Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-111

111. orszítsros ülés 1S92. norember 28-Siii, hétfőn. 281 nemzeti párttal való nem hivalkodó, hanem méltó egyesülést. Én ezt sohasem értettem. Életutam engem is elvitt a hatalom gyümölcsös kertje mellett, én is bekandikáltam abba néhányszor; de valami különös vágyat sohasem éreztem magamban a kerítést keresztültörni s ezen gyümölcsöket élvezni. Sohasem. És fel nem tehetem, hogy azon többségnek többsége a túloldalon ugyanazon indoktól vagy érzülettől ne vezettessék. Ezelőtt 17—18 évvel, mikor az akkori bah közép és akkori Deák-párt között a fusio megtörtént, egyetlen egy embertől hallottam azon kijelentést, hogy ne csináljuk meg a íüsiot, ne ereszszük a balközépet a hatalom gyümölcsös kertjébe. Madarász József: Mert nagyon éhesek! (Általános élénk derültség.) Eötvös Károly. Hiszen a mi kis élvezni valónk van, az magunknak is kevés; a balközép nagyon ki van fáradva és éhezve; ne ereszszäk oda. (Általános derültség.) Egyetlen egy embert hallottam az akkori többség soraiban így beszélni. Ez nagyon felgerjesztette figyelmemet s mondhatom indignatiomat s épen ezen szempontból 50 — 60 egyénnél kérdezősködtem, a kiket magam is gyanúba vettem, hogy talán őket is ily érzelem vezeti-e? De nem találtam mást, csak ezen egyetlen egyet, a ki így nyilatkozott, természetesen bizalmasan, négyszem között. Hát ha a többség többsége akként fogja fel a dol- j got, a mint mi felfogjuk, ha nem engedi magát kicsinyes élvezeti érdekek által azon egészséges tartalmas fusiatól visszaszorítani —- a mit én részemről sem tehetek — s ha a nemzeti párt is arra törekszik, a mire én törekszem, hogy vag}^ oda, vagy ide, akkor nemsokára sikerülni is fog. És én, megvallom, mind magunknak, mind a nemzetnek egyelőre, de csak egyelőre, ehhez gratulálni fogok. Csupán egyelőre azért, mert álláspontunk csak az marad, a mi most; talán buzgalmunk lesz nagyobb, mert e párt nagyobb buzgalmára lesz talán szüksége a nemzetnek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Egy dolgot akarok itt megemlíteni, nehogy későbbi tárgyalásaink alkalmával ebből valami félreértés származzék. (Halljuk! Sálijuk!) A t. belügyministcr úr nyilatkozata, a mit ezelőtt pár nappal a teendők sorrendjére nézve tett, engem sok tekintetben kielégített, de tökéletesen nem. A t. belügyminister úr kilátásba helyezte, hogy a garantialis törvények esetleg előbb fognak életbeíépni, mint az államosítási törvény. Ezen garantialis törvényeket ő csak 2—3 törvényjavaslatban foglalta össze. A közigazgatási bíróság, a fegyelmi törvény és a szolgálati rend szabályozásában. Igaz, csakhogy mi azon nézetben vagyunk, t. belügyminister úr, hogy a gaKÉPVH. NAPLÓ 1892 — 97. VI. KÖTET. rantialis törvények közt mindenek fölött legfontosabb a választások tisztasága, szabadságának biztosítása és minden visszaéléstől való mentesítése. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József: Ez az első! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Eötvös Károly: És erre nézve, a t. ministerelnök úr még eddig egy felszólalásában sem tudott minket mással biztatni, mint a euriai bíráskodás behozataláról szóló javaslattal. Bocsásson meg a t. ministerelnök úr, a euriai bíráskodás kérdése, akár így, akár úgy dőljön el, nekünk a választásokra vonatkozólag teljes garantiát nem nyújt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök úr ujabb állásában talán némi figyelmére fogja méltatni azon nyilatkozatainkat, melyeket választási programmunkban s e parlamenti ülésszak elején beterjesztett feliratunkban tettünk. Mi azokban kimondottuk, hogy alkotmányos intézményeink s ezek közt különösen a választásokra vonatkozók már régóta egyoldalúan, a hatalom érdekében és meghamisítva alkalmaztatnak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) íme, ez egy oly pont, melyre fősúlyt helyeztünk Mi kimondtuk azt, hogy a főispáni intézmény rég elvesztette köztisztviselői jellegét s egyetlen pártnak, a kormánypártnak üzletszerű választási ügynökségévé alakult át. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) Itt van a második pont, a hol a választások tisztasága és szabadsága megvédelmezendő. Mi kimondtuk azt, hogy a kormány, a múlt kormány a választási törvények végrehajtása körűi nem annyira az ország kormányának, mint inkább egyetlen párt kormányának tekinti magát. (Igaz! a szélsőbalon.) Pedig az a kormány nem a többségnek a kormánya, a mikor az ország ügyeit kormányozza, hanem a mienk is; de a választásoknál ezt sohasem tapasztaltuk, az ellenkezőt igen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi kimondtuk, hogy az ország összes közie-aza'atási tisztviselői — fölötte kevés kivétellel — egyetlen pártnak, a kormánypártnak szegődvényesei és vezetői gyanánt tekintetnek; ez a szomorú gyakorlat. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezen is segíteni kell, t. eabinet, mert pl. az ország fővárosában, mihelyt az állam tisztviselői nem a kormányhatalom érdekében szoríttatnak a szavazásra, majd meg fogja a t. eabinet látni, hogy tiszta és szabad lévén a választás, egészen más eredmények fognak innen kilencz-tiz kerületből kikerülni. (Úgy van! a szélsőbalon.) Kimondtuk azt is, hogy a kormánypárt kebelében egy szervezett központi bizottság áll fenn évről-évre, melylyel a kormány tagjai, a S6