Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-127

194 Ml erifág»i fllés 18K. áeeiemllíer 20-én, keíáeni Ez az indítvány a nevezett közlemény szerint elvileg elfogadtatván, annak kidolgozására, életbeléptetése módozatainak megállapítására a püspöki kar saját kebeléből szűkebb bizottságot nevez ki, a melyhez világi tagok is fognak kineveztetni. Annál a mély tiszteletemnél fogva, melylyel egyházamnak főpásztorai iránt viseltetem; annál a loyalitásnál fogva, a melylyel nekik tartozom : nem tartanám helyesnek, ha nyomban nem tájé koztatnám őket és az ő tanácskozmányukból kiküldött bizottságot az iránt, hogy ebben a tervben, a mi felfogásunk szerint — én különben csak a magam nevében beszélhetek, de a menynyire tájékozva vagyok, igen sok világi kathoHcus férfiú felfogása is az (Helyeslés.) — mi az elfogadható és mi az el nem fogadható. Mindenekelőtt a katholikus autonómia kérdésében, eddig létezett stagnatioval szemben magát a tényt, hogy a püspöki kar ezen kérdés megoldásával foglalkozott, ezen kérdés megoldása felé egy gyakorlati lépést tett: ezt a tényt örömmel, megelégedéssel és hálával üdvözlöm. De ha már ennek a lépésnek természetét, a javaslatba hozott módozatnak főbb vonásait tekintem, kénytelen vagyok kimondani, hogy ezen az úton, ezekben a formákban ez a kérdés kielégítő módon meg nem oldható. (Élénk helyeslés. Úgy van!) Ily megoldás a kath. autonómia létesítéséhez fűzött úgy egyházi, mint nemzeti érdekeknek semmi tekintetben mtg nem felel. (Álatlános élénk helyeslés. Úgy van!) Az egyházi érdek, mely a kath. autonómia létesítéséhez fűződik, a katholikus közszellemnek ébresztése, (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van!) a katholikus ügyek iránti érdeklődésnek fokozása, az összes katholikus közönségnek belevonása az egyház világi vonatkozású ügyeinek kezelésébe és így az ezek körűi fennálló jogoknak megvédésébe is. Ugron Gábor: A vagyon kezelésébe. Gr. Apponyi Albert: Ezt már mondtam. De nem hiszem, t. ház, hogy a katholikus közönségnek, saját egyházának világi vonatkozású ügyei, érdekei, joga iránti részvétele, melegsége, érdeklődése, a helyes és jó értelemben vett katholikus közszellem ébreszthető volna az által, hogy a képviseleti elv teljes mellőzésével, ő Felsége bárkinek előterjesztésére bizonyos számú urakat e központi tanácsba kinevezzen. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) A katholikus világ ezeket az urakat, bármily tiszteletre méltók legyenek is egyenkint, a maga képviselőinek, jogai repraesentansainak és letéteményeseinek elismerni nem fogja soha. (Általános helyeslés.) Hogy minő alakban lesz keresztülvihető, arról most időelőtti volna szólani, de nem tartom lehetségesnek, nem tartom képzelhetőnek a katholikus autonómia kérdésének kielégítő megoldását más, mint képviseI leti alapon. (Általános élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van!) Feltűnik továbbá e pontozatokban az, hogy midőn a congrua bizottsághoz hozzájáruló nagy javadalmasok képviseletéről és bizonyos számú világiaknak kinevezés útján való belejutásáról gondoskodva van, egy igen fontos tényező képviseltetése, t. i. a lelkészkedő alpapság képviseletét ez a tervezet, úgy látszik, teljesen kifelejtette. (Igaz ! Úgy van! bal felől.) Es végűi a 7. pont azt mondja, hogy »Az autonomicus központi testűlet jogkörét, a püspöki kar felterjesztésére 0 Felsége, mint kegyúr állapítja meg.t Itt ismét nem akarok közjogi fejtegetésekbe bocsátkozni, de meg vagyok győződve arról, hogy a nagyméltóságú püspöki kar épen olyan jól tudja, mint én. hogy mindazon intézkedések, melyek valamely törvény megváltoztatását teszik szükségessé,természetesen máskép, mint a törvényhozás hozzájárulásával nem létesíthetők . . . (Általános helyeslés.) Ezt szinte fölösleges mondanom. De azt hiszem, hogy egyfelől az állam érdeke, másfelől — az egyházunk szervezete által megvont korlátok közt — a hatáskör megállapítása sem történhetik helyesen merőben oetroyálás útján, a nélkül, hogy ezen hatáskör megállapításába hozzászólás engedtessék azoknak, kik ezen hatáskörben résztvenni hivatva lesznek. (Helyeslés hal- és szélső bal felől.) Végre is, t. ház, azoknak a korlátoknak tudata, melyek közt a katholikus ; utonomia működésének mozognia kell, lehet mondani, mélyen belement a közvéleménybe. Nagyon jól tudja mindenki, hogy a képviselőházban e tekintetben történt legradiealisabb felszólalások is át voltak hatva attól a tudattól, hogy hitelvi és egyházfegyelmi dolgok az autonomicus működés köréből ab ovo kizárandók, abba bele nem vonhatók. Tehát semmi aggodalomra nincsen ok, hogy e tekintetben a katholikus egyház hierarchicus szervezetével össze nem egyeztethető velleitások támadnak és ha mégis támadnának ilyenek, azokkal szemben mindig meg van a remédium abban a jogban, mely a katholikus püspöki kart, mely a főkegyurat megilleti, a szervezés létrehozása, a szervezés megerősítése körűi. De ezeken a határokon senki túl nem akar lépni és én volnék az első, a ki tiltakoznám az ellen és minden erőmet és befolyásomat felhasználnám minden oly tendentiávai szemben, mely az autonómia ürügye alatt felforgató politikát akarna az egyházba belevinni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) De ezeken a, kereteken belül, ezt kimondani szerintem az őszinteségnek és loyalitásnak követelménye, a kath. autonómiának kielégítő szervezete csak minden factor belevonásával is csak a képviseleti rendszer alapján képzelhető, másképen az halva született gyermek