Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-124

1Í4. orsiftges Illés 1892. deezember 18-&n, pénteken. 121 jelöltünk főkuratorokat és superintendeseket; ha ezt megkisértenők, tudjuk, hogy rögtön félre­vernék a harangot, minden kakassal és buzo­gánynyal ékített toronyban; miért octroyálnak tehát reánk osztálytanácsosokat és miért mérik egyik és másik püspöki szék között a távolsá­got ? (Közbeszólások a szélső baloldalról: Ez már igás!) és miért akarják bizonyítgatni, hogy két pont között legegyenesebb vonal a görbe. Mi sohasem feszegetjük ezt, sem e házon kivtíl, sem itt e házban, Tisza mama vércséje milyen harezot vívott báró Gerliczyné gerléjével. (Mozgás és ellenmondások a jobboldalon.) De annak igenis szemtanúi voltunk, hogy mikor Tisza István képviselőtársunkat egy katholikus püspök hatalmas támogatásával megválasztották, eljött a házba s úgy látszik, hála fejében dühöngött az ultramontanismus brutalitásai ellen (Mozgás a -jobboldalon.) és feszegette, hogy milyen fő­pásztori leveleket irogat a rozsnyói püspök? Mi sohasem tagadtuk, hogy a protestánsok jó hazafiak: miért tagadott hát ki bennünket Tisza István múltkori beszédében Polónyi Gézá­val polemisálva a hazafiságból 1! Avagy ebből a közkincsből is monopóliumot csinálnak már?! (Ellenmondások a jobboldalon.) Nem folytatom tovább a recriminatiot; (Köz­beszólások: Az már helyes!) csupán azt jegyzem meg, hogy azon magasztalás, mely a kormány­elnök úr ajkairól a Tisza-korszak dicsőítésére felhangzott, nagyon messze áll a valóságtól s abban a magasztaláéban igen sokat engedett meg a költői szabadságnak. Gr. Károlyi Gábor: Halotti beszéd volt! (Derültség a szélső baloldalon.) Vajay István: Meggyőződésem, hogy az elfogulatlan történetírás egy lapon fog ítéletet mondani ebben az országban a tatár és mongol­járásról a Tisza-járással. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Én addig, míg egyik korszak dicsőítésére oly magasztalások hangzanak fel a t. kormány­elnök úr ajkairól, milyeneknek fültanúi voltunk; addig, míg közállapotaink meg nem javulnak: nem fogadom el e kormány költségvetését még általánosságban sem a részletes tárgyalás alap­jául, hanem csatlakozom Pázmándy Dénes hatá­rozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Josípovich Géza jegyző : Busbach Péter ! Búsbach Péter: T. ház! (Zaj. Halljuk!) Előttem szóló t. képviselőtársam beszédére igen kevés megjegyezni valóm van, (Halljuk! Halljuk!) mert azt a beszédet igen élénken jellemezte és élénken bírálta meg az a csöndesség, melylyel ott körülötte fogadták. (Úyy van! a jobboldalon.) Azt moudja t. képviselőtársam, hogy nincs KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. VII. KÖTET. egyetértés a mi pártunkban bizonyos kérdések fölött. Hát én azt gondolom, nem kell egyéb példát idézni, épen a képviselő úr nyilatkozata mutatja, hogy abban a pártban is vannak egye­sek, a kik a párt zömével nem értenek egyet. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez nem elvi kér­dés! Zaj. Elnök csenget.) De hát engedjék meg, ha önök ezt felekezeti kérdésnek tekintik, voltak e napokban igen csinos jelenetek épen azon a párton, a hol a párt elnöke és alelnöke egy­mással igen élesen váltottak szót bizonyos fel­fogásra nézve. (Úgy van!) Tehát t. képviselő­társaim, az ilyen kérdések belső dolgok, a mennyiben nem itt játszanak a házban, semmi közünk hozzá. Minden párt elintézi a maga dol­gát a, maga tagjaival (Helyeslés a jobboldalon.) és ezeket itt egymásnak szemére vetni vagy egymást ezek miatt megtámadni legalább is Ízléstelenség. Ép így áll a kérdés arra nézve, a mit t. képviselőtársam a közoktatási mínisterre vonat­kozólag mondott, hogy tudniillik a közoktatás­ügyi minister szembe fog állani akár magával Belzebubbal. Azt mondja erre t. képviselőtársam : Belzebub a maga munkáját nem rontja. Hát t. képviselőtársam, azt mondja az irás és tra­ditio, hogy Belzebub igen sokféle alakot vesz fel (Derültség a jobboldalon) és sokszor bizo-. nyos kérdéseket vet az emberek és a világ elé, hogy azok felett tűzzenek össze, csak azért, hogy azután a zavarosban halászni és a gyenge hitűeket elcsábítani lehessen. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Nos, ha a t. képviselő úr egész beszédje nem ilyen irányú volt, akkor Belzebubnak munkája nincs. (Derültség. Úgy van! Úgy van!) Az egész vita folyamán, t. ház, egy saját­ságos jelenség volt észlelhető s ez az, hogy míg egyrészt minden párt részéről a legelőbbkelő szónokok, sőt a t. háznak majdnem minden fel­szólalt tagja a ministerel nők úr iránt bizalmat nyilvánít és • hiszi, hogy jó kezekbe van letéve az ország vezetése, másrészt az általa össze­állított kormány iránt bizalmatlanságot nyilvánít, de >z a bizalmatlanság főkép a kormánynak egyik államférfia ellen irányúi, a kinek nem munkásságát, nem az általa itt e házban beter­jesztett müveit, azok elveit, hanem az ő sze­mélyét támadja minden alkalommal. Hát én azt hiszem, t. ház, hogyha mi itt boldogulni akarunk és nem akarunk visszatérni azokra a szomorú napokra, a melyeknek emléke talán önök előtt sem kedves, ha nem akarunk meddő tárgyalásokat folytatni, akkor az objec­tivitás teréről nem jó letérnünk és a személyeske­I désre áttérnünk, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) I pedig elkezdve gr. Apponyi Albert képviselő úrtól 18

Next

/
Thumbnails
Contents