Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-123

12S, országos ülés 1802. deeieniber 16-én, esttttSrt6k8n. 103 képviselőházban még meg fogja érni, hogy e parlamentben lesznek republicanusok, lesznek socialisták, lesznek communisták épen úgy, a mint vannak nyugaton, a hol nincs meg az illető államok valódi, széttagozott autonómiája; a mi nagyon természetes, mert egy és ugyanazon ember máskép beszél a zöld asztalnál, a tanácsházban, mint az utczán a hordóról, mikor neki izgatni kell s nem érvekkel harczolni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon természetes tehát, ha a mint ez nyugagaton mindenütt látható, hogy már a socialismussal és communismussal küzdelemben van a társadalmi rend és az állam, így lesz itt is, talán még fokozottabb mérvben. Ezeket, t. ház, általánosságban kívántam megjegyezni azért, mert nézetem szerint akkor, midőn valamely kérdés mellett, vagy ellen már állást foglalnak az emberek, sokkal nehezebb általános elveket a javaslatokban keresztülvinni, vagy belemódosítani, mintha így az ember előre elmondja nézetét, a melynek azután practicus keresztülvitelére nézve természetesen csak akkor lehet kiterjeszkedni, a mikor a kérdések igazán napirendre kerülnek. Ezeket is rsak úgy általános irányadókúl kívántam megjegyezni, mint olyanokat, a melyeket ''eszemről figyelembe veendőknek tartok, tartok pedig leginkább állami érdekek szempontjából. T. ház! Ez az én szabadelvííségemnek iránya fővonásokban. Nagyon természetes, hogy ezzel sok mindenféle más kérdés is jön kapcsolatba, a melyeknek megoldását hasonlókép a szabadelvűség követelményei szerint kívánom, mert meggyőződésem szerint igen-igen sokáig Magyarországnak szabadelvű irányban fog kelleni haladni, míg mindent akkép rendezett be, hogy majd a conservativ irányra térhet át; századok fognak addig elmúlni, (Derültség,) míg lehetséges lesz, hogy ezen irányt vallja az ország magáénak, midőn tudniillik már mindent jól berendezettnek fog tarthatni. Csak egyet kell még megjegyeznem közigazgatásunkra nézve és ez az, hogy a mi közigazgatásunkat rendkívül rossznak tartják és hirdetik. Én nem mondom, hogy jó, sőt én is azt tartom, hogy szervezeténél fogva hibás és rossz, de meggyőződésem szerint más államok közigazgatási rendszerei se valami jók ám. A híres porosz közigazgatás, melyet, azt hiszem, legjobbnak méltóztatnak mindnyájan tartani — nem régiben magának a legilletékesebb embernek szájából hallottuk — igen sok kifogásra szolgáltat okot. Hiszen maga a német császár, a ki pedig rendkívüli belátással biró férfiú és a dolgoknak mélyére szokott hatni, (Derültség.) mondta a frankfurtiaknak, hogy nem érti, hogyan tehetik azt a kifogást, hogy közigazgatásuk oly rendkivííl rossz, hisz másutt még olyan sincs. Tehát ott sem mindenki tartja a közigazgatást teljesen helyesnek és jónak. Csak azért kívántam ezt megjegyezni, hogy a mi jelenlegi közigazgatásunk ugyan rossz, de ezt ne méltóztassanak az autonómia rovására írni, hanem méltóztassanak tekintetbe venni, hogy az, a mi most van, tulajdonkép egy réginek a romja, a melyet javítás helyett mindig rontottak, tehát olyan sincs, mint a régi, mely tehát lehetetlen, hogy megfeleljen az igényeknek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezeket megjegyezve, áttérek a harmadik elvre, a mely a szabadelvű párt alakulása alkalmával annak cardinalis elvei közül az utolsó volt: az 1867-ikÍ alapnak fentartására. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, ezeket az elveket fentartandóknak tartom, mert ezek az elvek megadják a nemzetnek a módot és alkalmat a fejlődésre. (Halljuk! (Halljuk!) Én oly kifejezésekre, hogy »sem előre, sem hátra nem fejleszthető*, vagy »fentartandó úgy, a mint van«, azokra a kifejezésekre a politikában, bár igen becsülöm azokat, de magam individualiter nem sokat adok; (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert méltóztassa nak elhinni, láttam már igen gyakran, hogy mikor aztán arra került a dolog, hogy hátra vagy előre fejlesztetik valami, akkor aztán azt mondták, hogy az csak magyarázat és csodálkozására az emberrel még magával is elhitették, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) habár a priori más nézete volt. Méltóztassanak elhinni, hogy a politikában a legveszedelmesebb a szóáradat. Agyonbeszélik egymást és confusioba hozzák az eszmék iránt, úgy, hogy ma Magyarországon olyan fogalomzavar uralkodik, a milyen sehol a föld kerekségén nincs. (Élénk helyeslés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Mi elmondhatják Senecával, hogy minálunk a szavak valódi értelme már nem ismeretes. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) De ez nem kizárólag a szabadelvű pártban uralkodik, talán nagyobb mértékben uralkodott és uralkodik másutt is, nem is hibakép mondom, mert a dolog természete szerint ott, a hol nagy viták folynak, mindenki igyekszik azon fegyverekkel gondolkodásának érvényt szerezni. Én csak a tényt constatálom, hogy ez így van és ennek megvan a veszedelme épen arra, mit előbb említettem, hogy a parlamentek gyakran elhagyják magukat ragadtatni e szóáradat által és így önmagukban a kellő garantiát nem nyújthatják. (Helyeslés bál felöl.) Én, a mint mondám, a 67-iki kiegyezést föntartandóuak tartom; mindenki úgy magyarázhatja annak tételeit, a mint ő azt czélszeríínek