Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-125
116. országos ttlés 1893. i hogy azt higyjék, hogy kanálisaivá van a telep. Az udvarban kanalis nincs, az istállóban eanaíis nincs, még a gané-lé sem folyhat le onnan, a hova egyszer lovak járnak, másszor emberek. Odamentem én arra a telepre, megvizsgáltam többször, nem egyszer, a minister úr figyelmeztethetett volna — mert én csaptam a lármát (Derültség.) — hogy menjek én is vele oda, akkor többet vettünk volna észre. (Élénk derültség a hál- és szélső báloldalon.) Beszéltem az odavaló lakókkal, a szegény asszonyokkal, a kik a házban, akarom mondani az ajtóban álltak — mert azt háznak nem lehet nevezni — és így volt alkalmam meggyőződni a helyzetről. Ismétlem, hogy az cholera-telep és az marad: a járvány-gróf cholera-telepe. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ezen változtatni nem lehet, ez így van, ez olyan, mint kétszer kettő négy. Mikor az asszonyok megláttak engem — nem is ismertek — odaállt egy szegfény asszony és azt mondta, kérem ne tessék idejönni, ez a legegészségesebb ház az egész városban. Bizonyára azért szólt így, mert azok az emberek attól féltek, hogy kilogirozzák őket. Hiszem, hogy a minister úrnak is ugyanazt mondották. Ez eszembe juttatja azokat a szegény lengyeleket, a kiket Szibériába visznek az ólonthányákua, ott halálra verik őket s mikor commissio megy oda, hogy megvizsgálják, vájjon igaz-e, hogy verik őket, azok a szegény száműzött lengyelek mind azt mondják: »oh, kérem. a generális ur a világ leghumánusabb embere, nem bánt az senkit*. Kénytelenek azt mondani, nehogy újra megverjék őket. A mikor a t. minister úr abba a házba belépett, egészségügyi szempontból hályog volt a szemén, (Derültség a szélső baloldalon.) mert mint ismert ingenieur nem vette észre, hogy milyen rozzant állapotban van az a ház s szerencséje, hogy előbb ment be oda, mert különben rá dőlt volna a fal. Hisz ma újra értesültem róla. hogy 20 méter fal bedőlt. Úgy látszik, egyszer a hó, másszor a vihar, a szél, most meg a nap dönti le ama ház falait. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Ezek azok a viszonyok, melyeket a mi kormányunk rendeseknek tart. Nem ezt a választ vártam volna.. Két dologról beszélünk, ezek egyike a piszok. Hogyha a t. minister úr ott azt a borzasztó piszkot nem vette észre, vaknak kellett lennie, de hiszen szaglása is van az embernek. (Hosszas derültség a szélső baloldalon.) Máskép nem érthetem azt, hogy ott piszok van, most és nem volt piszok akkor, mikor a minister úr ott járt, mint úgy, hogy a minister úr odajövételére kisöpörték azt a rengeteg piszkot s másnap visszahordták, hogy iCKember lí'én, uomnatoR. JQ? | azzal engem fogadjanak. (Élénk derültség a szélső I baloldalon.) Én is elmentem oda és beszéltem az emberekkel, a kik azt mondják, hogy nem ilyenkor kell idejönni, hanem este, akkor van itt jux. (Zajos derültség a szélső baloldalon.) Ajánlom, hogy ha mulatni akarunk, menjünk oda ketten együtt. (Hosszantartó derültség.) Egy levelet is kaptam erre vonatkozólag, a mely így szól: » Mélyen t. képviselő úr! Érdeklődéssel olvastam« — nem akarom untatni a t. házat a bevezetéssel; ebben elmondja a levél írója, hogy az interpellatiot érdeklődéssel olvasta, azután pedig így folytatja; »A Grézautcza 8. számú ház olyanféle barlang, a melyhez hasonló világvárosi bíinfészkeket csak rémregényekben találunk leírva. Telve van ez kétes existentiájú, rendőrileg körözött és a főváros területéről kitiltott egyénekkel, úgy, hogy joggal elmondhatjuk, miszerint ezen házban a bűn és nyomor együtt tanyázik. (Mozgás a balés szélső baloldalon.) A 4—5 ker. kapitányság közegeinek majdnem naponkint kell e házból előállítást eszközölniük, a mi nappal is nagy veszélytyel jár, mert a kiküldött polgári rendőr a ház küszöbén belül nincs biztonságban. »Ime, t. ház, ez a gr. Tisza Lajos telke. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Zaj jobb felől) Azután így folytatja a levélírója: »Hát még éjjel! ? Akkor virágzik itten az igazi élet. A mai lapokban olvastam, hogy a belügyminister úr tegnap reggel személyesen igyekezett meggyőződni a ház lakási viszonyairól. Hát ez semmit sem ér!« Méltóztassék a belügyminister úrnak éjjel váratlanul a főkapitányságra kocsizni s onnan kellő számú rendőrrel a hírhedt házba nyomulni, majd akkor más meggyőződést szerez magának. Mert a ház bérlőjének állításai és a bejelentési czédulák bizonyító erővel nem birnak, mivel itt nem annyira állandó lakók, mint éjjelenkint viszszatérő gyülevész emberek tanyáznak. Lehet azonban, hogy az interpellatio hatása alatt megritkították a lakók számát, de e sorok irója saját szemeivel győződött meg az előadottak valódiságáról. Különben nem sokára ki lesz az a ház sajátítva, még pedig jó áron!« Ezt a levelet kaptam és a t. belügyminister árnak tudomására akartam juttatni tartalmát. Itt van a házbérjövedelem-bevallás. Hiteles, rajta van a pecsét is, bélyeg is, minden. Fel vannak sorolva ebben a bevallott lakók. De megjegyzem, hogy minden egyes lakóhoz 10— 12—15 ember szokott alvásra menni. A bevallás így hangzik: »A háztulajdonos neve: gr. Tisza Lajos és Zeyk.« (Egy hang a szélsőbalról: Van rajta stempli?) Ez a hiteles másolat, stemplivel ellátva. (Derültség.) Itt van továbbá a telekkönyvi ki-
