Képviselőházi napló, 1892. VI. kötet • 1892. szeptember 26–deczember 5.

Ülésnapok - 1892-111

111, országos ülés 1892, i meg nem engedhető, a melyek az állam fennállásával ellenkező elveket hirdetnek. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) De miután az izraelita vallás egyenjogúsága már 1868-ban kimondatott; miután a zsidóvallás már 3000 év óta ismeretes és a mi egyházi férfiaink tanúsága szerint saját vallásunk is bizonyos tekintetben arra van fektetve : ezen nagy, különben is a polgári egyenjogúság minden jogaival már bíró nyílt felekezetet ezen záradék alá vonatni nem akarom, mert ez ennek a hitfelekezetnek önérzetét sértené, (Igás! Úgy van! a szélsőbalon) Már pedig ezen hitfelekezetet minél szorosabban akarom hazánkhoz és nemzetünkhöz kapcsolni. Thaly Kálmán: Be kell mutatni! A protestánsok bemutatták! Visontai Soma: Nem lehet mindenki protestáns! Thaly Kálmán': Nem sz.ibad titkolni a dogmákat! Visontai Soma: Nincs azokban semmi titok! Eötvös Károly: Mondom, minél szorosabban akarom hazánkhoz és nemzetünkhöz kapcsolni azért, hogy egész értelmi és társadalmi erejét magyarosodásunk előmozdítására fordítsa. Egy körülményre hívom itt fel a t. kormány figyelmét. Gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam egy concret esetet hozott fel a »Jogtudományi Közlönyéből annak igazolására, hogy mennyire szükséges a házassági jognak minden hitfelekezet tagjaira való egyöntetű szabályozása és mennyire szükségesek mindazon további intézkedések, a melyek ezen javaslatnak életet fognak adni. Eszembe juttatja ez az incidens a t. cabinet figyelmét fölhívni arra, hogy az a concret eset, a melyet gr. Apponyi Albert fölhozott sem nem az egyetlen, sem nem a legkülönösebb, sem nem a legkiválóbb. Ilyen eseteknek százai vannak a mi judicaturánk történetében, úgy a házassági jogra, mint a házassági viszonyból eredő jogviszonyokra, a gyermekek nevelésére, a gyermekek fölött való gyámkodásra, a nők eltartására; újabb házasságok stb. kötésére vonatkozólag. Ezer súlyosabbnál súlyosabb, szomoníbbnál szomorúbb, sőt gyakran komicusnál komicusabb eset áll rendelkezésünkre a judicatnra mezején. És ha még tán van kétely sokakban, hogy czélszerűek, időszerűek e a változások, melyeket a cabinet elvégre komolyan óhajt: akkor a judicatura mezejéről felhozott és rendszeresen csoportosított esetek óriási tömege ezeket is meg fogja győzni arról, hogy igenis szükségesek, ezélszerüek és időszerűek. S ezt csak a cabinet teheti legjobban ; figyelmeztetem tehát, hogy a judicatura teréről csak az utolsó 10—20 évről szedje össze az adatokat. E tekinovember 28-án, hétfőn. §79 tétben még felső bíróságaink is sokszor érthetetlen és csudálatos módon járnak el. Néha az úgynevezett liberális áramlat szellője viszi őket és akkor minden házasságot felbontanak okkal, vagy ok nélkül; csak ürügy legyen rá, sőt ha ürügy sincs is : csak kérve legyen. Máskor mikor nem a liberalismus szele viszi őket, midőn a társadalmat bizonyos pietisticus, sőt uítramontan áramlatok árnyékozzák, semmi szín alatt sem választják el a házasfeleket, bármi súlyos okok forduljanak is elő és e csudálatos áramlat kiterjed aztán alsóbb bíróságaink gyakorlatára is s az utolsó 20 év alatt négy ily irányváltozást vettem észre. S ha az egyik házasfél esetében maga a curia bizonyos jogelvet mondott ki: abból egyáltalában nem lehet következtetni, hogy hasonló esetben ugyanazt fogja kimondani, sőt bizton lehet következtetni, hogy épen az ellenkezőt mondja ki. Jogéletünk bizonytalansága és az ezzel a házassági jogviszonynál fogva szorosan összefüggő erkölcsi viszonyaink lazasága semmi téren sem nagyobb, sőt megközelítőleg sem oly nagy, mint ezen a téren. Már csak ezért is múlhatatlanul szüksége? e javaslatoknak, de megfelelő módon és minél előbb való előterjesztése és törvényerőre való emelése. (Élénk helyeslés) Es ha a t. cabinet e javaslatokat a helyzet tökéletes felderítésével fogja beterjeszteni, ha jogéletünk és közéletünk minden szomorít adatával indokolni tudja azok szükségességét: akkor még arról a reményről sem mondok le, hogy az egyház férfiai és a jelen cabinet háta mögött ülő többség között jótékony fusio jön létre e tekintetben. T. ház! Eszembe jut itt — de csak a t. ház engedelmével reflectálok arra — hogy nemanynyira e házban, mint inkább azon kívül néhány hírlap már napok óta, majdnem mindennap megtisztel engem azzal a megjegyzéssel, hogy én talán a t. cabinettel valami nagy barátságban vagyok és a t. nemzeti párttal semmiféle fegyverbarátságot nem akarok kötni. (Halljuk! Halljuk!) Ismétlem, a t, ház kegyes engedelmével csak annyit jegyzek meg ezekre a híresztelésekre, hogy sohasem tapasztaltam, hogy a múlt cabinetek valamelyike valami nagy köszönetet nyilvánított volna az én politikai működésem iránt és attól tartok, hogy ez a cabinet sem fogja azt valami nagyon megköszönni. A mi pedig a nemzeti párt t. vezérével való fegyverbarátságot illeti, e tekintetben nekem mindig megvolt egy különös, speciális nézetem, a mit nem is titkoltam el és a múlt évi augusztus 3-án vagy 4-én, mikor szerencsém volt gróf Apponyi Albert képviselőtársamat e czélból személyesen meglátogatni, épen neki meg is mondottam. Ez az én speciális nézetem az volt, hogy én haza^