Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-123
ISt. orsrrtgoi ülés JS»2. deczeülber 16-én, mtltHrtffko'n.- jQg herczegek részéről; de a mi sokkal rosszabb, az udvar többi tagjai részéről. (Félkiáltások hal felől: A lakájok részéről!) Ebből két irányban következik baj. Az egyik az, hogy azok, a kik az udvari szokásokat ismerik, ha azt látják, hogy valaki azok iránt nincs kellő figyelemmel, mert nem ismeri azokat, először elítélik az illetőt és társaikat is így hangolják ellene, másrészről pedig a ki érzi, hogy hibát követett el, azt mondja, hogy nem ismerem én ott a szokásokat, nem szívesen megyek máskor, a királyhoz igen, de máshoz nem. (Derültség.) Már pedig egy monarchiában, egy kettős, Ausztriából és Magyarországból álló monarchiában, akár lesz magyar udvartartás, akár még egy darabig nem, mindenesetre szükséges az, liogy azok, a kik a Felség személye köríü a két államból gyakran megfordulnak, azok ismerjék az udvari szokásokat mindkét oldalon és egvformán legyenek fogadva minden részről. Én tehát azt kívánom, hogy az, a ki az o Felsége személye körüli ministerium vezetésével meg van bízva, azokról az udvari szokásokról készíttessen ismertetést, hogy a kik ott megfordulnak, a kellő tájékozással bírjanak. Méltóztassék elhinni, hogy ha egyszer magyar udvartartás lesz — a mint hiszem, hogy nemsokára lesz — akkor is bizonyos fokig — mert hisz minden nemzet magához alkalmazza az udvart is — ezek a dolgok irányadók lesznek. A magyar honvédelmi niinísterre vonatkozólag egy megjegyzést kívánok tenni. (Hall)uk! Halljuk! a baloldalon.) A magyar honvédség a magyar nemzet áldozatkészsége és a magyar nemzetnek úgyszólván reminiseentiái folytán is igen nagy fejlődésnek indult; szereti azt a nemzet, kész is érte áldozni; jól is teszi, mert nagy jövője van. Linder György: Ágyúja volna! (Halljuk! Halljuk!) Péchy Tamás : De én nem azért érintem ezt, mintha valami különös mondandóm volna erre vonatkozólag, hanem azért, mert én a honvédelmi minister feladatának tartom nem csupán azt, hogy a magyar honvédségnek legyen fejlesztője és felügyelője, de tartom azt is, hogy a maga befolyását az egész hadseregre nézve igyekezzék érvényesíteni ott, hol azon hadsereg intézményeiről van szó. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezeknek taglalásába sem akarok most részletesen belemenni, mert ez már nem fér bele beszédembe; de egyet mégis megemlítek. Igen nagy hibának tartom azt, hogy minálunk mai napig az a ezopf divatozik, hogy abesorozásnál mindenkire nézve azt kívánják meg, hogy olyan legyen, a ki a legnagyobb strapátiokat is kiállja. Helyes ez a sorhadnál, de hiszen mindnyájan tudjuk, hogy temérdek ember van, ki az irodákban, a depótoknál és más ilyféle helyeken végezi szolgálatát. Nagy gránátos emberek vannak, a kiknek feladata a tentatartót kihordani; mások, kik csekélyebb testtíek, a hadiszolgálatra nem alkalmasak, még jobban tudnák az efféle dolgokat elvégezni, a mi által lényegesen megkönnyíttetnék az újonezok kiállítása. Akként lehetne eljárni a sorozásnál, hogy ezek is teljesítsék a haza iránti kötelességüket, ha nem képesek a sorhadnál, teljesítsék az irodákban, vagy a kórházakban. A horvát minister úrra csak egyet jegyzek meg. (Halljuk!) Ápolja azt a testvéri érzetet, melyet Magyarország Horvátország- iránt nyoiez századokon át mindig megtartott, jövőre is (Helyeslés.) és igyekezzék, ha valaha félreértés merülne fel, azt megelőzni, vagy ha van, elhárítani. (Helyeslés.) Mi igazi testvéri szeretettel viseltetünk a horvátok iránt. Nincs a föld kerekségén olyan társország, mely egy nálánál hatalmasabb és nagyobb országtól hasonló jogokat birna, mint a minőkkel Horvátország bir. (Úgy van!) Tessék elhinni, hogy ha Iriaudban azon jogokat adná meg Anglia, az írek nagyon megvolnának elégedve. (Úgy van!) Tehát méltányolják ezt a mi érzetünket a horvát urak: mi meg fogjuk ezt jövőre is tartani, mint eddig. T. ház! Csak igen röviden érintem még azokat, a miket mondani akarok. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, hogy az igen hosszú beszédeket nem szeretem, sok beszédnek sok az alja. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügymiiiisteriumra vonatkozó nézetei\ met külön fogom előadni az illető költségvetés tárgyalásánál. A mi a belügyministeriumot illeti: a közigazgatásra vonatkozó általános véleményemet már elmondtam. Múlhatatlanul szükségesnek tartom, hogy a belügyministerium az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet fordítson az egészségügyre. Ha valaki azt a rendetlenséget, mely itt különösen a fővárosban — pedig talán még itt legjobb a helyzet — a cholera beállása előtt volt, figyelmére méltatta, láthatta, hogy ilyen állapot mellett a legnagyobb veszélynek van kitéve az a nemzet, mely ilyen renddel megy egy netáni járvány elé. Országszerte dúlnak dyphteritis és mindenféle más járványok, azokra a kellő figyelem sem fordíttatik. Ha a cholera nem jön, akkor a rend marad a régi, tudniillik a régi rossz. Ajánlom ezt a belügy minister úr figyelmébe. . rt És ajánlok még egyet. 0 legjobban fogja tudni, hogy minő ealamitás Magyarország felföldjére nézve az, hogy QrorgEországból foly-