Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-127

Ifi. orsrAgos Ölés 1892. deesember 2©.án, kedden. 193 nézve egyáltalában, de igen nagy veszedelmet látok az ezen országban megóvandó speciális katholikus érdekekre nézve. (Élénk helyeslés.) Én épen a katholikus egyház érdekeire nézve igen nagy veszélyt látnék abban, ha azt ellentétbe hoznók úgy a fennálló és el nem tagadható társadalmi állapotoknak követelményeivel, a szabadság összes ideáljaivá], mindazzal, a mi e kornak gyermekei előtt drága, a mi azok fejében és szívében él. (Hosszantartó élénk helyeslés és tetszés.) Én, t. ház, ilyen szirteknek, ilyen veszélyeknek a mi egyházunk helyzetét és érdekeit ebben az országban neki vinni nem akarom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha azért sikerül is bizonyos túlhajtások varázslata alá jutott körökben ellenem ingerültséget előidézni, biztosítom a t. képviselő urat és a t. házat, hogy rövid idő múlva be fog állani az a pillanat, melyben ugyanazok a körök nagyon fognak örülni, hogy van a politikai tényezők közt olyan is, a kinek a kath. egyház valódi érdekei iránt táplált odaadásában kételkedni nem lehet, (Általános helyeslés. Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) nem is kételkedik senki, ha talán úgy is tesz ideig-óráig, mintha kételkednék és a ki ezen veszedelmes irányzatok által nem engedte magát elragadtatni, hanem harmóniában tartá és tudta tartani az egyház érdekeinek megóvását azzal, a mivel a hazai szükségleteknek, a helyzetnek és a kor igényeinek tartozunk. (Általános élénk helyeslés ét tetszés.) Ennyit, t. ház, arról, a mi ezen ház falai közt folyt le. De megvallom még sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítok annak a másik incidensnek, a mely e házon kivtíl történt, a melyet azonban appreciatiomból ki nem hagyhatok, ki nem hagyhatok azért, mert véleményem szerint kötelességet mulasztanánk el, ha az első erre alkalmas pillanatban tájékozást nem adnánk gondolkozásunkról, érzelmeinkről, a lehetőségekről és lehetetlenségekről. (Halljuk! Halljuk/) Amire itt hivatkozom s a miről itt beszélek, az a róm. kath. püspöki karnak confereneiáján történt némely dolog s némely elfogadott határozat. (Halljuk! Halljuk!) Ertem azt a határozatot, a mely a congrua-iigy rendezésére nézve és ezzel kapcsolatosan a kath. autonómiát is érintőleg hozatott. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a határozat ügy, a mint a nyilvánosság elé került, autenticus, abban alig lehet kételkednem ; mert hiszen az a közlöny, mely egyházi körökhöz legközelebb áll, a hitelességnek majdnem ünnepélyes formájában közölte azt már több nap előtt, s azóta rectifieatio nem történt. Nem óhajtok e határozatnak tisztán a kongrua-ügy rendezésére vonatkozó részével foglalkozni, nem mint hogyha erről egyáltalán lemondani akarnék, de azért, mert mai beszédem KÉPVH. NAPLÓ. 1892 —97.v

VII KÖTET. keretébe ezt nem akarom belevonni; ma kizárólag azokra kívánok kiterjeszkedni, a mik e határozatban a kath. autonómia ügvét érintik. (Halljuk! Halljuk!) Csak egész általánosságban legyen szabad megjegyeznem, hogy én meg vagyok győződve a püspöki kar alkotmányos felfogásáról. (Általános helyeslés.) Meg vagyok tehát győződve arról is, hogy összes határozataik érvényesítését csak a mi közjogunk követelményeivel eonformis mó^ don és úton gondolják és vélik (Helyeslés.) és hogy itt a királyi főkegyúri jog azon karaktere, miszerint az nem gyakorolható a többi fejedelmi jogoktól eltérőleg, hanem egyedül alkotmányos módon, (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) tehát a ministeri felelősség garantiáí mellett. Meg vagyok győződve — mondom — hogy e szempont a nagyméltóságú püspöki kar összes határozataiban is bennfoglaltaíik (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) és általuk teljesen respectáltatik. (Helyeslés.) k katholikus autonómiát illetőleg ebben a határozatban, ezekben az általános elvi megállapodásokban a következő pontok foglaltatnak. Miután a megállapodások első pontjai a létesítendő congrua-pénztár kezeléséről szóínak, az 5-ik pont ezt tartalmazza. Méltóztassanak megengedni, hogy azt szó szerint felolvassam. (Halljuk! Halljuk!) »A központi congrua-pénztár kezelésére 0 Felsége mint fő-kegyúr a herczegprímásnak előterjesztésére annyi katholikus világi férfiút nevez ki, a mennyit a püspöki karon kivűl az ahhoz hozzájáruló javadalmasok a maguk kebeléből részint választás, részint meghatalmazás útján kijelölnek.* Tehát ez a központi congrua-pénztár kezelősége állna nz ezen eongrua-pénztárhoz hozzájáruló javadalmasok képviselőiből és az ezen egyházi képviselőkkel egyenlő számú, 0 Felsége által a herezegprímás felterjesztésére kinevezendő férfiakból. Itt bizonyára csak a formaságnak nem teljes kidolgozása folytán maradt ki a ministeri ellenjegyzésre való hivatkozás. (Élénk derültség és általános helyeslés.) Kérem, ez iránt nekem semmi kételyem nincsen, mert utóvégre is ez csak egy, bár autentieusnak tekintendő, de mégis csak újság-közlemény. Állana tehát a nevezett bizottság bizonyos számú világi férfiúból is, kiket O Felsége nevez ki. Á 6-ik pont azután így szól: »Az egyháziak és világiakból így alakult központi vegyes bizottság, mint testület a katholikus autonómiának országos tanácsát képezi.< A folytatásában körülírja azt, hogy mire van hivatva a katholikus autonómia országos tanácsa. A 7-ik pont pedig így szól: »Ezen autonomicus központi testület jogkörét a püspöki kar felterjesztésére 0 Felsége mint fókegyúr állapítja meg. ü