Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-126

126. orsxfcr** Mén 1892. deczemWr l»-én, hétfőn. 179 folytassák, hanem azt kutassák, hogy ki ül a kormány háta mögött: ez nézetem szerint vétség n parlamentárisraas ellen ! (Helyeslés jobb felől.) Én azt hiszem, hogy más szempontból is téves ez álláspont. (Halljuk] Halljuk]) Merem állítani, hogy téves ez morális szempontból is, mert egy­felől gyengíti a felelősséget, másfelől vét az ellen a szabály ellen, melyet különösen a parlamentben már a hazafiság szempontjából is mindenkinek szem előtt kell tartania. Mindenkivel szemben csak azt kell nézni, mit mond és mit tesz. Le­gyünk iránta ellenszenvvel, ha nem jót akar s rokonszenvvel, lm nem rósz, a mit tesz. (Helyes­lés jobb felől.) Gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam a közelmúltba nézett s 10—15 évre térve vissza, kiragadott a múlt bírálata szempontjából egy instilutiot, a főispáni intézményt s abból egy egész rajzot, vagy a mint egy ellenzéki lap mondta, satyrát csinált, a melyben a poesisnek is része van, mert úgy tudom, hogy a satyra a poesishez tartozik. A közelebbi korszakból pedig elővett egy másik tényt: a nemzetiségi mozgal­mat; ezt kirajzolva, ebből merítette argumen­tumainak második csoportját. Végre a jelenlegi korszakból merítette a felekezeti küzdelmet s ehhez fíízte argumentumainak harmadik csoport­ját. Azt hiszem, e három kérdésben argumenru­mentumainak mindhárom részében sok olyat mon­dott, a mi megszívlelendő, de nagyon sok túl­zásba is esett. Egész tárgyilagosan kívánok erről szólani. (Halljuk! Halljuk]) Ne méltóztassék azt gondolni, hogy a múlt védelmére kelek. Nem teszem ezt azért, mert most előadó vagyok s én ezt mindig respectá­lom. Másodszor nem teszem ezt azért, mert lehetetlenség, hogy ezzel tüzetesen foglalkoz­zunk, minthogy ez nincs napirenden. Külö nősen nem teszem ezt önmagam kritikája szem­pontjából azért, mert félek, hogy elvesztem a tárgyilagosságot, pedig azt meg akarom óvni. (Halljuk! Halljuk !) A főispáni intézményről t. képviselőtársam egy meglehetősen satyricus rajzott adott azért, hogy a múlt ezen korszakát elítélje. Én nem polemisálok vele e tekintetben. Mondjuk, hogy úgy van. De mi következik ebből? Az, hogy ezt az institutiot reformálni kell. És mire törekszik a kormány ? Bejelentette a a közigazgatás reformjára vonatkozó törvény­javaslatot. Többet mondok, már az előző kor­mánynak javaslatában, azt hiszem, nem úgy volt contemplálva az a főispáni intézmény, a mint azt a t. képviselőtársam rajzolta 8 ha meg­voltak hiányai annak az instttutionak, a részle­tes tárgyalásnál lett volna helye előadni azt a eorreeturát, a melyet t. képviselőtársam szük­ségesnek tart. De midőn azt mondotta, hogy a főispáni intézmény ilyen: ebből nem azt kellett volna következtetnie, hogy én e kormány iránt biza­lommal nem viseltetem és nem szavazom meg a költségvetést, hanem ellenkezőleg azt, hogy megszavazom a költségvetést, de azután köve telem, hogy ez az institutio minél előbb meg­valósíttassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Mit mondott a képviselő úr a nemzetiségi kérdésre nézve ? Azt hiszem, nagyon sokat mondott a Tisza-kormánynak és igen keveset a Szapáry­korinánynak javára. Egészen tárgyilagosan kí­vánok ezzel is foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, én sohasem hallottam oly erős, post hoc, ergo propter hoc okoskodást. mint ennél a kérdésnél. Hogyha azt mondjuk, Bécsbe utaznak a románok, nemzeti izgatást csinálnak, dr. Lucaciu, Ratiu pedig Bukarestbe utaznak stb. s mindez történt a Szapáry-kormány alatt és azután azt mondjuk, hogy történt azért, mert e kormány­nak politikája a nemzetiségekkel szemben hely­telen és mert az előző kormánynak vaskarja azokról levétetett: ha így okoskodunk, mondom, azt hiszem, minden tekintetben túlzás. Hogy pedig ez így van, annak bizonyítására nem hivatkozom másokra, mint azokra, a kik ebbe a dologba leginkább beavatottak; az erdélyi kép­viselőkre. Kérdezzük meg tőlük, mint a kik Erdélyben ezen mozgalmakat figyelemmel kísér­ték, nem voltak-e meg ugyanazok a hangok és ugyanazon urak részéről nem voltak-e meg ugyané törekvések már az előző kormányok alatt is? Méltóztassék meghallgatni őket. nem voltak-e meg akkor is ugyanazok a. kifakadá­sok a sajtóban és ugyanazok az izgatások a nép között és a sajtóban ? Ezekkel szemben ter­mészetesen a sajtótörvény értelmében, a mely­nek rendelkezéseit respectálnunk kell, ugyanazon eljárás követtetett akkor is, mint most. A ki tudja, hogy a föld alatti munka hogyan folyik, az igazat fog nekem adni, hogy a sajtótörvény abban a. mértékben ma sem válik be, úgy, hogy sokáig folyt az alattomos munka, míg egyszer csak nyilvánosságra került. És hogy a meg­alakult kormány alatt is történt hajtogatás, talán segélyezés, azt megengedem. Megtörtént a bécsi út, a minek sikere nem volt. Azt hiszem, ebben is van a kormánynak kis érdeme. A kormány álláspontja most is ugyanaz, a mi a korábbi időkben volt. Hogy az eszközök nem voltak elégségesek : ez az administrationa­lis viszonyokból következik és ebből megint egy argumentumot merítek a közigazgatás reformjának szükségességére. Ne méltóztassanak tehát egy minister tendentiájáúl vagy hibájául tüntetni fel ezeket a jelenségeket, ha tárgyi­lagosságra akarnak számítani. (Helyeslés jobbról.) 23*

Next

/
Thumbnails
Contents