Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-94

26 M. országos JSIés 1892. október 1-én, szombaton. vetésben való keresztülvezetéséből erednek. Lényegesebb eltérések az egyes tárczáknál a következők. Az egyik a vallásügyi tárczánál 835.000 forintot te«z, a mi az alapítványi kölcsönök átváltoztatásából ered; a másik a pénzügyi tárczánál fordul elő, hol egy, a képviselőház által is mindig nagy figyelemmel kísért átmeneti bevételt, a birtok eladásából eredőt 2,500.000 forintról 2,300.000 forintra apasztottam, az 1893-ban valószínűié"- előfordulandó birtokeladások arányában. Ellenben ugyancsak átmeneti bevéteteleinknél a telekváltságokból eredő bevételt 200.000 forinttal emeltem, mert a telepesek tartozásainak leszámolása most van folyamatban és ü mint ezt egyes esetek is bizonyítják, alapos remény van arra, hogy a telepesek tartozásaikat egyes pénzintézeteknél számolván le, ez által a tartozásukból a kincstárt megillető váltságösszegek az előirányzottnál is nagyobb összegben fognak befolyni. Ha most az előadottakból összevonom a végeredményt: rendes kiadásaink 378,005.231 forintot, ezzel szemben rendes bevételeink 402,278.985 forintot tesznek, vagyis a rendes kezelésben a felesleg 24,273.754 forint. Összevonva a mérleget, egészben véve ä rendes, rendkívüli és átmeneti kiadásokat és beruházásokat, valamint a rendkívüli közösügyi kiadásokat, szembeállítva a rendes és átmeneti bevételekkel, a végmérleg akkép alakúi, hogy 485,265.596 forint kiadással 485,279.643 forint bevétel áll szemben, vagyis a költségvetés végmérlege 14.047 forint felesleget mutat. (Élénk éljenzés jobb felöl.) Nem hagyhatom észrevétel nélkül, t. ház, azt a 24,000.000 forint fölösleget, melyet a rendes kezelés mutat. Minden költségvetési exposé előterjesztése alkalmával elmondtam, hogy noha minden államban igen nagymérvűek a rendkívüli kiadások, hogy minden állam a rendes kiadások keretén belül is, ha nem is egyes alkatelemekben, de egészükben jelentékeny összeget képviselő, maradandó jellegű renekivűli kiadásokat kénytelen teljesíteni és hogy nekünk a rendkívüli kiadásoknak talán nagyobb mértékére keli elkészülve lennünk, mint a gazdaságilag megállapodottabb nemzeteknek: én arra, hogy rendes kezelésünk ily fölösleggel záródik, különös súlyt fektetiietőnek nem tartok. De igenis súlyt kívánok fektetni arra, hogy a rendes bevételek e fölöslege jelentékeny többletet mutat, hogy rendes kiadásaink nem növekednek oly arányban, mint rendes bevételeink, hogy a most előterjesztett költségvetésben is a rendes kezelés mérlegének javulása mintegy három milliót tesz. Súlyt kívánok fektetni másodsorban arra a nemcsak a nagy pénzvilág által kellően nem méltányolt, hanem saját magunk által sem kellőleg ismert körülményre, hogy tudtommal alig van állam, mely a befektetéseknek, adósságtörlesztéseknek és egyéb rendkívüli kiadásoknak oly viszonylag jelentékeny összegét teljesítené, mint mi. (Úgy van! jobbról.) És ha megvonjuk a párhuzamot bármely állam contirozásával, nem ilyen, hanem ezt messze meghaladó fölösleg fog rendes költségvetésünkben mutatkozni. És súlyt kívánok fektetői harmadszor arra, hogy daczára az elért eredményeknek, mi az elért bevételeket nem tekinthetjük véglegeseknek és nem teljes összegükben irányoztuk elő, hanem tekintettel voltunk közgazdasági viszonyainkra, tekintettel arra, hogy közgazdaságunk agricultur jellege még min digpraedominans befolyássalbír viszonyainkra. Ép ezért nem az elért eredmények alapján, melyeket csak ideigleneseknek tekintettünk, irányoztuk elő a bevételeket, hanem sokkal szigorúbban vontuk meg azoknak határát. Daczára annak, hogy a ministerelnök úr által most előterjesztett 91 iki zárszámadás tényleges eredményeképen ismét egy jelentékeny felesleget mutat ; daczára annak, hogy immár négy esztendőnek zárszámadása tesz tanúbizonyságot a mellett, hogy előirányzataink reálisak voltak, hogy a tényleges eredmények soha nem remélt felesleget mutatnak fel: (Éljenzés jobb felöl.) mi mégis ! a rifforositásuak legmesszebb menő követeimé| nyeit alkalmaztuk és különösen főbb bevételi i forrásainknál oly rigorozitással jártunk el, hogy csak azon összegeket irányoztuk elő, melyeknek befolyására — azt merném mondani — minden körülmények között biztosan számítani lehet. Ennek bebizonyítására legyen szabad a t. ház előtt felemlítenem, hogy az egyenes adóknak 93-ik évi előirányzata 5,387.000 forinttal maradt a tényleges eredmény mögött. Ebből az 5,387.000 forintból az 1891-ben elért többletből leszarni tandónak tartom azonban az aproxiinativ appretiálás szerint azt a 2,300.000 forintot, mely 1891-ben csak kivételképen éretett el az által, hogy a regale-kártalanítások akkor folyósíttatván, az adótartozások nagyobb mértékben voltak az egyes hátralékos felek irányában érvényesíthetők. De még ha ezen összeget levonnok is, oly jelentékeny többlet marad, mely ha semmi mellett nem szolgáltatna tanúbizonyságot, de akkor, mikor ennek daczára változatlanul veszem fel az eddigi előirányzatot bevételeink közé, daczára, annak, hogy most újabb három évi adókivetési cyclus előtt állunk, mely az eddigi tapasztalatok szerint jelentékeny többletet fog eredményezni, mondom, az a jelenség, hogy változatlanul veszem fel, egy mellett talán mégis szolgáltat bizonyságot és ez az, hogy az egyenes adóknál czélba vett reform nem kíván leplezett adóemelés lenni, hanem az egyenes adóknak helyesebb, igazságosabb, (Helyeslés jobb felöl.) az államkincstár eddigi jövedelmén tál nem terjedő