politikáját támogassuk, hogy bizalmi kérdések felvetése alkalmával mellette szavazzunk, (Élénk helyeslés bal felől.) mert egy teljes, egy minden követelményeknek megfelelő politikához ezt is hozzátartozónak tekintjük. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Sokfélék e politikának feladatai. Azon feladatoknak egy részét, melyek a legigénytelenebb hangzásúak ugyan, de semmiesetre sem legkevésbbé fontosak, formulázta Horánszky t.barátom, midőn a pénzügyi téren fennálló és a t. ministerelnök ár által is tarthatatlanoknak elismert állapotokat jellemezte és midőn oly reformokat kívánt úgy az adótörvényekben, mint az adóügyi administratioban, melyek minden egyes honpolgárnak mindennapi exi*tentiáját, a melyek a népéletet mélyen érintik, (Igaz! Úgy van! bal felől.) Fontosak azok a feladatok, melyek az állami szer vezet átalakításával reánk várnak úgy a közigazgatási, mint az igazságügyi téren; fontosak azok a feladatok, melyek az egyházpolitikai viszályok megszüntetésének terén reánk várnak és fontosak azok a feladatok, a melyek tisztán a pénzügyi téren a valutarendezésnek finalisálása és a eonversiok keresztülvitele tekintetében a pénzügyminister úrra várnak; szerintünk nem kevésbé fontosak azok a íeladatok, melyek a kiegyezés által definiált közjogi állapotok megerősödéséhez és eonaoüdálásához úgy befelé, mint kifelé szükségesek. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Mi csak olyan politikát tekinthetőn le helyesnek, mely mindezen feladatokat felöleli, mely mindezeknek képes megfelelni; az a. politika azonban, mely vagy az egyiket, vagy a másikat figyelmen kivííl hagyja, csak egyes kérdéseket oldhat meg, de egészséges állapotokat ez országban nem teremthet. (Igaz! Úgy van! bal felől.) A dolog tehát világosan áll s talán sohasem volt ellenzéknek helyzete a kormánynyal szemben annyira praecisirozva, mint a mienk. Ha akarják támogatásunkat a közigazgatási reform keresztülvitelére, eltekintve a benyújtandó törvényjavaslatok jóságától, melyekre nézve az objectiv bírálatot fentartjuk, mint előzetes lépést tegyék meg és vigyék keresztül a választási reformot és biztosítsák a garantialis törvények egyidejű életbeléptetését-, (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés bal felöl.) ha akarják támogatásunkat az egyházpolitikai reformok terén, vigyék azokat keresztül az óvatosság, bölcseség és politikai tapintat azon szellemével, a mely szükség nélküli nehézségeket, elkeseredést és coniietusokat kikerül; (Helyeslés bal felől.) ha akarják támogatásunkat az összpolitika terén, létesítsék azon követelmények összességét, melyek programunkban foglaltatnak, nemcsak belügyi, hanem közjogi, nemzeti téren is. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez lehet helyes vagy helytelen álláspont; de világos és olyan, melynek világossága, őszintesége és loyalitása iránt semmi kérdés nem lehet. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Nagyok tehát és számosak azok a feladatok, melyek az ország jelenlegi helyzetében kimerítik egy teljes nemzeti politikának igényeit. A t. ministerelnök úr azok egy részére nem vállalkozik, legalább eddig nem vállalkozott; de az a rész is, a melyre vállalkozott, súlyos feladatokat ró államférfiúi képességére és munkaerejére. Én azt állítom, hogy ha még többre vállalkozott volna, mindent együtt könnyebben vinne keresztül, mint azt a kevesebbet, (Úgy van! a baloldalon.) ámbár paradoxalisnak látszik az állításom, de igaz, mert a többnek elfogadásával, mert a nagyobb és teljesebb czéloknak kitűzésével teljesebb és élénkebbé tenné azt a közhangulatot, a melynek segítségévei azokat a részleteket is kereszttílvihetné, a melyeket a magáénak ismer. De legyen ez akármint, még azok a feladatok is, a melyekre vállalkozott, óriási terhet raktak az ő vállaira és ministertársainak vállaira és nem azoknak a tovább menő feladatoknak elfogadásától félteném én annak lehetőségét, hogy a vállalt feladatokat megoldhassa. A veszély nem ott rejlik; de én azt hiszem, hogy a mely kormány csak oly tevékenységi körnek a betöltésére vállalkozott is, mint a jelenlegi, a mely kormány csak olyan nagy munkakiirt vall is magáénak, mint a jelenlegi, annak egész erejét ezen munkakörnek betöltésére, egész erejét ezen feladatoknak teljesítésére kell szentelnie. És egészen más, az eddigi kormányokat mint árnyék kisérő valami az, a mitől a sikert félteni kell, nem a mi követelményeinktől és ez az igazi veszély abban állana, ha a t. kormány vállait a hirdetett és bevallott feladatokon kivííl még azzal is megakarná terhelni, hogy a régi értelemben pártpolitikát folytasson. (Élénk tetszés a baloldalon.) Ez azután az a többsúly, a mely véglegesen a földre nyomna le bármily tehetségekből alakuló kormányt. És, t. képviselőház, — nehogy félreértessem — pártpolitikát abban az értelemben, a mint azt a t. ministerelnök úr is mondta, hogy minden párt, a mely a hatalmat bírja és többségben van, törekszik ezen hatalom fentartására, pártpolitikát ily értelemben in thesi nem lehet kifogásolni; ez a parlamentarismus természeté-