Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-124

124. orsiágos ülés i898. áeeiesaber ÍR-áe, péatekes. |J£ nem követelné, az igen szomorú volna, mert az a közszellem és a közmorál mély hanyatlását jelentené. (Helyeslés hal felől.) Én azonban e felfogással mereven ellenkező álláspontot foglalok el; én azokat, a miket e helyen mondok, azokat az elveket, a melyeket e helyen hirdetek, azokat az intézményeket, azokat a követelményeket, a melyeket itt felállítok, reám nézve a legnagyobb mértékben erkölcsileg kötelezőknek tartom (Élénk helye lés bal felől) és e tekintetben semmi különbséget sem ismerek a kormánypadokról és az ellenzéki padokról tett nyilatkozatok közt. (Hoszszan tartó élénk helyeslés és éljenzés bal felől.) Busbach Péter: T. ház! Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czímén kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Én nem azt mondottam, hogy a képviselő urat az al vezérek kényszerítették nyilatkozatra, hanem azt mondottam, hogy ilyen hírek járnak. Mi is hallunk híreket, ép úgy, a mint önök kapnak pártunk beléletéből ilyeneket, a melyeknek igazságában részünkről senki sem hisz. Én is meg vagyok arról győződve, hogy a képviselő urat nem lehet kényszeríteni oly enuntiatio megtételére, a mely nem él lelkében és meggyőződésében. (Helyeslés bal felől) E részben félreértette szavaimat, melyeknek én nem akartam azon értelmet tulajdonítani, melyet a képviselő úr tulajdonít azoknak. (Élénk helyeslés.) Eötvös Károly: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót én is. (Halljuk! Halljuk!) Módomban állana ugyan a fenforgó vitában részt venni és mindazokra, a melyeket részint Vajay István, részint Busbach t. képviselőtársaim reám vonatkozólag is mondottak, tüzetesen felelni: azonban a mostani vitába Vajay t. képviselőtársam által oly momentum hozatott be, melyet egy perczig sem hagyhatok megjegyzés nélkül, nehogy az a félreértés támadhasson, mintha abban akár én, akár más, ugyanazon közjogi állásponton álló elvbarátaim vele egyetértenénk vagy eljárását egy perczig is helyeselni tudnók. Nevezetesen ő egy nőnek nevét és üdvös társadalmi munkásságát említette itt föl és tette bírálat tárgyává. (Úgy van! Úgy van!) Ha az a nő minden tisztességes embernek minden tiszteletére méltó nem volna is, még akkor sem volna szabad (Általános élénk helyeslés.) egy távollevőnek, egy nőnek és egy a házon és minden párton kivtíl és minden párton fölül álló üdvös társadalmi tevékenységnek bármi irányú bírálatát idehurczolni. (Általános élénk helyeslés.) És vegye tudomásul az én t. barátom, hogy előttünk a nők üdvös tevékenységük terén ép oly magas tiszteletben állanak, mint Istennek legtiszteletreméltóbb szolgái az oltár előtt. (Általános élénk helyeslés és tetszés.) Ki kell tehát jelentenem, hogy felszólalásának e pontját úgy én, mint azt hiszem, barátaim is, határozottan helytelenítjük. (Hosszantartó általános élénk helyeslés és éljenzés.) Vikár István: T. képviselőház! (Halljuk!) Parlamenti szokás, hogy a ház tagjai az állami költségvetés tárgyalásánál nem annyira azt bírálják, hogy a költségvetés egyes tételeiben avagy összességében kifogásolható-e, hanem arra tekintettel, hogy a költségvetés a kormánynyal s/emben bizalmi kérdést képez, főleg azt, hogy a kormány, a mely a költségvetést benyújtotta, érdemes-e a bizalomra ? Ha és a mennyiben a a ház tagjai a kormány közjogi elvi álláspontját és az állami élet egyes ágainak vezetése körüli intézkedéseit helyeslik, a költségvetés elfogadásával neki bizalmat, el nem fogadásával bizalmatlanságot szavaznak. Ezúttal egy új kormánynyal állunk szemben, t. ház, a mely még sokkal fiatalabb, minthogy működéséről beszélhetnénk s így őt egyedül csak adott programmja után bírálhatjuk. A kormány bemutató programmjában jelezte közjogi elvi álláspontját és az általa követni szándékolt kormányzati rendszert, kiterjeszkedett az egyházpolitikai kérdésekre és kilátásba helyezte választási ügyekben a Curia bíráskodásáról szóló törvényjavaslat benyújtását. Előre is kijelenthetem, t. ház, hogy engem ezen programra ki nem elégített, úgy a kormány iránt bizalommal nem viseltethetvén, költségvetését el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A kormány közjogi elvi álláspontja felett bővebb fejtegetésekbe nem bocsátkozom, nem akarván ismételni azt, a mit azon közjogi elvi álláspontról a függetlenségi és 48-as párt tagjai már többször hangoztattak, azért csak néhány megjegyzésre szorítkozom. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbalon) Ha a t. kormányelnök úr programmjában egyszerűen csak azt jelentette volna ki, hogy a kormány az 1867-iki kiegyezési alapon áll, mi a függetlenségi és 48-as párt tagjai csak ismételhettük volna azt, hogy ezen alapot a magyar nemzet múltjával, ezen múltnak hagyományaival, a magyar nemzet faji jellegével és így a magyar nemzet létérdekeivel összeegyeztethetőnek nem tartjuk, de azt mondani, hogy a 67-iki kiegyezési törvényt sem tágítani, sem szűkíteni nem lehet és hogy az állandó alkotásnak tekintendő, a fejlődés törvényei és az alkotmányosság fogalmába ütköző oly tan hirdetése, a mely ellen minden alkotmányosan gondolkodó állampolgárnak tiltakoznia kell. Egy oly műről, a mely a nemzeti erők lekötésével a nemzet szabad fejlőj désének útját vágja, a ministerelnöki székből azt