Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-124
ÍM. országos ülés 1892. « magukat nem Deák Ferencz politikai örökösei gyanánt tüntetik fel. (Mozgás bal felöl. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Á magyar nemzetnek — mondom — századok óta biztosított jogai vannak. E jogok az 1848-iki és az 1848-ikit kiegészítő 1867-iki törvényhozás által csak újólag biztosíttattak, (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) a modern államéletnek megfelelő formába öntettek. (Helyeslés jobb felöl.) Ezek a jogok igenis biztosítják a magyar nemzetre nézve azt, hogy nemzeti egyéniségét függetlenül, szabadon kifejthesse s a magyar nemzet amhitiója, törekvései nem közjogi vívmányocskákra kel], hogy irányuljanak, hanem igenis arra, hogy e jogok biztos talajára állva a maga nemzeti egyéniségét minden iránj'ban kifejtse, (Igaz! Igaz! jobb felöl.) a maga nemzeti erejét minden téren érvényesítse (Élénk helyeslés jobb felöl. Zaj a baloldalon.) s így haladjon lépésről-lépésre előre nagy rendeltetése felé. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És, t. ház, senki sem bírhat nagyobb fogalommal a magyar nemzet czéljainak, rendeltetésének nagyságáról. Hiszen alig találunk példát a világtörténelemben, legalább a közép- és újkoriban, hogy ilyen kis nemzet olyan nagy missiot nyert volna az isteni gondviseléstől. Hiszen ez a kis nemzet oda van állítva Európának talán legexponáltabb pontjára, óriási veszélyek, hatalmas nemzetek nagy törekvései elé. (Igaz! Igaz! a jobboldalon.) Hiszen e kis nemzetnek kellett megvédeni a civilisatiot és a szabadságot az Izlam által fenyegető veszélyektől hosszú századokon keresztül ég meg kell azt ma védenie egy más nagy veszélylyel szemben, melylyel a szláv absolutismus egész Európa culturáját fenyegeti. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Olyan helyzet ez, mely nagy feladatokat és nagy veszélyeket állít a nemzet elé s nagy tulajdonságokat kíván a nemzettől. Kíván törhetetlen önbizalmat, lankadatlan kitartást a munka terén, áldozatkész hazafiságot és politikai bölcsességet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez a helyzet megkívánja azt, t. ház, hogy beléletünkben fejíeszszük független magyar nemzeti irányban, minden külbefolyást mereven visszautasítva, (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) összeg intézményeinket fejíeszszük, gondozzuk, ápoljuk, erősítsük és egyesítsük az anyagi, szellemi és erkölcsi erőket. De ez a helyzet megkívánja egyúttal azt is, hogy a külvédelmet illetőleg, hogy nemzeti érdekeinknek a nemzetközi politika terén való védelmére: felbonthatatlan szilárd szövetségbe lépjünk egy másik állammal és így alkotunk egy oly nagyhatalmat, mely elég erős arra, hogy érdekeinMember 16-án, pénteken. J3J ket kifelé megvédje s melyben elég erősek vagyunk mi arra, hogy ebben a nagyhatalomban érdekeinket érvényesítsük. (Élénk helyeslés jobb- és baloldalon. Zaj.) Én azt gondolom, hogy ezeket a t. képviselő urak ott a túlsó oldalon helyeslik. Csak azt sajnálom, hogy maguktartása nagyon sokszor az én — lehet, hogy téves — meggyőződésem szerint ellentétben áll ezen törekvésekkel. Mert mi következik ebből a helyzetből'? Mi egy nemzeti politikának a feladata ebből kifolyólag ? (Halljuk! Halljuk!) A nemzeti politika feladata befelé az erők gyűjtése, az intézmények kiépítése nemzeti és szabadelvű irányban. (Zaj és félkiáltások a szélső baloldalon: Sokszor hallottuk már ezt!) Ebben, azt hiszem, teljesen egyetértünk mindnyájan. (Zaj a szélső baloldalon.) Ugyancsak ennek a nemzeti politikának követelménye másfelől az is, hogy erősítsük azt a nagyhatalmat és annak nagyhatalmi állását, a mely megvéd minket és a melynek keretében védelmet találunk a külveszélyek ellen és erősítsük saját nemcsak anyagi, de erkölcsi súlyunkat is ebben a nagyhatalomban. (Élénk helyislé* és tetszés jobboldalon.) Ebből a szempontból tartom és szomorú jelenségnek azt, hogy különösen a mióta a t. képviselő urak pártjukat is nemzeti pártnak nevezték el, pártjuknak czíme maga is, de az a formula is, melyet a politikai életben előtérbe állítnak, arra kényszeríti, hogy minduntalan olv kérdéseket keressenek elő, melyekben magukat, mint másnál nemzetibb pártot tüntethessék fel, hogy minduntalanúl apró jelenségekből táplálkoznak, melyeket igen sokszor mesterségesen nagyokká fújnak fel azért, hogy ezzel felébresztették a nemzetben nem a jogos önérzetet, nem a jogos féltékenységet, (Halljuk! Halljuk! jobboldalon.) mely csak az erőnek forrása, hanem azt a beteges idegeskedést, mely soha nem az erőnek, hanem gyöngeségnek jele vagy legalább a gyöngeségnek hitét ébresztheti fel másokban s melynek hatása egyéb nem lehet, mint a bizalomnak, a viszonyaink consolidáltsága iránti hitnek itt e házban és künnt való megingatása. (Igaz ! Úgy van ! a jobboldalon. Ellenmondás a baloldalon.) Nem azért tartom én szomorú jelenségnek azt, hogy a képviselő urak szelídebb vagy durvább formában, de minduntalanúl a nemzetiétlenségnek, hazafiatlanságnak vádjával illetik a kormányt és a többséget, mintha egyénileg valami nagyon mélyen éreznők e megtámadás súlyát, mert a közélet férfiának a méltatlan támadások ellen saját tiszta önérzetével kell vértezve lennie, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) hanem szomorú jelenségnek tartom azért, mert erős meggyőződésem, hogy erős csorbát üt és kárt tesz 17*
