Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-125

156 185. országos ülés 18ÜÍ2. decxemtter 17-én, SMHtbat«6. Mindezeknél fogva, t. képviselőház, én azt. hogy a volt belügyminister úrnak ezen intézkedése törvénytelen volna, el nem ismerhetem, ellenkezőleg azt hiszem, hogy az a törvényeknek teljesen megfelelő volt. Hock János: Formailag! Hieronymi Károly belügyminister: Áttérek majd a ténykérdésekre is és meg fog győződni a t. képviselő űr, hogy az nemcsak formailag volt helyes. A harmadik kérdés így szól: »Szándékozik-e a minister úr a belügyministernek 1892. okt. 20-án kelt rendeletét, mint a közegészségügyi törvénybe, kivált annak 10-ik szakaszába ütközött, hatályon kivú'í helyezni s a fentjelzett eholera-fészket, tekintet nélkül tulajdonosára, megtisztítani ?« Erre a kérdésre a felelet benne van már azokban, a miket az előbb elmondottam. Gr. Károlyi Gábor: Maradjon a régi piszok! Hieronymi Károly belügyminister: t. i. én, minthogy a volt belügyminister úrnak általam előbb részletesen vázolt rendeletét törvényellenesnek nem tartom, ennélfogva nem is érzem magamat hivatottnak arra, hogy ezen általam törvényesnek tartott rendeletet visszavonjam. De szükségét sem látom — és itt áttérek arra, a mit Hock képviselő úr közbeszólókig mondott — szükségét sem látom, mert bátor voltam már az előbb különösen hangsúlyozni azt, hogy a volt belügyminister úr maga a főváros törvényhatóságához intézett rendeletében meghagyta a fővárosnak, hogy ezen ügyeket, t. i. az istállók padlózatát, az udvar kikövezését és a háznak felemelését az építés-rendőri rendes hatósághoz utasítsa. Ez pedig tudvalevőleg a fővárosban a fővárosi tanács és nem a járvány bizottság. Erre nézve azután kötelességemnek tartottam kérdést intézni a polgármesterhez, vájjon a fővárosi tanács a maga rendes hatáskörében e tekintetben eljárt-e. Erre nézve a polgármestertől decz. 6-án azt a hivatalos értesítést kaptam, hogy igenis a főváros törvényhatósága eljárt ez ügyben és hogy Ö az én rendeletem folytán ezen kérdésnek sürgős elintézését szorgalmazni is fogja. Ezekben megadtam gr. Károlyi Gábor képviselő úrnak hozzám intézett három kérdésére a a választ. Most méltóztassék megengedni, hogy némely dolgot megemlítsek, a mely ugyan nem az interpellatioban, hanem abban a beszédben foglaltatik, melylyel a képviselő úr interpellatioját kísérte. A t. képviselő űr mindig úgy szólt ezen telekről, mint gr. Tisza Lajos telkéről. Erre nézve bátor vagyok konstatálni, hogy gr. Tisza Lajos csak egy harmadrészben tulajdonosa e teleknek, két harmadrészben Zeyk József úr a tulajdonos. (Mosgás a szélső bál oldalon.) Ez is a tény álláshoz tartozik. (Helyeslés a bál- és szélső báloldalon.) Továbbá azt is insinuálta a t. képviselő űr, hogy ezen telek, mely — a mint mondom — egy harmadrészben Tisza Lajos grófé, az új parlament környékének szabályozása alkalmával parkká fog átalakíttatni és így közköltségen ki fog sajátíttatni Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy azon tervezet szerint, mely a parlament-ház környékének szabályozásáról elkészült, ezen telek sem kisajátíttatni, sem parkká átalakíttatni, egy szóval a szabályozás által egyáltalán érintetni nem fog. Kötelességemnek tartom még megemlíteni — és ez sem tartozik szorosan az interpellatio tárgyához — hogyha a t. képviselő úr csakugyan a eholera-fészket kereste volna az V. kerületben és ebben egészen objective járt volna el, akkor nem a Géza-utcza 8. szám alatti telekre bukkant volna. Mert sajnos és bizony nem örvendetes az, hogy az V. kerületben is volt és van sok telep, a melyeken sokkal több cholera-eset fordult elő, mint a szóban levő telken, úgy, hogy ezt a cholera fészkének állítani, nem felel meg a tényeknek. Mindezeknél fogva kérem, a t. házat, méltóztassék interpellatiomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Károlyi Gábor: T. ház! A t. belügyminisfer~úr netem—felolvasott ott valamit, a mivel meg akart győzni, hogy neki igaza van, pedig engem épen az ellenkezővel tetszett meggyőzni, mert hiszen a cholerabizottság kimondta, hogy azok az állapotok olyanok, a *mint én azokat előadtam, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy azután a kisebb, mellékes bizottságok u,it csináltak, mikor megtudták, hogy gr. Tisza Lajos ő excellentiájáé a ház, az már másodrendű kérdés. Nem egyéb az, mint komédia, az eltusolás folytatása, a mely a Tisza-aera alatt megkezdődött. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj jobb felől.) T. báz! Nagyon szerettem volna, ha azt a nagy férfiúba kiről itt szó van, itt üdvözölhetem, mert olvastam az újságokban, hogy megjött, Szeged város küldöttsége adta át neki 10 órakor a mandátumot; gratulálok neki, de nem Szegednek. (Derültség a szélső baloldalon.) Áttérek most egészen a tárgyra. A minister úr azt mondja, hogy ott a dolgokat körülbelül rendben találta. A »körtílbelííl« nagy szó, tudom, hogy körűi is, belül is van, mert a polgármester oda még be sem akart menni, a hol a »köruToelűl«-ről volt szó. (Derültség a szélső baloldalon.) Egy állítólag felállított syphonról tetszett szólni, a mivel a szemeket akarták kitörölni,