Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-123

J 02 128. orsiáge* ttléi 1898. deezember 15-én, esBtCrt«k5n. jobboldalon.) Csak ez képes a közigazgatást he­lyes irányban vezérelni, mert méltóztassanak elhinni, régi példabeszéd: »Varjú a varjúnak ki nem vájja a szemét.« (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez már igaz!) Ha, t. képviselőház, bármelyik kasztnál panasz emeltetik valaki ellen, a ki alsóbb rendíí abban a kasztban, ;.nnak nem könnyen adnak igazsá got és elégtételt. Miért? Azért, mert azt mond­ják, hogy ez által a kaszt nymbusából fog veszteni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ez a dolog természetében fekszik. Lát­juk ezt bíróságainknál. Bíróságainknál, ha vala­mely alsóbb rendíí bíró visszaélése, sőt több, mint visszaélése ellen panasz emeltetik, minő büntetéseket szabnak? 100 forintot, legfeljebb 300 forintot! Méltóztassanak elhinni, hogy így van ez mindenféle közigazgatási fórumnál, így van a katonaságnál is, sőt még a papoknál is. (Derültség a szélső baloldalon.) Az élet azt mu­tatja, hogy mindenütt, a hol valamely osztály önmaga van hívatva arra, hogy elintézze a pa­naszokat, bizonyos fokig az elnézés fog ural­kodni, nem pedig az a tudat, hogy lelkiismere­tesen igazság legyen szolgáltatva. Ebből indulok ki, a midőn azt mondom, hogy ha jó közigaz­gatást akarunk, arra az az egyetlen mód fogja megadni a legjobb lehetőséget és az állami ki­nevezés csak akkor lesz jó, ha az állami közeg hatályos ellenőrzés alatt lesz nem állami közegek részéről is. (Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Tovább megyek. (Halljuk! Halljuk!) Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy csak ott van valamely országban szabad élet, a hol künn a nép életében is élénkség uralkodik. Én megkívánom azt, hogy a polgárok ne csak öt évről öt évre avatkozzanak a közügyekbe és akkor is nagyon veszedelmes módon, hanem hogy folytonos érintkezésben legyenek a köz­ügyekkel, hogy igyekezzenek ott befolyásukat érvényesíteni. Szükségesnek tartom, hogy a helyhatóságok politikai kérdésekkel is foglalkozhassanak és nem csupán petítiok útján járulhassanak a parlamenthez, mert tudjuk, milyen a petitiok sorsa ; alig van, ki meghallgatja és nincs senki, ki azokra valósággal határozat hozatalát kí­vánná. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Azt tartom, künn is pezsgő állami életnek kell lennie minden irányban. Egyrészről azok­nak a hatóságoknak szükséges ellenőriznök mindent, a mi az ő hatóságuk területén törté­nik, másrészről kell, hogy joguk legyen be­folyásuk érvényesítésére ott is, a hol az ország általános politikája ezt megkívánja. Ez élénkíteni fogja a részvétet és azok az üres tanácstermek, melyeket ma a városokban és megyékben látunk, ismét meg fognak telni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi nem hiba, mert ott növekedtek mindazok a férfiak, a kik leghatalmasabban igyekeztek az állam való­ságos érdekeit megvédeni. (Igás! Úgy van: a szélső baloldalon.) Polónyi Géza t Előbb a főispáni basás­kodást kell eltörülni. (Zaj a jobboldalon. Felkiál­tások: Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Péchy Tamás: Nem lévén napirenden ez a kérdés, most tüzetesen nem akarok annak részleteibe belebocsátkozni. Ha majd napirenden lesz, lesz módom és alkalmam kifejteni néze­teimet, melyek a practicus keresztül vitelre vo­natkoznak ; de így általánosságban méltóztassa­nak nekem megengedni, hogy tegyek egy pár megjegyzést. (Halljuk! Halljuk!) Ha figyelemmel kísérjük Magyarország tör­ténetét, látni fogjuk, hogy igen sok nehéz vi­szonyon ment keresztül e nemzet, sok vérrel védelmezte jogait és alkotmányát, a mi termé­szetesen sokszor nagy elkeseredéssel járt. De arra nem fogunk példát találni a magyar tö:té­nelemben, hogy mindezek közepette és daczára e nemzet megszűnt volna monarehicus, sőt mondhatom dynastieus lenni. És miért? Mert azok a törvényhatóságok mindenkor monar­chicus és dynastieus érzelmeket fognak ezen­túl táplálni ép úgy, mint tápláltak eddig. Igaz, azelőtt aristokraticus irányuk is volt, de az 1848-ban megszűnt. És nem tudom ugyan, mi­kép fog a törvényhatósági szervezet részletei­ben megalkottatni, de semmiesetre sem lehet e szervezet olyan, hogy az aristokraticus legyen, annak demokraticusnak kell lenni. Ennek kö­vetkeztében tehát, ha aristokraticus iránya nem is lesz, meg vagyok győződve, hogy monarchi­cus iránya lesz. Én azt hiszem, hogyha Fran­cziaországban 1789-ben lett volna erős hely­hatósági rendszer a departementokban, XVI-ik Lajos a vérpadra nem kerül soha. Gr. Károlyi Gábor: Hát jó lett volna ez? (Mozgás.) Péchy Tamás: Bocsásson meg a t. közbe­szóló képviselő úr, de én azt tartom a leg­nagyobb hibának, hogyha az utczák döntenek a politikában. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Ha nem lehet más­kép, akkor így kell! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Péchy Tamás: Méltóztassanak elhinni, hogy ha Magyarországon autonomicus állami szervezet nem lesz, ha az meg fog szűnni, vagy ha az olyan lesz, melyben a polgárok nem akarnak résztvenni, — mert az a valóságos próbaköve az autonómiának, hogy van-e abban élénkség, vagy nincs, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a többi mind theoria, — akkor méltóztassék meghinni, a fiatalabb generatio e

Next

/
Thumbnails
Contents