Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-126

Í78 126. orsrágos filés Í892, deezemifcer Í9«én, Tiétföá. szem, azon t. képviselőtársaim a nemzeti párton, a kik e válság leírásával foglalkoztak, neveze­tesen Hock János és Sághy Gyula t. képviselő urak, íuhíjílonképen inkább rénidrámát adtak elő, mint históriát. Kezdődött az első felvonás Komá­romban, noha ez ellen tiltakozott Horváth Gyula t. képviselőtársam a maga loyalitásánál fogva; a második felvonás Bécsben s a harmadik Buda­pesten folyt le. Még az aristotelesi szabályt sem tartják meg, hogy a helyegység megőrzendő. Azon­ban ha tárgyilagosságomat meg akarom óvni, e kérdéssel azon szempontból, melyből t. képviselő társaim e históriát a magok felfogása szerint előadták, nem foglalkozhatom. En tehát az elbí­rálást e tekintetben a közönségre bízom és a t. ház bölcs belátását hívom fel, hogy kinek a szava fogadandó el a dolgok pragmatieus és hű előadása tekintetében s hogy ki lehetett jobban informálva az egész ügyben: Wekerle Sándor ministerelnök űr-e, vagy Hock és Sághy t. kép­viselőtársaink? Kiki fogadja el azt a variánst, a mely neki tetszik, a szerint, a mint hitelt ad az egyik, vagy a másik forrásnak. Én természe­tesen a t. ministerelnök úr előadását fogadom el kiindulási alapul és így nem foglalkozom azon problémával, melyet t. képviselőtársaim ehhez fűztek. Két megjegyzéstől azonban nem zárkózhatom el. Az egyik egy elejtett szava Hock János képviselő urnak, a kinek beszédében a szellemes­séget nem vonta senki kétségbe, noha egy kép­viselő ár szemcse vetette, nem a háznak és nem a többségnek, hanem egyik hírlapnak, hogy az, a mit llock képviselő úrról állít, t. i. ízetlen ­kedett, talán erős. Engedje meg azonban nekem ugyanazon képviselő úr, hogy az, hogy ugyan­azon másodperczben a szabadelvű párttal szem­ben ily kifejezést használjon: »kufárkodás«, »ledérség«, hitványság* azt hiszem, nincs egészen helyén. A tárgyilagosság mértéke tehát nagyon különböző köztünk. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Másik megjegyzésem az, hogy midőn Hock János t. képviselőtársam Horváth Gyula t. kép­viselőtársam rectificatiojára válaszolt, azt mon­dotta, hogy katholikus ember e hazában már nem is beszélhet a nélkül, hogy bocsánatot ne kérjen. En bocsánatot kérek, de ez a valóságnak nem felel meg, mert itt nem beszél jjrotestans, nem beszél katholikus és nem beszél izraelita. (Általános helyeslés.) Itt t. h';z beszélnek . . . Madarász József: Mamelukok és független­ségiek ! (Élénk derültség). Hegedűs Sándor előadó: Beszélnek a nem­zet képviselői és azon nyilatkozataikban, melyeket itt tesznek, nézetem szerint az ideális törekvés­nek annak kell lennie, hoffv senkin se lehessen telismerni, hogy melyik felekezethez tartozik. (Helyeslés,) Oly tárgyilagosságra és feltétlenül, tisztán az ország érdekei szempontjából való ki­indulásra van szükség minden kérdésben, hogy nem szabad hivatkozni itt sem dogmára, sem felekezeti álláspontra. (Helyeslés.) Ennek követ­keztében nem fordult ugyan elő, a mit Hock János t. képviselőtársam állít, hogy itt türel­metlenség nyilvánult volna oly nyilatkozatokkal szemben, a melyekben talán felekezeti álláspontra is volt hivatkozás : de engedje meg t. képviselő­társam, szoros parlamenti szempontból azt hiszem, hogy az oly hivatkozás helyén nincs. De egy köszönettel mégis if tartozom Hock János t. képviselőtársamnak. 0, t. i. egy igaz és szép szót. ejtett ki, azt mondotta, hogy a nemzet valódi tehetségekben sokkal szegényebb, hogysem valamely tehetség érvényesülése elle­nében akármit is szabad volna tenni. Szó szerint nem idéztem, de az értelme ez volt. T. képviselő­társamnak ebben igaza van és hogyha megjegy­zéseiben ez a tétel kritikát akar talán gyako­rolni a szabadelvű párt fölött, a mennyiben az e szempont ellen vétett, ezt a kritikát teljes mér­tékben megérdemelte, Ezt magam is aláírom, de akkor engedje meg t. képviselőtársam, az ő egész beszéde nem vonatkozott egyébre, mint három jelentékeny tehetségnek lej aratási törek­vésére. (Helyeslés jobb felől.) Lehet akármilyen a vélemény az illető két activ és egy vissza­vonult ministernek bármely működéséről ; de hogy azok nagy tehetségek, hogy azok nagy tapasztalatokkal és tudományos készültséggel áll­nak az ország szolgálatába, az kétségtelen. (Helyeslés jobb felől ) Ha tehát t. képviselőtársam megengedi és megköveteli, hogy semmi se áll­jon bárminő tehetség érvényesülésének útjában, akkor első sorban ő maga, kövesse a tanácsot (Helyeslés jobb fel l. Zaj a szélső baloldalon.) és ne adjon tápot, oly törekvéseknek, a malyek ez ellen irányulnak, (Helyeslés jobb felől.) A kormány programmjával és keletkezésé­nek okaival, nézetem szerint, magasabb szem­pontból kritikátjés pedig erős kritikát gr. Apponyi Albert gyakorolt, de úgy ő, a kinek beszédével röviden és tárgyilagosan azonnal foglalkozni fo­gok, valamint t. elvbarátai, a kik általában a vita ezen részében résztvettek, a parlamenti szempontot gyökeresen szem elől tévesztették, mert ott, a hol kancellária, a hol cabinet-politika, a hol ahsolutismus van, ott igenis kell foglal­kozni a hátsó ajtón járkáló tényezőkkel. Ezt elismerem egyszerűen azért, mert ott kiszámít­hatatlan és ellenőrizhetetlen a politika úgy a nyilvánosság, mint a törvényhozás részéről. De hogy ott, a hol parlamenti kormány van s a kormány előáll és azt mondja: » Mindenért, a mit mondok és teszek, én vagyok felelős* hogy ott, mondom, ezzel be ne érjék s ha eltérők az I elvi álláspontok, a küzdelmet na a kormány ellen

Next

/
Thumbnails
Contents