Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-125

J25. országos ölés Í8»2«- deenüembor 17 én

t szombaton. 163 bele az egyes vallomások. A 116. §. ettől szintén teljesen eltér. Egyszerűen megelégszik a lényeges tartalommal. Rábízva a jegyzőre, hogy a jegyzőkönyv lényegét a maga subjeetiv felfogása szerint állapítsa meg és megelégszik azzal, ha egyszerűen a vizsgálati jegyzőkönyvre történik ' utalás vagy hivatkozás. Csak akkor kívánja a nagyobb terjedelemben való henfoglaltatást, ha eltérés történt a vizsgálati vallomástól. Ezt csak röviden akartam jellemezni, hogy áttérhessek a legsértőbb két pontra, mely a jogászközönség indignatiojának alapját képezi. A 128. és 134. §-at értem. A 128. §. úgy szól: hogy az iktató a büntető ügyek állásáról csak a bíróság és az ügyészség tagjainak adhat felvilágosítást és bizonylatot, de semmiféle magánfélnek ; tehát a védőnek sem. A magánfél, ha kívánja, egyedül arról értesítendő, hogy a megjelölt bizonylat megérkezett-e vagy sem? Őszintén szólva, ha nem olvastam volna, magam, hogy ez így van fogalmazva, arra való tekintettel, mily kötelességek várnak a bűnügyi védőre, kezdve az ügynek a törvényszékhez való érkezésétől a végtárgyalásig, el sem hittem volt. Tökéletesen méltánylom, hogy bizonyos hivatalos titkok megóvása végett törvényes intézkedések történnek, de én nem helyeselhetem, ha ez a legfontosabb jogok rovására eszközöltetik, mert mi lehetett ennek a czélja, pl. az, hogy bizonyos körülmények, melyek a bűnperrel öszszefüggnek, vagy maga. a vádindítvány nyilvánosságra ne jöjjön, a mit többször sajnosán tapasztaltunk, hogy ez a sajtó útján, történik, de az magában, véve, hogy ily intézkedés meghozatik, nem akadályozhatja meg azokat a viszszaéléseket, a melyek a sajtó terén történnek. Szerintem ez csak is úgy történhetik, mint Ausztriában vagy más államban a sajtótörvény revisioja útján, a mennyiben sajtó bűntettnek minősíttetik az, ha a vádindítvány vagy Ausztriában a vádlevél a végtárgyalás megtartása előtt közöltetik. Ha ez a 128-ik szakasz a védőre is vonatkozik, lehetetlenné teszi, hogy a bűnügyi védő a kötelességét teljesítse. Ha titkos is ma a vizsgálat, azért a védőtől senki sem tagadhatja meg azt a kötelességet, hogy ő neki tudomást keli szereznie, mikor érkezett az ügy a vizsgálóbíróhoz; neki előterjesztései lehetnek a bizonyítékok beszerzésére nézve, a letartóztatott szabadlábra helyezésére nézve; 8 neki tudnia kell, milyen stádiumban van, hogy az ügyészséghez került-e és így tovább. Már az által, hogy nálunk nem a vádlevél, vádirat, hanem a belső administratio tárgyát képező vádindítvány rendszere honosúlt meg és így az igen sok végtárgyalást, elhalasztást s pótlást okozó módon történt közlés után tekinthet be a védő az iratokba, nagyon természetes, hogy a védelem szempontjából magánértesüléseket kell szereznie, hogy mily stádiumban van az ügy, csak azért, hogy ő a királyi Ügyész indítványával szemben védelmi előterjesztést tehessen arra nézve, mily határozatot akarnak producálni a védelem szempontjából a törvényszéknél. Mondom, ez a határozat teljes ellentétben van a bűnvádi gyakorlattal és ez lehetetlenné teszi, hogy a bűnügyi védő becsületesen teljesíthesse kötelességét. Röviden még csak a 134. §-ra akarok áttérni, a mely az irattárnokot a védő fölé helyezi és szintén a bűnper egyik legfontosabb intézkedését, az acta-betekintést i« akarja nullifieálni, mert ebben az van, hogy az illető védőnek a törvényszék elnökéhez, esetleg az irattárnokhoz kell folyamodnia és az elnök vagy irattárnok engedélyétől függ, hogy az illető védő az iratokba betekinthessen. vagy sem. Ha tekintetbe veszszük azt, hogy az acta-betekintés mindenütt a bűnvádi eljárás keretén belül lett szabályozva, hogy már az 1843 iki magyar és a jelenlegi német bűnügyi perrendtartás még arról is intézkedik, hogy az elnök beleegyezésével az illető védő lakására is küldhetők az iratok, hogy alaposan előkészülhessen a védelemre; ha látjuk, hogy Csemegi mindkét javaslatában, az elsőben a 402, a másodikban a 330. §-ban mintegy jogosítvány állíttatik ez oda; ha tudjak, hogy a Fabinyi-féle javaslat 332. §-ában ,is gondoskodás történik erről, a melyet pedig a jelen t. igazságügyi kormány a bűnvádi eljárás szabályozásánál alapúi vett; akkor méltán esudálkoznunk kell. hogy a 134. §. a védelem e fontos jogával ily röviden végezett. De nézzük, hogy mily ellepmondások is vannak e szakaszban. Ezen szakasz aztpaondja, hogy az irattárnok utasítja a védőt az elnökhöz, vizsgálóbíróhoz, vagy az előadóhoz. Csakhogy az irattárnok nem tudja, hogy hol vannak az iratok, mindaddig, míg az iktatóhivatal számát nem közlik vele. Egyik szakasz szerint tehát megtagadhatja az iktató, hogy felvilágosítást adjon, a másik szakasz mégis az ügyek állásáról való fölvilágosítást az irattárnokra bízza, a ki pedig erről tudomással nem bírhat. Minthogy pedig az iratok betekintése egyik fontos joga, sőt kötelessége a bűnügyi védelemnek, melytől el nem tekinthet, az ide vonatkozó szakaszok is aggodalomra szolgáltatnak okot. Megjegyzem azt, hogy mindez csak akkor áll, ha az igazságügyi kormány ezen, a büntető ügyekre rendelt szabályokat a védőkre is alkalmazni kívánja. De a mennyiben a védőkről az ügyviteli szabályokban azért nem tétetik említés, mert a védők joga a bűnvádi eljárásban gyökeredzik és azért ügyviteli szabályokban nem szabályozható, de nem is tágítható; nagyon termé21*