Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-123

100 12S, orszígos ülés 1892.deozember ló-én, csütörtökön. lehetne képes elviselni. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon) De bármennyire higyjem és feltételezzem ezt a t. ministerelnök úr részéről, mert nem látom nyilatkozataiban a teljes megnyugvás biztosítékát; mert e részben kötelezettséget nem vállalt, épen ezért ez egyik igen fontos ok arra, hogy én a költségvetést el ne fogadjam és teljes mértékben csatlakozzam gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés és éljensés a baloldalon.) Péchy Tamás: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn az 1893. évi államköltségvetés általános tárgyalásánál szót pmelek, nem szándékozom tüzetesen foglalkozni annak tételeivel, sem eredményeivel s egyszerűen kijelentem, hogy minthogy az az én óhajtásaimnak teljesen megfelel, ennek következtében az egész költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Én, t. báz, némely politikai kérdésekkel kívánok foglalkozni; (Halljak! Halljuk!) ezekre nézve kívánom elmondani véleményemet tárgyilagosan és minden polémia nélkül. (Halljuk! Halljuk !) Felemlíttettek már ezen kérdések, mondhathatnám, mind a vita eddigi folyamán s lehet, hogy azok, a miket mondandó vagyok, nem is lesznek egészen újak. De ezekre vonatkozó észrevételeim az én gondolkodásomat tükrözik vissza, ezeket tehát elmondani kötelességemnek tartom. Legelső sorban kívánok szólani a politikai irányról, a melyet én követendőnek tartok. Ez a politikai irány nagyban és egészben — a mint itt a p rlamentben mondani szokás — az, a mely 1875-ben a szabadelvű párt alakulása alkalmával ennek cardinalis elveiben nyert kifejezést. Háromra vonom ezeket össze s ezt a hármat említem meg itt, mint olyat, a mely az én politikai gondolkodásomat máig is irányozza. (Halljuk! Halljuk!) Az el»ő volt 1875-ben az állam pénzügyi egyensúlyának helyreállítása. De ez, a mint méltóztatik látni, a költségvetésben eléretett, tehát további szót nem igényel. A második alapja azon pártalakulásnak az volt, (Halljuk! Halljuk!) a mi nevében is foglaltatik, t, i. a szabadelvííség. A harmadik pedig volt az 1867-iki alap nak fentartása. Legfontosabb ezek között ma nagyon természetesen az, a mi a párt nevében is megvan, t. i. a szabadelvííség. Minthogy azonban a mai időben már egy olyan nagy czég alatt, mint a szabadelvííség, sok mindenfélét szoktak érteni, (Igás! Igaz! a bal- és szélső baloldalon.) mert mindenkinek módja és alkalma van abba belemagyarázni azt, a mit ő kíván és óhajt: én a magam részéről jelezni kívánom, hogy mit értek azon szabadelvűség alatt, melyet követendőnek tartok. (Halljuk! Halljuk!) Az én nézetem szerint szabadelvű irány mely az állam functioiból mindazt, a mire az államnak a saját megerősítése és fentartása szempontjából önmagának szüksége nincs, a polgárokra bízza. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T képviselőház! Midőn a mi őseink Magyarországot elfoglalták és itt államot alapítottak, a minek már ezredéves ünnepét fogjuk megülni, (Halljuk! Halljuk!) nem csupán karddal tették ezt. Krónikásaink, történetíróink, de a külföldi történetírók tanúsága szerint is sokkal hatalmasabb nemzetek és népek foglalták el már ezt a Duna völgyét előttünk és még sem bírtak itt államot szervezni. Midőn a magyarok csekélyebb erővel — hiszen mindnyájan tudjuk, hogy hunok, avarok, gothok, sőt még más népek is valószínűleg nagyobb erővel jöttek ide — Magyarországot elfoglalták, igaz, hogy találtak itt rokon népeket is, de nem annyit, mint egészen idegen népeket és mégis államot tudtak itt alapítani. Miért? Mert az az alkotmány, melyet ők Pusztaszeren szereztek, a legszahadelvííbb alkotmánya volt akkor a földkerekségnek, mely fáklyát gyújtott abban az irányban, hogy melyek a polgári jogok. (Úgy van! Úgy van!) Ez az alkotmány alapította meg Magyarországot és ez tartotta fenn egy ezred éven át. Én azt tartom, hogy ezen az alapon kell nekünk tovább fejlesztenünk a mi alkotmányos életünket, ha azt akarjuk, hogy az ismét fennálljon további ezredévig. (Tetszés.) Tudom én, t. ház, hogy a viszonyok igen nagyot változtak. Tudom, hogy 1848 előtt és után oly nagy különbség van a felfogásokban, hogy lehetetlenség visszatérni a 48 előtti úgynevezett megyei életre. Nem is akarok arra visszatérni; de tudom azt, hogy autonómiát mai alkotmányunk is megenged, sőt megkíván (Helyeslés a szélsőbalon.) és ép ez az, a mit én mindenesetre szükségesnek tartok. Méltóztassanak elhinni, hogy intézmények adnak erőt egy nemzetnek, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) emberekben nem lehet bízni. (Élénk helyeslés és éjenzés a bal- és szélsőbalon.) Méltóztassanak elhinni, hogy igen szép a parlamenti rendszer, vannak is sok előnyei, melyeket mindenesetre fen tartan dóknak tartok, de önmagában véve kellő biztosítékot nem nyújt. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalm.) Én, t. ház, hogy e tételnél kissé inmoraljak, figyelemmel kísértem a parlamentek működését. Tudom, hogy a magyar parlament is 1849 ben — igaz, mozgalmas időkben — együtt ülvén Debreczenben, egy oly határozatot foga-