Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-127

jg2 1S7. •mftg»s ttlés 18§g. deesenber tO-án, ieita. tet, hogy az egyházpolitikai helyzettel is röviden foglalkozzam, Vajay István t. képviselőtársam felszólalása, illetőleg azok a szemrehányások, melyeket ő szíves volt hozzám intézni. Részletes czáfolatába az általa előhozottaknak nem megyek be. Csak egész általánosságban mondom ;i következőket. A t. képviselő úr, midőn az én fejtegetéseimet czáfolni igyekezett, egy tételről teljesen megfeledkezett és egy szempontot telje-en figyelmen kívül hagyott, a mely szempont pedig, különösen a házassági jog reformjának kérdésében nálam a domináló és nálam a sokszor ismételt feltételt képezi arra nézve, hogy én a házassági jog reformjához, a mint azt a t. kormány tervezi vagy a mint az elénk adatni fog, hozzájáruljak t. i. mindig oly házassági jog lebeg szemem előtt, mely a házassági köteléknek megerősítésére, megszilárdítására alkalmas és ezt tfízi ki ezélúl. (Élénk helyeslés bal felöl.) Hiába hivatkozik t. képviselőtársam arra, hogy hiszen a katholikus házassági jog e tekintetben a legmagasabb fokot képviseli, mert a házasságnak felbonthatatlanságát tartalmazza, miért akarom tehát ezt rontani? Először is nem akarom rontani: mert hiszen a házassági jognak állami rendezése nem hatályon kivííl helyezése az egyházi házassági jognak. (Úgy van! Úgy van!) Én reám mint katholikusra nézve egyénileg a házasságot illetőleg soha más szempont, soha más felfogás mérvadó nem lesz, mint a mely a katholikus egyháznak a házasságra vonatkozó szabályai. (Helyeslés hal felől.) De a honpolgárok általánosságát tekintve mit használ ez a szigorú katholikus házassági jog közerkölesi állapotainknak, mikor az alól a fennálló, meg nem tagadható, meg iiiem másolható, sőt kibővítendő vallásszabadsági elv alapján oly könnyít a kitérés utján szabadulni. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Ha tehát kevésbbé stringens, de a házassági köteléket mégis megerősítő oly házassági jogot akarok, mely elől ne lehessen kitérni, mely elől ne lehessen szabadulni, ezzel nem rontok, hanem javítok. (Élénk helyeslés bal felől.) Ez a vezérszempont, melyet ha figyelmére méltat vala a t. képviselő űr, nem teszi azokat a szemrehányásokat, melyekkel engem illetni szíves volt. (Helyeslés bal felől.) Odáig megy t képviselőtársam, hogy egyik felszólításomat az igen tisztelt egyházi tényezőkhöz egyszerűen politikai frivolitásnak nevezi. Én tudniillik a t. egyházi tényezőkkel szemben azon felfogásnak adtam kifejezést, hogy habár ők ezt a reformot állásuknál, hivatásuknál fogva elő nem segíthetik és elvileg nem in helyeselhetik, azért ne tekintsék azt easus bellinek, ne tekintsék a vallási béke megbontásának, ne tegyék kiindulási pontjául a vallási hareznak. Ez az, a mit t. képviselőtársam politikai frivolitásnak nevez. No hát, t. ház, ha ez a politikai frivolitás, akkor az ily politikai frivolitással meg van telve az egyháznak politikája az összes keresztény századokon át; (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) mert az összes keresztény századokon át az egyház, midőn tulajdon elveihez tántoríthaflanúl ragaszkodott, midőn azokat megmásíthatlan letéteményéknek tekintette és olyanokűl kezelte, mindig el tudta ismerni a változó időknek, a fennálló társadalmi állapotoknak tényleges szükségeit és ezen tényleges szükségek kielégítésének sohasem állt útjában. (Úgy van! Úgy van!)Fentartotta álláspontját világító torony gyanánt a századok viharjai közt, a változó társadalmi viszonyok követelményei közt; de ezen változó társadalmi viszonyok tényleges igényeinek kielégítését sohasem gátolta, soha abból conflictus anyagát nem csinálta (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ez, t. ház, nem politikai frivolitás, hanem, szerintem, politikai bölcsesség. (Élénk általános helyeslés.) És ha t. képviselőtársam azt mondja és azt érteti át, hogy midőn én magának az egyház politikájának ezen traditiojára hivatkozóin; midőn én a Magyarországon létező és fejlődi! társadalmi viszonyok szükségeinek és igé nyeinek deferálni kívánok, akkor magam ellen bizonyos ingerültséget idézek elő — érti az egyházi körökben - - akkor először bátor vagyok megjegyezni azt hogy nem hiszem, hogy ezen ingerültséget kivétel nélkül és az egyházi körök összességében sikerüljön előidézni bármily buzgón fáradozzanak ezen eredmény elérésen sokan. (Élénk helyeslés bal felöl.) Nem hiszem és tapasztalásból beszélek így, mert ámbár az az álláspont, a melyet nem rég kifejtettem, ugyanaz, melyet már két és fél év előtt is elfoglaltam. (Ú,y van ! TJgy van! bal felöl.) mégis alkalmam volt tapasztalni, hogy az én egyházam clerusának nagy részénél az a rokonszenv, a melynek eddig örvendettem s a melyre végtelen nagy súlyt fektetek, meg nem ingott, meg nem tántorodott. (Helyeslés bal felöl.) Ha pedig eléretnék az a ezél, hogy csakugyan sikerülne ezen incidensbői az én személyem és a velem egyenlő gondolkozású politicu>ok iránt ingerültséget előidézni, tőlünk az egyházi köröket elidegeníteni, velünk őket ellentétbe helyezni, talán ebben a törekvésben volna politikai frivolitás. (Élénk helyeslés és tetszés.) Én t. ház, bizonyos mozgalmakban, a melyek megindultak, bizonyos nyilatkozatokban, amelyek történtek és a melyeknek tendentiája igenis ezen ingerültség előidézése — részben saját személyem iránt, —megvallom, igen nagy veszedelmet látok nemcsak a hazai közállapotokra