Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-123

13S. orwágos ülés 19M. íeríeafcer lä-én, Mfttftrtntftn, 107 ember külön felfogásától függenek, de én, a kinek meglehetős gyakran volt alkalmam választásokat látni s azokban ré^ztvenni, mondhatom, hogy más módot a választások helyes elbírálására nem látok. Természetesen törvénybe kell iktatni mindazt, a mi a választási eljárás körül az illető jelölt, vagy a jelöltnek pártja részéről tehető vagy kerülendő. Minthogy azonban most nem ez a kérdés van napirenden, ennek további fejtegetésébe nem bocsátkozom {Halljuk !Halljuk!) Felemlíttetett itt, t. ház és méltó aggodalommal tölthetett el mindenkit az, (Halljuk! Halljuk!) hogy a ház számos tagja azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy az udvar és a nemzet között bizonyos elhidegülés van. (Halljuk! Halljuk!) Ezt én nagy szerencsétlenségnek tartanám, ha úgy volna. így van-e tényleg vagy nincs, azt nem tudom: de csak azt kívánom megjegyezni, hogy a kormány legelső és legfontosabb feladatának annak kell lenni, hogy ezt az elhidegíílést lehetőleg megszüntesse; (Élénk ietszés a baloldalon.) megszüntethető pedig ez az által, hogyha a magyar nemzet valódi érzülete ő Felségének tudomására hozatik (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és hogyha ő Felsége azon kérdésekre nézve, melyek ezt az elhidegülést előidézhették, ugy, a mint tényleg valóságban vannak, informáltatik. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Én ismerem Magyarországot és nem hiszem, hogy bárki megezáfolhassOn engem e tekintetben ezen teremben, de én mélyen meg vagyok győződve, hogy Magyarország ez eihidegíílést nem érdemli meg. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a balés szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Igaz ! Ügy van!) Magyarország ugyanis ragaszkodik a maga jogaihoz. Nem is csoda, hisz vérrel szerezte azokat. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) De Magyarországnál dynastieusabb érzelmű ország nincs széles e világon. (Általános helyeslés.) Méltóztassanak elhinni, hogy ha úgy foly a világ sora, a hogy most látjuk már régóta folyni Európában, el merem mondani, hogy Magyarország lesz az utolsó monarchia ebben az öreg világrészben, ha Magyarország intézményei tiszteletben tartatnak. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Arra kérem tehát a t. kormányelnök urat és különösen azon minister urat, a ki ő Felsége személye mellett van. (Ellenmondó sok és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Jóra bízták!) Arra kérem — mondom — a t. ministerelnök urat, (Közbeszólások a szélső balolddról: Ez már helyes!) hogy ezt mindenesetre méltóz assék eloszlatni, még pedig semmi egyéb által, mint érzület és helyzet valódi feltárásával. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Horváth Gyula: Hogy vége legyen már az árúlkod ásnak! (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Péchy Tamás: Egy kissé hosszabbra nyúlt ugyan beszédem, (Haljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) azonban méltóztassék még megengedni, hogy egy pár tárgyra kiterjeszkedjem. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Az egész országot foglalkoztatja, sőt a jelenlegi ministerkrisis okául felhozzák, hogy itt az egyházpolitikai kérdések szándékoltatnak megoldásra vezettetni. (Halljuk! Halljuk!) Annak fejtegetésébe, vájjon a jelenlegi ministerkrisisnek ez volt-e az oka vagy sem, én nem bocsátkozom, hanem veszem a tényt úgy, a mint mondják, hogy az volt az oka, hogy egy nagy elv lett kimondva, mely osak évek múlva leaz, igaz, megvalósítható. S minthogy ily nagy elv megvalósítására sok idő kell; minthogy erre elő kell készíteni az embereket, minthogy foglalkozni kell a közvéleménynek azokkal, ennek következtében szükségessé vált, hogy oly férfiú álljon a kormány élére és oly férfiak lépjenek a kormányba, a kik ezen elvei már most proclamálják. A nélkül, hogy az elvre magára nézve, illetőleg az ezen elv keresztülvitelére szükséges törvényjavaslatokra nézve most véleményt nyilvánítsak —- mert hiszen azokat volt;* képen még nem ismerjük — kénytelen vagyok kettőt megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Először is én azt tartom, hogy a mi egyházpolitikánknak nem szabad mádnak lenni, mint a mit Berzsenyi költeménye kifejez: »Isten, kit a bölcs lángesze föl nem ér, Csak titkon érző lelke óhajtva sejt, Léted világít, mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet.« Ez a helyes egyházi politika, mert ebben világosan benne rejlik az, hogy semmi olyat az állam el nem követhet, a mi conflictusba hozhatná az egyes felekezeteknek, vallásoknak dogmaticus dolgaival. Vajay István: Helyes! (Közbeszóló tapsol, mire élénk derültség keletkezik ) Péchy Tamás: Ebből következik, t. ház, hogy itt a megoldásnak semmi ecetre sem szabad azon a nyomon haladnia, milyen a február 26-iki rendelet halad. (Helyeslések.) Elismerem, hogy annak intentioja lehetett a legjobb, de az igen veszélyes következményű. (Hely slések.) Hitem szerint már az, hogy eddig ebből Magyarországon nagyobb bonyodalmak nem származtak, igen nagy mértékben bizonyítja azt, hogy Magyarország mai episcopatüsa, főpapsága azon a magaslaton áll, melyen Magyarország főpapsága a hazafiság tekintetében mindig állott és hogy az úgy vezettetik, hogy még az ilyen kényes dolog miatt sem lép olyan térre, melyen 14*