Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-123

| OS 12*. országos fl!és liftg. rt€ Magyarország fejlődését végzetes következmények érhetnék. (Élénk helyeslés a hal és szélső baloldalon.) Én tehát a legnagyobb tisztelettel emlékezve meg azokról, a kik Magyarország papságának élén állanak, nem tartom újabban megkisérthetőnek azt, hogy ismét ezen az úton történjék a megoldás, mert tartok tőle, hogy az veszélyessé válhatnék, (Úgy van! a bal- és szelő baloldalon.) ámbár hiszem, hogy a főpapság nem fogná engedni azt erre a térre irányozni. A közszabadság s jogegyenlőség szempontjából, a házasság kérdése, mint igazságügyi kérdés szerintem is rendezendő. Megvallom, én régóta csodálkozom azon, hogy azok a rendkívül bonyolult viszonyok és törvények, melyek Magyarországon igazságszolgáltatási szempontból a házasság terén ma fennállanak, eddig fentartattak. En azt egy jogállamban — mely ugyan Eötvös Károly t. képviselőtársam szerint non sens, de a mely alatt oly államot szoktunk érteni, a hol a törvény uralkodik — fentarthatónak nem tartom, hogy minden egyháznak fia különböző elbírálás alá kerüljön házassági, sőt sok tekintetben az örökösödési ügyekben is. (Felkiáltások bal felől: No Vajay! Nagy derültség.) Ez egy teljesen tarthatatlan állapot, Madarász József : Most tapsoljon Vajay! (Derültség.) Péchy Tamás: Meglehet, t. ház, hogy ez nem tetszik a t. képviselő úrnak, (Nagy derültség.) de az ily dolgokban áll Széchényinek azon nagy mondása, hogy minden a modortól függ, Méltóztassék elhinni, hogy sok függ attól, hogy mikép inscenirozzák nz ügyet, hogy minő oldalról igyekszik azt valaki megoldani s hogy ki ki azt megoldja. (Nagy derültség a baloldalon.) Ez utóbbit én csak másodrangúnak tartom, a fő az, hogy mikép oldatik meg az ügy. Én azon elveket, melyek e tekintetben kimondattak azon szempontból, hogy elérhessük, ma is helyeseknek tartom, de nagyon természetesen azt kívánom s azt várom, hogy legnagyobb óvatossággal, a szabadság postulatumának figyelemben tartásával oldassanak azok meg. (Helyeslés a baloldalon.) Én bizonyosan egyike leszek azoknak, a kik ezeket helyeselni fogják. (/Jattjuk! Halljuk!) De ennél tovább nem immoralok, hanem még egy pár észrevételt kívánok tenni az egyes ministeriumokra nézve. (Bálijuk! Halljuk! bal felől.) Hitem szerint a kormányzás egész irányát a ministerehiök úrnak kell megadni s hiszem is, hogy azt ő meg is fogja adni. Á ministerelnök urnak második legfőbb feladata az, hogy Magyarország közjogának első őre legyen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy ebben sem fogok tévedni. Harmadik kötee»ber 15-én, esfltSrtSkCn. lessége legyen, mint már érintettem, az, hogy ő Felségét a királyt mindenesetre teljesen világosítsa fel mindazokról, a mik az országot illetik; híven világosítsa fel az ország érzelmeiről még akkor is, hogyha azoknak talán nem volna is oly színök, a mely mindig kedves szokott lenni, (Élénk helyeslés a baloldalon.) mert ha léteznek bajok és félreértések, ezeknek kútfeje csak az lehet, hogy nem teljes világításban tiintetvék fel azok a dolgok, melyek az országban történtek. Ebben, mint már említettem, segédkeznie kell az ő Felsége személye körüli ministernek is. (Derültség bal felől.) 0 mindig ott van; ő neki tehát az ottani érzületet ismernie kell. itt azonban, t. ház, nem a király érzületét értein, mert azt mindnyájan ismerjük. (Igaz! Úgy van!) Ismernie kell az udvar érzületét és ha ott bármi aggodalmat észlel is, erre vonatkozólag az itteni hangulatot és az ország érzelmeit ott megmagyarázni és az udvart is e részben íelvilágosítani az ő hivatása. (Úgy van! jobb felől. Mozgás bal felől.) Ez, t. ház. olyan feltétel, a mely nélkül az, a ki ott vau, nem fog teljesen megfelelni a maga feladatának. De tovább megyek. A Felség szemi'lye körüli minister feladatai közé tartozik az előléptetések, kinevezések és kitüntetések ajánlása. Nem csekélységek ezek, t. ház, egy monarchiában, (Úgy van! bal felől.) mert egy monarchiában azon vélelem uralkodik, hogy a ki megérdemli, azt ő Felsége részesíti is a jutalomban. Annak tehát, a ki ő Felsége mellett van, kötelessége őrködni a felett, hogy ez ellen az elv ellen semmiféle hiba el ne követhessék. (Úgy van bal felől.) Ez emeli a dynastiai érzületet, emeli a király iránt nálunk különben is nagy mértékben meglévő tiszteletet és ragaszkodást. (Úgy van! a baloldalon.) Sokszor felhozták, hogy magyar udvartartásnak kellene lennie. Nem tudom, hogy ennek keresztülvitelére kedvező-e most az idő, vagy nem. Nem is akarok ennek részletezésébe bocsátkozni, de egyet meg kell jegyeznem. (Halljuk! Halljuk!) Mi magyarok századokon keresztül, azt lehet mondani, el voltunk zárva az udvartól. Nem mondom, hogy egyesek, kiváló, gazdag főurak stb nem fordulnak meg az udvarnál, nem emelték és nem részesültek annak a fényében; de maga a nemzet zöme nem. Ebből az következett, hogy a nemzet az udvari szokásokat nagyon kevéssé ismeri. Beöthy Ákos: Hála Istennek! (Élénk derültség a baloldalon.) Péchy Ákos; Pedig méltóztassanak elhinni, szükséges ez nagyon. Az udvarnak meg vannak bizonyos szokásos szabályai. A ki azokat nem tudja és ott megfordul, könnyen kiteszi magát annak, hogy bizonyos idegenséggel találkozik nem a király, nem ő Felsége, nem is a fő-